Idan Amedit kiengedték a Sheba Medical Centerből, miután január 8-án súlyos sérülést szenvedett Gázában.
„Szeretném megölelni a gyászoló családokat. Mint valaki, aki testközelből ismeri a veszteséget, tudom, hogy nincsenek szavak, amelyek megvigasztalják a szívet. Fontos számomra, hogy tudják, az Önök fiai és lányai az én hőseim, amíg csak élek” – mondta Amedi a kórház vezető tisztviselőivel tartott sajtótájékoztatón.
„Az elmúlt három hónap során különböző frontokon találkoztam velük – együtt nevettünk, együtt mentünk ki a műveletekre… és engedtük meg magunknak, hogy együtt sírjunk”.
Amedi köszönetet mond mind a Sheba orvosi személyzetének, mind a 669-eseknek, az izraeli légierő taktikai mentőegységének, amiért megmentették az életét.
Amedi szerint az egyik ok, amiért összehívta a sajtótájékoztatót, hogy felhívja a figyelmet „a háborúban megsérült katonákra”. Hangsúlyozza, hogy ha van valami „jó”, ami a sérülése következtében történt, az az, hogy képes hírvivő lenni.
A Sheba-ban való tartózkodása alatt Amedi találkozott más sérült betegekkel, és ezt lehetőségnek tekinti arra, hogy megossza velük a nehézségeket és kihívásokat, amelyekkel ők – köztük ő maga is – szembenéznek, miközben megkezdik a hosszadalmas rehabilitációt. „Ők is olyan emberek, mint mi, akik hozzászoktak ahhoz, hogy függetlenek, hozzászoktak ahhoz, hogy erősek.
Ez önmagában is kihívás. Vannak dolgok, amelyek soha többé nem lesznek újra”.
Amedi többek között azt kéri a lakosságtól, hogy legyenek ott a sérültek mellett. „Ahogy engem támogattak, támogassák őket – akkor is, amikor kiengedik őket a kórházból. Hagyjátok, hogy kifejezzék a fájdalmukat, öleljétek meg és támogassátok őket. Akik elsőként futottak és nem haboztak – az emberek és a föld iránti szeretetből – a tűzbe, azoknak most szükségük van rátok”. Amedi felhívta rá a figyelmet, hogy „sérüléseik nem csak fizikaiak, hanem mentálisak is”.
Amikor a január 8-i akció során hősi halált halt kilenc harcostársáról beszélt, Amedi teljesen elérzékenyült.
„Gavri (Gavriel Bloom törzsőrmester) hivatásos katona volt… Abban a kiváltságban részesültem, hogy megismerhettem őt a háború alatt, mellette harcolhattam” – mondta Amedi elcsukló hangon.
„Akiva (Jasinszkij törzsőrmester) és én 19 éves korunk óta ismertük egymást… hogyan búcsúzhatnánk el tőled?”
„Gavri és Akiva családjainak szeretném elmondani, hogy sajnálom, hogy nem sikerült teljesítenem a parancsnoki küldetésemet, hogy biztonságban hazahozzam őket”
– mondta Amedi, majd sírva fakadt.
„Eljön majd a nap, amikor mindent elmondok” – tette hozzá.
Amedi amellett, hogy a háború sebesültjeiről beszél, kitért arra is, hogy részt vett az izraeli túszok hazahozatalára irányuló erőfeszítésekben, nemcsak ebben a háborúban, hanem már előtte is.
„Ami egykor néhány család ügye volt, az mára sokak ügyévé vált. A legfontosabb üzenet, amit szeretnék ebből kihozni, az, hogy nem hagyhatjuk cserben a túszokat újra”
– mondta.
Ami Faudát illeti, Amedi azt mondta, reméli, hogy amint felépül, visszatér az ötödik évadra.
