Az ENSZ palesztin menekültügyi szervezete (UNRWA) által kiadott tankönyvekben három alapvető ismérv azonosítható az Izrael–Hamász-háború vonatkozásában – derült ki az Európai Tett és Védelem Liga (APL) strasbourgi konferenciáján — írja honlapján a Tett és Védelem Alapítvány.
Az oktatás szerepe az antiszemitizmus elleni küzdelemben című tanácskozáson tartott előadást Dr. Arnon Groiss, a Bedein Center for Near East Policy Research munkatársa is, aki a zsidók, Izrael és a béke ábrázolását vizsgálta a palesztin tankönyvekben, többek között az UNRWA ciszjordániai és gázai iskoláiban használt kiadványokban. Az UNRWA az 1950-es évek eleje óta működtet iskolákat a palesztin menekültek számára, aminek eredményeképpen a mai napig több mint kétmillió gyermek részesül oktatásban.
A szóban forgó tankönyvekben azonosított három sajátosság Izrael delegitimizációja, a zsidó állam és a zsidóság démonizálása, valamint a békére való felhívás teljes hiánya. A szövegekben tagadják az ország zsidó történelmét, valamint a zsidó szent helyek létezését, beleértve a jeruzsálemi Siratófalat, és teljesen figyelmen kívül hagyják a zsidók történelmi és vallási kötődését Jeruzsálemhez. Továbbá felszólítanak az egész ország felszabadításáért folytatott erőszakos küzdelemre. A harc vallási színezetet kap, a terror szerves részévé válik, aminek kísérő jelensége a zsidók meggyilkolására való buzdítás.
Dr. Groiss hangsúlyozta, hogy Izrael delegitimizációja már az összes tankönyv borítóján látható, mivel mindegyikben a Palesztin Állam és nem a Palesztin Hatóság elnevezés szerepel. A Palesztin Hatóság egy idegen megszállás alatt lévő teljes jogú államként tekinti magára, és semmisnek tekinti az 1967-es határokat, minden tankönyv az „1948-ban megszállt területek” kifejezést használja. A „cionista megszállás” kifejezés általában az „Izrael” elnevezést helyettesíti a tankönyvekben. Izraelt és lakóit idegen gyarmatosító entitásnak tekintik, és a tankönyvek „az indiánok, Amerika őslakosainak tragédiáját a palesztin nép tragédiájához hasonlítják”.
A kutató szerint Izrael démonizálásának egyik módja az önviktimizáció, és a cionistákat a palesztinokkal szembeni népirtási szándékkal vádolják. Ráadásul a zsidókat a konfliktus kontextusán kívül démonizálják, mint Mohamed próféta és az iszlám ellenségeit, így a zsidók a muszlimok örök ellenségei. A zsidókat Isten összes prófétájának ellenségeként, és ezen keresztül magának Istennek az ellenségeként ábrázolják.
Az Izraellel való békés együttélést egyetlen tankönyvben sem szorgalmazzák az egész tananyag során. Ehelyett az UNRWA tankönyvei erőszakos harcra szólítanak fel Palesztina egészének felszabadításáért. A Palesztin Hatóság nemzeti himnuszában van egy háborús indoktrinációra való utalás, a nemzeti harcnak vallási jelleget adnak a hagyományos „dzsihád” kifejezés használatával. Ezenkívül utalnak az iszlám mártíromság (Shahadah) hagyományos eszményére is.
Dr. Groiss hangsúlyozta: a terror a felszabadító harc része, és a terroristákat mártírként ünneplik. Egy énekes könyvben a következő kérdés volt olvasható : „Mit kell tenni azokkal a zsidókkal, akik Palesztina felszabadítása után életben maradnak?” A válasz a megsemmisítés volt. A tankönyv 2020-as kiadásában azonban már nem szerepel a „megsemmisítés” kifejezés.
A szakértő szerint bár az UNRWA az ENSZ egyik ügynöksége, és elvileg elkötelezett a semlegesség és a béke mellett, az ilyen tankönyvek használata élesen ellentmond ennek, és az UNRWA-t a Palesztin Hatóság az antiszemita indoktrináció teljes cinkosává teszi. Dr. Groiss úgy vélte, a szervezet elárulja a gondjaira bízott palesztin gyermekek és fiatalok jóléte iránti kötelességvállalását azzal, hogy felkészíti őket az izraeli társaik elleni háborúra, és kiemelte, hogy ezt a fajta „nevelést” azonnal be kell fejezni. A Palesztin Hatóságot finanszírozó EU-tagállamoknak pedig beleszólást kell kapniuk ebbe a kérdése.
A cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt írta és időzítette.
