Az elmúlt héten a kormány elfogadta a szabaddemokrata igazságügyminiszter és a zöld családügyi miniszter úgynevezett „önrendelkezési” törvényét, melyet majd még a parlamentnek szeptemberben jóvá kell hagynia. Egy percig se áltassuk magunkat, hogy itt csupán a szokásos német őrültségek egyikéről lenne szó. A törvény a nyugati és különösen a német erkölcsi kultúra egy újabb mélypontja, a család törvényes szétzúzásának és a gyermekek megrontásának radikális programja.
Marco Buschmann igazságügyminiszter látható büszkeséggel a következő szavakkal mutatta be az „önrendelkezési” törvényt: „Ez a törvény sok embernek segít, hogy szexuális identitását a nyílt társadalomban szabadon kiélhesse. Ez a törvény nem vesz el senkitől semmit. Ezért ez egy jó törvény. Ez a nagyobb nyíltság és tolerancia társadalmunkhoz tartozik, és jól áll nekünk.”
Most ne foglalkozzunk a miniszter gyermekesen primitív fogalmazásával, amellyel talán a törvény természetes voltát kívánta bizonyítani. A törvény lényege a következő:
Azok a személyek, melyeknek a szexuális identitásuk eltér a biológiai nemüktől, tehát transzszexuálisok, interszexuálisok vagy nem-bináris orientációjúak, mostantól törvénnyel garantálva élhetik ki valós identitásukat ¬ nem mintha eddig bárki is megakadályozta volna őket ebben.
A törvény „filozófiai” alapja a genderelmélet, amely szerint a biológiai nem valójában elnyomó társadalmi konstrukció, tehát nem meghatározó és ezért megváltoztatása csupán elhatározás és tett kérdése. A haladó liberális politika célja ennek a megvalósítása, a biológiai nemnek a társadalmi gúzsból való kiszabadítása. Az új német törvény azonban, szintúgy, mint a büszke miniszter, a biológiai nem genderista felülírását tudatosan összekeveri a szabad szexualitáshoz való joggal és a homoszexuálisok védelmével – azzal a céllal, hogy a törvény szörnyűségét felszabadításnak adhassa ki.
Ennek értelmében ezentúl egy egyszerű, az anyakönyvi hivatalnál tett kijelentéssel bárki a biológiai neme helyett új nemet és keresztnevet választhat. A névváltoztatáshoz eddig egy szakvélemény benyújtására volt szükség, most erre már nincs szükség. Egy év szünet után az nemváltó meggondolhatja magát és ismét nemet válthat. A törvény nem szól a sebészeti nemváltás lehetőségéről és körülményeiről, de a nem- és névváltás leegyszerűsítésével nyilvánvalóan támogatja azt.
14 éven felüli fiatalok maguk dönthetnek a nemváltásról. Csak összehasonlításul: Németországban 18. életévétől számít valaki nagykorúnak, bíróság elött a 18 éven aluliakra a fiatalkorúakra vonatkozó enyhébb bűntetőjog van érvényben. Tehát míg a bűncselekményeknél a 18. éven aluliak csak korlátozottan felelősek tetteikért, addig a nemváltásról teljes felelősségük tudatában dönthetnek.
Ezt nevezik a német szabaddemokraták önrendelkezésnek.
Az ilyetén kialakított művi identitást a társadalomnak kötelező lesz engedelmesen elismerni. Fontos része a törvénynek a „kinyilatkoztatási tilalom”. Bűntetendő lesz az, aki a tegnap még Hartmut névre hallgató szomszédját továbbra is ezen a néven szólítaná meg, holott az időközben Helgává változott.
10 ezer euróig terjedhet a makacs, visszaeső bűnösökre kiszabható büntetés.
De mindez csak az egyszerű népet kötelezi e megalázó cirkuszban való részvételre és annak a színlelésére, hogy tényleg hisz Hartmut csodával határos Helgává válásában. Valóban alig van lealacsonyítóbb módja az alávetésnek, mint embereket arra kényszeríteni, hogy valamit igaznak fogadjanak el, amiről tudják, hogy nem igaz.
Az még külön megcsúfolása a német polgárnak, hogy a politikai vezetésnek és az államapparátusnak vele ellentétben joga van követni a hamis identitásokat.
Ugyanis a törvény a rendőrségnek, a szövetségi nyomozó hivatalnak, az alkotmányvédelemnek, bíróságoknak és más fontos hivataloknak külön engedélyezi, hogy az érintett személyek biológiai nemét ismerjék, és azt az azonosításhoz felhasználják.
Érdekes módon még a házmesterek, vécésnénik és úszómesterek is a biológiai nem alapján fognak működni, mivel az ő feladatuk lesz majd megakadályozni, hogy a transzhölgyek például a női vécében igazi nőket erőszakoljanak meg. „A jövőben sem lesz elegendő az anyakönyvi hivatalban bejegyzett nemre hivatkozni, ha valaki egy nemileg meghatározott szaunába kíván bejutni”, fogalmaz az igazságügyminiszter.
És akkor majd a rendőrség fogja eldönteni, hogy ki hol szaunázhat?
A törvény nyilvánvalóan szabad utat nyit a legbizarrabb visszaélések előtt. Komoly veszélyt jelent, hogy 14 éves korig egyedül a szülők határozhatják meg a gyermek genderelméleti nemét. Vagyis az anyakönyvi hivatal nem akadályozhatja meg a szülőket abban, hogy egy újszülött biológiai kisfiút eleve lányként anyakönyvezzenek és lányként neveljenek fel, mint ahogy a szülők sem akadályozhatják meg, hogy gyermekük 14 éves kora beteltével fiúnak vagy lánynak képzelje magát, holott biológiailag nem az.
De a legnagyobb veszélyt a gyermekek számára a tipikusan német, állammal szembeni megelőző engedelmesség jelenti.
Már most, az új törvény reményében több állami bölcsődében és óvodában megtiltották a férfi, nő, mama, papa kifejezések használatát, amivel az óvónénik „transzérzékennyé” kívánják tenni a gyerekeket. Iskolakönyvekben nyolc-tízéves gyerekeknek magyarázzák el, hogy hogyan működik az anális szex, drag-queen-rendezvényeket szerveznek iskolásoknak, ahol a „művészek” szexuális gyakorlatokat mutatnak be. A rendszermédiából ömlik a transzpropaganda, amellyel a transzszemélyek életét színes meseegzisztenciaként ábrázolják. Mindez csábítószerként hat a fejlődésben levő, identitásukat kereső gyermekekre, és így gondoskodnak az állami alkalmazottak és ideológusok akár törvény nélkül is a transz- és queer-miliő utánpótlásáról, sőt, kiszélesítéséről.
A német családok, de a feministák és a homoszexuálisok érdekvédelmi szervezetei is döbbenten követik, hogy hogyan nyer a transzlobbi a rendszerpártok aktív közreműködésével egyre nagyobb teret.
Az AfD-n kívül nincs politikai erő, amely az ellenállásnak akár csak jelét is mutatná. A német kereszténydemokrata CDU és testvérpártja, a magát konzervatívnak valló bajor CSU semmilyen komoly kivetnivalót nem talál az új törvényben, legfeljebb néhány részlet miatt nyafog néhány képviselőjük. A CDU családpolitikai szóvivője Silvia Breher csupán attól tart, hogy a serdülőkorú fiatalok esetleg elsietett döntéseket hozhatnak, és ezért bírálta a szülők jogainak korlátozását és az eddig érvényben levő kötelező tanácsadás hiányát.
A konzervatív pártok úgy látszik alapjában elfogadták zöld-woke genderideológiát, az emberi nem tetszőlegességének elvét és a gyermekekkel való felelőtlen emberkísérletek legalizálását.
Az egyházak és a zsidó hitközségek is mélyen hallgatnak, holott éppen az ő feladatuk lenne felemelni a szavukat e brutális, a család tönkretételére és a gyermekek kísérleti alanyokká való degradálására irányuló törvény ellen.
Így aztán semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy szeptemberben a nyaralásból visszatért parlament saját liberalizmusát ünnepelve nagy többséggel el fogja fogadni ezt a szégyenletes törvényt. Hogy ez a társadalom amúgy is folyamatban levő szétzilálását még tovább fogja gyorsítani, az pontosan megfelel a rendszerpártok politikai célkitűzéseinek.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.