100 éves korában elhunyt Henry Kissinger, születési nevén Heinz Alfred Kissinger (született a németországi Fürthben 1923-ban) Nobel-békedíjas németországi születésű amerikai diplomata, politikus, politológus, író és történész, nemzetbiztonsági főtanácsadó, majd később a Nixon-kormány külügyminisztere, mely tisztségében a Watergate-botrány (1974) után a Gerald Ford vezette új kormányban is megmaradt.
Mint a realpolitik támogatója és követője, jelentős szerepet játszott az Egyesült Államok külpolitikájában 1969 és 1977 között, mely során az általa kidolgozott détente (enyhülés) vezérelv valódi enyhülést hozott Amerika és a Szovjetunió kapcsolatában, és meghatározó szerepet játszott az 1972-es kínai-amerikai csúcstalálkozón Csou En-laj kínai pártfőtitkárral tartott megbeszéléseken, mely Kína a világ felé történő nyitását, illetve egy új, antiszovjet kínai-amerikai szövetséget eredményezett.
1973-ban a vietnámi háború befejezéséért tett erőfeszítései elismeréséül Nobel-békedíjat kapott.
Ugyan Kissinger 1977-től már nem töltött be kormányzati tisztséget, gyakran nyilatkozott a közügyekről, az amerikai elnökök és politikusok gyakran kérték ki tanácsát. Különböző vállalatok igazgatótanácsában is tevékenykedett, valamint a külpolitikai és biztonsági fórumok állandó szereplője volt, 21 könyvet írt.
Kissinger májusban lett 100 éves, de még akkor is aktív maradt, például júliusban meglepetésszerűen ellátogatott Pekingbe, hogy találkozzon Hszi Csin-ping kínai elnökkel.
Emlékéből fakadjon áldás.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg hirdetéseket.