A Lefkovicsék gyászolnak igazi különlegesség, hiszen talán ez az első olyan magyar játékfilm, mely a jelenkorban játszódik és a zsidóságon belüli szekuláris világ találkozását mutatja be az ortodox zsidó életformával. A filmet február 22-én mutatják be országszerte, Breier Ádám, a filmrendező-forgatókönyvíróval beszélgetett Megyeri Jonatán.
Első kérdésem azt hiszem magától értetődő, hiszen ez az első nagyjátékfilmje. Mi inspirálta, hogy egy zsidó témájú történetet vigyen vászonra?
Mindig is nagyon érdekelt és rendkívül fontos volt számomra, hogy zsidó vagyok. De miért? Mert azért be kell valljam töredelmesen, hogy nem vagyok hívő, és nem gondolom, hogy az egy jó dolog, ha például a holokauszt adja zsidó identitásunkat. Éppen ezért érdekelt, hogy akkor mi adja a zsidó identitást? Ha nem a vallás, vagy például az állandóan hallott trauma?
Akkor mitől vagyunk mi zsidók, hogy miért fontos ez?
Ebben a keresésben indult el ez a film.
Van a történetvezetésben önéletrajzi ihletés, személyes élmény, vagy motívum?
Rengeteg motívum, és nem csak az enyém, hanem az ebben a közegben eltöltött 40 év motívumai. Ezekből merítettem azt az ötletet, hogy bejön egy vallásos figura ebben az általam jobban ismert szekuláris zsidó közegbe. Így talán jobban meg tudjuk adni a választ erre a kérdésre, hogy kik is vagyunk mi, és hogy mi is ez a közeg, és azt is láttam, hogy nem nagyon készült még magyar játékfilm ebben a hétköznapi zsidó közegben.
A történet ugyanis a budapesti vagy magyarországi zsidó közegben játszódik, és nem egy holokausztfilm, hanem csak szimplán ebben a világban játszódó családi történetet.
A karaktereket illetően volt olyan, akit valamilyen élő ismerőséről mintázott?
Fogalmazzunk úgy, hogy több ismerősöm karakterjegyeiből gyúrtuk össze.
Van egy jó adag belőlem is, a családtagjaimból, írótársam családjából is van rengeteg sztori.
Ilyen elemekből épülnek fel a figurák, akik azután egyszer csak elkezdenek saját lábra állni. Fontos volt, hogy ez fikció, de fontos volt az is, hogy például a bokszedző az autentikus legyen a bokszvilágban, az ortodox karakterünk autentikus legyen a saját világában, és ne az legyen, hogy mi forgatókönyvírók kitalálunk valamit, valaki megnézi és azt mondja, hogy ez marhára nem így van a valóságban, hanem, hogy ezek hús-vér embereknek tudjanak tűnni, és hogy megtiszteljünk minden közösséget azzal, hogy úgy van reprezentálva, hogy hiteles legyen. Erre törekedtünk, persze biztosan követtünk el hibákat, de nagyon igyekeztünk.
Mondana néhány szót a castingról, például a három főszereplőről: apa, fia és unoka. Azután ott van még olyan fontos figura is, mint Ferike, a roma boksztanítvány.
Hosszasan kerestük a megfelelő színészeket. De például Máhr Ági, az anyuka, már a történetíráskor a fejemben volt még korábbi filmekről, és ő például pont bejött a castingra. Mondtam neki, hogy ez egy ilyen szekuláris zsidó család, és akkor mutogatta, hogy izé… mi is azok vagyunk. A két főhős, Bezerédi Zoltán is megvolt a fejünkben, tökéletesen illik rá a karakter, de a legjobban Szabó Kimmel Tamás karakterétől féltünk, hogy hol fogunk találni olyan valakit, akiről elhiszem hogy vallásos, de közben szekuláris családból jön. Akiről elhiszem a katona sztorit, a bokszos sztorit, azt, hogy egyszerre egy jóképű, de törékeny, szóval komplex karakter, ráadásul beszél héberül.
Szabó-Kimmel beszél héberül?
A valóságban természetesen nem, de a filmben igen. Nagyon jól megtanulta a szöveget.
Kivitte Izraelbe trenírozni?
Nem, nem volt. Izraelben nem volt, de itt azért jó pár közösségbe ellátogatott. Többször is elment péládul zsinagógába szombatfogadásra és persze volt beszédtanára és ún. dialogue coach is segítette a munkát. Megismertettem valakivel, akit kértem hogy kicsit tanulmányozzon, mert egy rá hasonlító karaktert képzeltem el, akit érdemes figyelni, tehát vele hárman leültünk többször beszélgetni. A héber hanganyagot pedig felvettük neki, és gyakorolta, egy izraeli tanácsadónk pedig segített abban, hogy mindez akcentusmentesen menjen, vagy legalábbis úgy, ahogy egy pár éve kint élő magyar meg tud tanulni héberül.
A történet apa, fia és unoka, tehát három generáció köré épül ugyan, de vannak figurák, akik fontos szerepet játszanak. Például Feri, a roma fiú.
Váradi Roland, tehát Ferike, talán a legszebb sztori volt. Néztünk egy csomó fiatal színészt erre a szerepre, és nagyon nem működtek, és muszáj volt találni valakit. Elkezdtem visszamenni a box termekbe és vadászni, nézni a fiatal boxolókat. Roland először nem akarta vállalni, maximum valamilyen nem-szöveges szerepet. De addig jártam a nyakára, megadtam a telefonszámom, hogy gondolkodjon és hívjon bármikor. Majd végül mondtam az edzőjének, Kovács Mária világbajnok bokszolónak, hogy beszéljen vele, mert nagyon nagy bajban vagyunk, már mindjárt forgatunk. És akkor egyszer csak csöngött a telefon, Roland hívott, hogy mondta neki az edző, hogy hívjon fel. Roland fegyelmezett sportoló, amit az edző mond, azt a tűzön-vízen is keresztül kell menni. Egy csupa szív srác, tényleg egy fantasztikus jellem.
Meséljen még a többi karakterről!
A rabbi karakterére Kardos Róbertet rég kiszemeltem, például a Zsigát játszó Török Andrást pedig most a castingon ismertem meg és teljesen beleszerettem. Robival korábban forgattam egy kisfilmet, meg egy régi nagyjátékfilm tervünk is volt, amiből sajnos nem lett semmi, elképesztően jó, természetes színész, remek humorral.
A feleség, akit csak telefonon látunk, de az kiderül, hogy izraeli, őt hogyan sikerült megnyerni a filmhez?
Ő egy izraeli színésznő, Tamar Amit-Joseph, a Netflixen futó Unorthodox című sorozatban láttam. Nagyon megtetszett, nagyon jól játszott, és hosszan dolgoztunk azon, hogy fel tudjuk vele venni a kapcsolatot. Végül Izraelben forgattuk, nagyon jó fej volt, nagyon sokat segített, és nagyon rugalmas volt.
De ne hagyjuk ki a kisfiút, Arielt, aki egészen kiválóan játszik. Természetes és elbűvölő!
Leot (Leo Gagel) castingon találtuk meg. Nemes Jeles Vera, a gyártásvezetőnk írt az összes közösségnek, az iskoláknak, mindenkinek, aki él és mozog, hogy keressük egy ilyen gyereket. Fontos volt, hogy jól tudjon héberül, sőt, hogy jobban tudjon héberül, mint magyarul, de azért magyarul is tudjon. Leo Magyarországon élő grúz-izraeli-magyar családból van. Amikor először találkoztunk, még én azt hittem, hogy annyira nem tud magyarul, aztán kiderült, hogy egyébként nagyon jól beszél, csak kicsit izgul. Nagyon szerette őt a kamera. Rendkívül helyes, okos srác.
Beszéljünk egy kicsit a finanszírozásról. A filmet részben a Nemzeti Filmalap inkubátor programjában indították. Mondana egy pár szót erről?
Ez egy nagyon jó kezdeményezés volt, aminek az a lényege, hogy fiatal filmesek pályázhattak első filmtervvel. A pályázatok közül kiválasztanak tíz tervet, és utána meg kell írni a forgatókönyvet, ezután elő kell adni a tervet egy nyilvános publikum előtt, és ott a zsűri és a közönség is szavaz, hogy melyik az az az öt terv, amiből film lesz. Ezen mi voltunk az egyik nyertesek. A pályázat egy igen kis költségvetésű film megvalósítására ad lehetőséget, ami azért pont abban az időben azért elég küzdelmes volt, mert körülbelül ekkor indult az ukrán háború, a benzinárak, tehát minden elképesztően megdrágult. Ráadásul nem sokkal a Covid után voltunk. De rengeteg segítséget kaptunk, sok támogatást és önkéntes munkát, így valahogy összekalapáltuk a dolgot.
Mi lesz a film sorsa? Nemzetközi piacra kilép, úgy tudom.
Szerencsére gyorsan ráugrottak a forgalmazók, az Észak-Amerikában már van partnerünk, egy disztribútor, amely csak izraeli és zsidó filmekkel foglalkozik. Ez elképesztő siker.
Most már januárban már voltam is a filmmel, a Palm Springs Nemzetközi Filmfesztiválon, a New York-i és a Miami Zsidó Filmfesztiválon is, amelyek a legnagyobb zsidó filmfesztiválok a világon.
Már februárban is volt és van kilenc vetítés különböző helyszíneken, és már előre megvannak a márciusi, az áprilisi időpontok is úgy, hogy ők viszik mindenhova, és ősztől lesz Amerikában moziforgalmazás. Már megvan az európai premier, amit még nem lehet elárulni, hogy hol, de annak nagyon örülünk, hogy elindul az európai fesztiválok útján is a film, és most a producerek mennek Berlinbe a ‘film piacra’ és megpróbálják eladni különböző országokban. Reménykedünk, hogy a jeruzsálemi filmfesztiválon is bemutatják majd nyáron, oda még csak most fogjuk leadni a nevezést.
Ugyan még meg sem száradt ezen a filmen a tinta, de megvan már a következő projekt ötlete?
Vannak ötletek, de még dolgozunk rajtuk. Miután az ember befejez egy filmet, nem könnyű azt mondani, hogy elengedem a kezét, megy már a maga útján, nagyjából most erek ebbe a stádiumba és persze nagy izgalommal várom a hazai bemutatót és a közönség reakcióját.
Nézze meg a film előzetesét!
A Lefkovicsék gyászolnak című filmet február 22-én kezdik játszani a mozik országszerte.
