Daniel Hagari, az IDF szóvivője péntek este jelentette be, hogy az IDF szárazföldi erői fokozzák a hadműveleteiket a Gázai övezetben.
A Palesztin Hatóság (PH) forrásai péntek este arról számoltak be, hogy izraeli tankok kezdtek behatolni a Gázai övezetbe. A jelentések szerint lövöldözés alakult ki az izraeli csapatok és az övezetet uraló különböző terroristacsoportok fegyveresei között.
Korábban péntek este Daniel Hagari, az IDF szóvivője bejelentette, hogy a légierő fokozta légi csapásait Gázában, és hozzátette, hogy az IDF szárazföldi erői péntek este szintén támadást indítanak.
A túszcseréről szóló tárgyalásokról szóló hírekre Hagari azt mondta, hogy nem érdemes figyelni a pletykákra, mert az a „Hamász pszichológiai terrorizmusa.”
Peter Lerner, az IDF egy másik szóvivője azonban az ABC News-szal folytatott beszélgetésében tagadta, hogy ez a mostani hadművelet a mindenki által várt szárazföldi invázió lenne.
Egy amerikai tisztviselő úgy nyilatkozott az ABC Newsnak, hogy az izraeliek csak egy „korlátozottabb behatolást” indítottak.
Egy nappal korábban, csütörtök éjjel az IDF szárazföldi erői és vadászrepülőgépei már hajtottak végre célzott rajtaütéseket a Gázai övezet középső részén.
A rajtaütés során az IDF számos terrorcélpontot azonosított és megsemmisített.
Az izraeli hadigépezet már három hete megindult. Igaz, egy ütemmel lekésték az abroszfejűek tobzódását, de sebaj.
Fotelszakértőként továbbra is úgy gondolom, hogy a jelenleg kibontakozó izraeli stratégia tévútra vezet, tulajdonképpen kontraproduktív – hiszen pont a Hamasz (s főként Irán) kedve szerinti mederbe terelődve operál. Csak el kellene gondolkozni azon, hogy már tágabb geopolitikai aspektusban, egy gondosan előkészített, több lépcsős műveletsorral állunk szemben, melynek a pillanatnyi fejlemények még korántsem a legfelső szintjét képezhetik. Vagyis készülhettek erre – már nagyobb léptékben manipulálva. Képesen további meglepetésekre. Ilyen esetben, egy előre tervezetten és sikeresen beindult akcióval szemben a legnagyobb ostobaság a Hamasz (és Irán) részéről feltételezhetően előre kalkulált válaszlépések erőltetése. Messziről látszik, hogy ezt a merényletet pont Netanjahuékra szabták, egy önkényeskedő militarizmussal spekulálva. S eddig nem sokat tévedtek, elégedetten dörzsölhetik kezeiket a felbújtó főmachinátorok.
Ebben a helyzetben sokkalta célszerűbb – sportnyelven szólva – állást-tempót-taktikát váltani, s a meglepetés erejével átvennia kezdeményezést. Jelenleg pont nem ez történik, s Irán legmegbízhatóbb serege pont az IDF. (Tessenek Szun-ce-t olvasni!)
Csupán egy ötlet gyanánt, utalva a vitathatatlanul megosztásra is törekvő túszhelyzetre (ebben az idő újfent Izrael ellen dolgozik, szép komótosan szembefordítva vele az abban érintett országok révén a főbb geopolitikai tömörüléseket), engedjenek meg egy felvetést:
Izrael ugyan, miért ne kínálhatná fel (előzetes, gyors és titkos háttéregyeztetést követően) Szaúd Arábiának a palesztin foglyok szabadon bocsátását, az izraeli túszokárt cserébe?
Tehát rögvest átkerülne a labda Irántól Szaúd Arábiához, felemelve tekintélyét az iszlám világban, s automatikusan beleköpve Teherán levesébe. Fogadni merek, hogy köpni-nyelni nem tudnának Hamászék, a teljes „nagypolitikával” egyetemben. Kapásból kifogná a szelet a már nagyobb ívű projektjükre készülő rosszakarók vitorláiból, miközben helyzetbe hozná a potenciálisan szövetségesnek kiszemeltet (megosztottságot eredményezve a mohamedánok között is).
Csakhogy az arab világ másképpen gondolkodik.. Hatalmas győzelem lenne számukra amit bármikor megismételhetnek. 1973-as vereségüket Egyiptomban győzelemként ünneplik mert áttudtak kelni a szuezi csatornán.
A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a Hamaszt nem semmisitik meg mindnek kezdődik előlről.
A Hamasz megsemmisítését mindez nem akadályozná, viszont amit most művel az Izrael, pont Irán érdeke mentén egyesíti az arab-muzulmán világot. Ajánlom disztingváltan értelmezni a képet, nagyon sokan ugyanis szándékosan mosnak össze eltérő dolgokat. Vedd észre (magyarázatként hivatkozva a korábbi kommentjeimre), hogy nem megadást javasoltam Izrael számára, hanem taktikus „ritmusváltást”.
Alternatíva?
Taktikus ritmusváltás? Ez olyan mint az európai értékek. Mindenki azt gondol róla amit akar
Ez egy olyasmi szójáték lehet , mint a”szűzkurva”?