A 20 éves Noa és Shira Cohen születésük óta elválaszthatatlanok: együtt vonultak be a határőrséghez és a Hamász támadása idején bátran mentettek meg számtalan életet.
Noa és Shira Cohen alig egy hete töltötte be a 20. életévét. Ők azok az ikrek, akik születésük óta mindent együtt csinálnak. Másfél évvel ezelőtt is együtt jelentkeztek a határőrséghez.
Október 7-én reggel mindkét lány felvette az egyenruhát, és egyenesen a harcok irányába indult, hogy megvédje az otthonát.
„Azon a szombaton épp akkor hagytuk el a bázist, hogy egy újabb műszakra Beér-Sevába menjünk” – mesélt Noa. „Alig 10 perccel később, fél hétkor rakétákat lőttek le közvetlenül a fejünk felett. A rádión egy üzenetet hallottunk: Szderót állomás lángokban áll, több tucat terrorista van ott, kérem, segítsenek!”.
A 34-es úton haladva Moshav Yahini közelében kétségbeesett civilek állították meg autójukat, segítségért könyörögve. „Amit láttunk, az a borzalom definíciója. Halálosan sebesült emberek, holttestek sorakoztak az úton, minden irányból lövések dördültek. Kiszálltunk és azonnal viszonoztuk a tüzet. Aztán láttuk, hogy egy kéz nyúl ki egy közeli autó csomagtartójából, amelyet szitává lőttek”.
Miután megszervezték pár túlélő megfelelő evakuálását, Noa és határrendőr társai felvették a harcot a terroristákkal. A tűzharc során Noa egyszer csak éles fájdalmat érzett a lábában, és amikor lenézett, látta, hogy folyik a lábából a vér.
„Nem találtunk érszorítót, ezért egy tiszta pelenkát használtam helyette”
– mondta Noa.
Eközben a nővére, Shira még mindig a harcok kellős közepén volt Szderótban, pár kilométerre attól a helytől, ahol a nővére harcolt, miután az egysége parancsot kapott, hogy fékezzék meg a Hamász támadását.
„Jelentéseket kaptunk egy terrorista sejtről, amely egy járművel dél felé tartott. Amikor megérkeztek a helyszínre, már vártuk őket. Néhány rendőrrel együtt tüzet nyitottunk, és mindkettőjüket likvidáltuk” – mesélte Shira.
Két és fél óra szüntelen harc után Noa érezni kezdte, hogy valami nincs rendben a testvérével, annak ellenére, hogy két különböző helyszínen harcoltak. „Éreztem, hogy valami nincs rendben vele” – mondta Shira.
„Felhívtam, de nem vette fel, de az egyik társa igen, és közölte, hogy lábon lőtték. Amikor meglőtték, éreztem a lövedék okozta fájdalmat”
– tette hozzá.
Annak ellenére, hogy még mindig a rehabilitáción van, Noa továbbra is eltökélt. „Visszatérek a határőrséghez harcolni, és elvégezni a szakaszparancsnoki tanfolyamot, és mindenképpen gondolkodom egy tiszti tanfolyamon is” – magyarázta.
