Vasárnap délelőtt 104 esztendős korában elhunyt Tatár Imre, a magyar újságírók doyenje, Vas- és Aranytoll-díjas – adta hírül a Média1.
A Média1 oldalán olvasható nekrológ szerint Tatár Imre Budapesten született 1920. január 9-én; érettségi után az első zsidótörvény rendelkezése miatt egyetemen nem tanulhatott tovább, ezért autószerelő vizsgát tett. 1941-44 között munkaszolgálatos, majd 1944-47 között hadifogoly volt a Szovjetunióban.
Tatár Imre hazatérte után 1956-ig a Szabad Nép, 1956-tól 1968-ig között az Esti Hírlap, utána 1975-ig a Magyar Hírlap munkatársa volt. Huszonöt évig a Magyar Nemzet főmunkatársaként a külpolitikai rovatban dolgozott.
A nekrológ úgy jellemzi Tatárt, mint a magyar sajtó egyik legkiválóbb személyiségét, aki négy nyelven beszélt, a német bel- és külpolitika, valamint az európai biztonság és együttműködés kiemelkedő szakértője volt. Századik születésnapján, 2020. január 9-én a magyar újságíró-társadalom külön rendezvényen köszöntötte a Sajtóházban a százéves Tatár Imrét, akinek könyvei (Párbeszéd Nyugat-Németországról, Európa biztonsága, Így láttam az NSZK-t, Út a semmibe: Terroristák, terrorizmus, Napló ’56: Újságok, utcák, emberek, Fogságból fogságba: Utam a Baross utcától a Blaha Lujza térig) népszerűek voltak, különösen nagy érdeklődést keltettek.
Halála előtt nem sokkal fejezte be utolsó, életrajzi vonatkozású kötetét, ami rövidesen megjelenik.






Emléke legyen áldott!
Abban az orosz fogságban lehetett valami, mert akik élve szabadultak, sokáig éltek. Többnyire. Egyébként: nyugodjon békében.
Ahogy mondani szokás,, minden rosszban , van egy kis jó!
Hát még a másikakban!!!!
Hermann Wambergerről se ártott volna megemlékezni…..