Az olasz politikusnál elmosódtak a határok a showbusiness és a politika között, amíg azok szinte láthatatlanná nem váltak – írja a Spectator World oldalán Nigel Jones, angol történész.
A történész szerint érdekes párhuzam, hogy Silvio Berlusconi pont ugyanazon a hétvégén történt, amikor Boris Johnson (legalábbis ideiglenesen) távozott a politikából.
„A Cavalierie („lovag”), ahogyan Olaszországban mindenki ismerte, sok tekintetben még inkább extravagáns példaképe volt az Egyesült Királyság volt miniszterelnöke számára. Berlusconi, négy olasz kormányt vezetett, és úgy elmosódott a showbusiness és a politika közötti határvonal nála, amíg szinte láthatatlanná vált – hasonlóan, ahogy Boris Johnson is tette ezt Nagy-Britanniában” – írja Jones.
A történész megjegyzi, hogy Berlusconi Olaszország harmadik leggazdagabb embere volt.
„Boris rövid uralkodása a politikai csúcson sokkal rövidebb volt, mint olasz kollégájának három évtizede a csúcson. De a puszta pimaszság, az állkapcsot megdöbbentő botrányok és a vélemények polarizálódása tekintetében a két férfi olyan egyforma volt, mint a borsó a hüvelyben.
Berlusconi sokkal több szexuális és pénzügyi botrányt élt túl, mint Boris, és legalább olyan mélyrehatóan megváltoztatta az olasz politikát, mint ahogy a Brexit megváltoztatta Nagy-Britanniát” – írja Jones.
A történész leírja, hogy Berlusconi szerény miliőbe született Milánóba, és sok milliójából az elsőt egy lakótelep építésével szerezte szülővárosa külvárosában. A showbizniszbe már korábban is belekóstolt, amikor körutazó hajókon dolgozott, mint énekes.
„Berlusconi a P2 szabadkőműves páholyban való tagságával biztosította helyét a legfelsőbb asztalnál: ez a titkos szervezet állt a bűnözést, a Vatikánt, a jobboldali terrorizmust és a kétes pénzügyeket a huszadik század utolsó éveiben az olasz mélyállammal összekötő baljós hálózatok középpontjában.
Berlusconi akkor vált először híressé, amikor megalapította a magán tévéállomások láncát, amely megtörte a RAI (az olasz állami műsorszolgáltató) monopóliumát. Fininvest és Mediaset nevű cégei megszerezték az AC Milan labdarúgócsapatot is, amelyet több mint harminc évig birtokolt, mielőtt 2017-ben eladta. Felfelé ívelő útját kisimította Bettino Craxival, az Olasz Szocialista Párt látványosan korrupt vezetőjével való barátsága
Sok mágnáshoz hasonlóan Berlusconi is politikai befolyásra törekedett. Erre végül az 1990-es évek elején nyílt lehetősége, amikor a második világháború óta Olaszországot uraló három párt: a kereszténydemokraták, a kommunisták és Craxi szocialistái többé-kevésbé egyszerre omlottak össze a Tangentopoli néven ismert vesztegetési botrányok sorozatában” – olvasható a cikkben.
A történész felidézi, hogy Berlusconi új jobboldali mozgalmat alapított, „Forza Italia!” néven 1994-ben. Néhány hónapon belül miniszterelnök lett.
A cikk megjegyzi, hogy a politikus az üzleti életből hozott keménységgel intézte a politikai ügyeit.
„Berlusconi kétes üzleti gyakorlatai végül utolérték, és miután adócsalás vádjával elítélték, közmunkára ítélték. Olaszországon kívül azonban leginkább a hírhedt „bunga-bunga” szexpartikról volt ismert” – írja Jones.
„Cavalieri túlélte ezt és sok más összeütközést a törvénnyel, bár nem úszta meg teljesen sértetlenül: 2013-ban, a pusztító L’Aquila-i földrengést követően súlyosan megsérült, amikor egy támadó arcon ütötte Milánó híres, tüskés székesegyházának makettjével.
Berlusconi minden ilyen támadásra azzal válaszolt, hogy a baloldalt azzal vádolta, hogy „brutális vendettát” folytat ellene” – olvasható a cikkben.
A történész megjegyzi, hogy a poltikus nyolcvanéves koráig aktív maradt, bár jobboldalon Matteo Salvini populista Lega, később pedig Giorgia Meloni Fratelli d’Italia pártja kiszorította. A Forza Italia Meloni jelenlegi konzervatív kormánykoalíciójának junior partnere.
„Akár szeretjük, akár nem szeretjük, Berlusconi távozása a színről azt jelenti, hogy az olasz és az európai politika nélküle unalmasabb és sokkal kevésbé színes lesz” – zárja a cikket Nigel Jones.
