Ha az ember nem követi szorosan az európai híreket, valószínűleg nem tud arról, hogy a múlt héten Németországban, Dániában és Hollandiában rendőrségi razziák során letartóztattak hét feltételezett Hamász-gyanúsítottat, akikről azt feltételezték, hogy zsidó célpontok elleni támadásokat terveznek — számol be a Jewish News Syndicate.
Nem teljesen világos, hogy ezeket a rendőrségi műveleteket határokon átnyúlóan koordinálták-e, bár a letartóztatások óta napvilágot látott részletek arra utalnak, hogy igen.
A német szövetségi ügyészség közleménye szerint három férfit Berlinben tartóztattak le, miközben hazafelé tartottak egy fegyverraktárból, egyikük az év elején érkezett Németországba a libanoni székhelyű Hamász-vezetők utasítására. Mind ez a gyanúsított, mind a másik kettő állítólag többször is meglátogatta a fegyverraktárt az október 7-i terrorcselekmény óta, amelyet a Hamász terroristái hajtottak végre Izrael déli részén.
A holland rendőrség Rotterdamban letartóztatott egy negyedik férfit, aki állítólag kapcsolatban állt a németországi trióval, és átadta a berlini hatóságoknak.
Állítólag mindannyian szoros kapcsolatban állnak a Hamász Izz ad-Din al-Kasszam Brigádjaival, amelyek kulcsszerepet játszottak a pogrom megtervezésében és végrehajtásában, amelynek során 1 200 embert gyilkoltak meg és több mint 200-at ejtettek túszul.
A dán rendőrség ugyanezen a napon bejelentette, hogy Koppenhágában három embert tartóztattak le terrorizmus vádjával. Ebben az esetben azonban a rendőrség csak annyit közölt, hogy a letartóztatottak „terrorcselekményt” akartak végrehajtani, és nem pontosította, hogy volt-e kapcsolatuk a Hamásszal.
Viszont azt tanácsolták a helyi Chábád rabbinak, hogy mondja le a dán főváros központjában tartott chanukai gyertyagyújtási ünnepséget, arra hivatkozva, hogy az esemény biztonsági kockázatot jelent, ami azt jelzi, hogy a hatóságok a zsidó közösségek elleni terrortámadásokat egyértelmű és közvetlen veszélynek tekintik, és hogy más, még őrizetbe nem vett terrorgyanús személyek továbbra is szabadlábon vannak.
Ha kiderül, hogy ezeket a fogvatartottakat azért küldték, hogy terrortámadásokat hajtsanak végre európai földön, akkor az a Hamász számára jelentős stratégiai fordulatot jelentene. A szervezet továbbra is bőséges jelenléttel rendelkezik Európában, de tevékenységét eddig propagandára és pénzgyűjtésre korlátozta – olyan tevékenységekre, amelyeket az európai kormányok az október 7-i atrocitások előtt és után különböző elkötelezettséggel és sikerrel próbáltak visszaszorítani.
Az ISIS-szel és az Al-Kaidával ellentétben azonban a Hamász eddig nem követett el erőszakos cselekményeket európai célpontok ellen, feltehetően azért, mert attól tart, hogy ezzel elidegenítené a közvéleményt.
Szakértők szerint elképzelhető, hogy a Hamász inkább egy kifejezetten zsidó célpontot akarhat megtámadni, semmint egy általánosat, mivel úgy számol, hogy ez jobban megfelelne a közvéleménynek. Az elmúlt évtizedben Franciaországban az iszlamisták számos terrorakcit hajtottak végre zsidó célpontok – köztük a párizsi Hyper Cacher kóser szupermarket – de általános célpontok – például a francia fővárosban található Bataclan éjszakai klub – ellen egyaránt;
a közfelháborodás és a tiltakozás jellemzően nagyobb volt az általános célpontok elleni támadások után, mint a zsidó célpontok ellen.
Ha még korábbra megyünk vissza, a Hamász talán azt hiszi, nem alaptalanul, hogy sok európai nem zsidó reakciója egy zsinagóga vagy zsidó iskola elleni terrortámadásra hasonló lenne, mint a korábbi francia miniszterelnök, Raymond Barre reakciója a párizsi Rue Copernic zsinagóga elleni 1980. októberi palesztin terrortámadás után.
Megjegyezve, hogy négy embert öltek meg a zsinagógán kívül – akik közül csak egy volt zsidó – Barre kijelentette, hogy „ez a visszataszító támadás a zsinagógába tartó zsidókat akarta eltalálni, de ártatlan francia embereket talált el, akik a Rue Copernic-en mentek át”.
Más szóval, bár az erőszakot és a terrort el kell ítélni, könnyebb racionalizálni az ilyen cselekményeket, amikor zsidókat ölnek meg, mint nem zsidókat, mert a zsidók kevésbé „ártatlanok”.
A legtöbb európai politikus ma távol tartaná magát egy Barre-szerű reakciótól. Retorikájuk – különösen Németországban és Franciaországban, és némileg Spanyolországban – arra összpontosít, hogy megnyugtassák a zsidó közösségeket, hogy biztonságban vannak, és hogy a lakossággal szemben azt bizonygassák, hogy a zsidó jelenlét szívesen látott.
A bűnüldözés azonban elmarad e jó szándék mögött, miközben a közvélemény továbbra is minden héten eltűri a fővárosokban és nagyvárosokban a Hamász támogatására szervezett tömegtüntetéseket. Ugyanakkor a Gázai övezetben zajló izraeli önvédelmi háborúról szóló médiatudósítások, amelyek a palesztin civilek nyomorúságát hangsúlyozzák, és a megpróbáltatásaikért Izraelre hárítja a felelősség oroszlánrészét, erősíti a zsidó államról mint a konfliktusért valóban hibás félrők alkotott közfelfogást.
Nem kevesek szemében az izraeli bűnösség sokkal érthetőbbé, ha nem is teljesen igazolhatóvá teszi az Izraelen kívüli zsidók elleni támadásokat.
A problémának van egy további dimenziója is. A múlt heti letartóztatásokhoz hasonló esetek azt a nézetet erősítik, hogy a terrorizmus kívülről behozott dolog, amelyet a végrehajtás előtt aprólékosan megterveznek. Sok esetben ez természetesen igaz, de nem minden esetben.
Nem minden esetben világos, hogy az európai zsidóknak legalább annyira kell félniük a saját környékükön élő emberektől, mint a Közel-Keletről berepülő terroristáktól. A múlt héten például egy ismeretlen arab férfi késsel a kezében berontott egy Párizs melletti óvodába, ahova sok zsidó gyermek jár: „Zsidó vagy, cionista vagy. Megerőszakolunk, feldarabolunk, ahogy Gázában tettük” – mondta a betolakodó az óvoda rémült igazgatójának, mielőtt elmenekült a helyszínről. A központot mostanra kénytelenek voltak bezárni.
Az ehhez hasonló történetek, valamint a zsidóellenes fanatizmus és diszkrimináció szinte mindennapos Európában. Eközben az izraeli kormány kijelentette, hogy a Hamász felszámolására irányuló háború nem fog egyhamar véget érni. Bármennyire is szörnyű ezt kimondani, fel kell készülnünk egy európai vagy akár amerikai városban elkövetett, zsidók ellen irányuló terrorcselekmény utóhatásaira. Számíthatunk arra, hogy az illetékes kormányok és rendőri szervek támogatók és megértők lesznek egy ilyen esetben. De a nagyközönségről még nem tudni, hogy a reakciójuk olyan lesz-e, mint Raymond Barre-é, vagy még rosszabb.
