Ditza Heiman családja nagyon aggódik amiatt, hogy gyenge egészségi állapota és gyógyszereinek hiánya miatt nem fogja túlélni a fogságot.
Dafna Shai Heiman a gázai határvárosból, Sdei Avrahamból sétált közösségének utcáin a támadás napján.
„Múlt szombaton, délelőtt 10 óra előtt öt perccel még beszélhettem anyámmal, Ditzával, mielőtt a terroristák megérkeztek Nir Ozba. A biztonságos szobába ment, ahogy megszoktuk. Fokozatosan kezdtek érkezni a jelek arra, hogy terroristák szivárogtak be a kibucba” – mesélte.
„Továbbra is telefonon tartottuk a kapcsolatot. Megkérdeztem tőle: „A biztonságos szobában vagy, jól vagy?”
Délelőtt 10 óra után már nem válaszolt nekem.
Egész idő alatt próbáltunk hívni, én és a család többi tagja. Késő délután újra felhívtam, és valaki válaszolt:
„Ez a Hamász, ez a Hamász”.
Azonnal felhívtam a bátyámat. Ő hívta a rendőrséget. Az unokaöcsém is megpróbálta felhívni anyámat, és ismét azt mondták neki, hogy „a Hamasz az”.
„A családunk egyik tagja nézi a videókat, és próbálja megtalálni. Eddig nem járt sikerrel. Senki sem szól hozzánk, fogalmunk sincs, mi történt vele. Egy 84 éves nő alig jár, gyógyszerfüggő. Nem ő az egyetlen. Van egy csoport a kibucban 80 évesek akiket elraboltak. Tehetetlenek vagyunk, őrült szorongás és aggodalom, az érzés, hogy nincs mi tenni. Ha nincs humanitárius segély, és ha visznek gyógyszert az idősebb foglyoknak, nem élik túl sokáig” – magyarázta.
