Kevesebb, mint 24 órával a Nova Kahovka víztározó gátja elleni támadás után igen nehéz valami újat mondani azzal kapcsolatban, hogy ki követte el a támadást, kinek állt érdekében és mik a támadás közvetlen taktikai, illetve műveleti következményei. Robert C. Castel elemzése.
Mivel ez a támadás csupán egy volt a jelenlegi háborúban a gátak ellen elkövetett támadások közül és mivel a „gátak háborújának” még csak az első felvonásánál tartunk, szeretném felhívni a figyelmet ennek a fajta hadviselésnek a kevésbé ismert aspektusaira.
Helyi érdekű raszputyica
A katonai hírszerzésnek egy külön ága foglalkozik a terep jellegzetességeinek a tanulmányozásával. Az utóbbi évtizedekben az információ döntő többsége távolról kerül begyűjtésre optikai, elktro-optikai, szeizmikus és egyéb érzékelők segítségével. Amikor azonban olyan kérdésekre kell választ adni, hogy egy adott földút elbírja-e egy bizonyos harckocsi súlyát, vagy pedig ásványtani és botanikai mintákat kell begyűjteni, akkor hús-vér felderítőkre van szükség. Ezeknek az információknak az összegyűjtése egy kiterjedt frontszakaszon sokszor hónapokat vesz igénybe, és nem kevés ráfordítással és emberáldozattal jár. Egy hirtelen áradás, amit egy gát átvágása okoz, hónapok hírszerzési és felderítési munkáját nullázza le, és a raszputyica végére jellemző dilemmák elé állítja a katonai tervezőket. [A raszputyica (cirill betűkkel: распутица) orosz elnevezése annak a jelenségnek, amikor az év két periódusában (vagy évszakában) a burkolatlan utakon az utazás országszerte az esőből adódó sár vagy a hóolvadás miatt nehézségekbe ütközik. A szerk.]
Új folyamátkelési kihívások
Katonai szemszögből szemlélve a térképet a legbonyolultabb terepszakaszoknak azok számítanak, ahol a szárazföld vízfelületekkel találkozik. Hogy ez mennyire így van, arra ékesszóló bizonyíték az erre a célra szakosodott alakulatok és az ezeket kiszolgáló különleges haditechnikai eszközök privilegizált pozíciója a hadseregekben. Kevésbé ismert tény, hogy még ezeknek a képességeknek a birtokában is a partoknak csupán egy töredéke alkalmas partraszállásra. Ezeket az előző pontban leírt alapossággal kell felderíteni és feltérképezni. Egy hirtelen áradat jelentős mértékben átalakíthatja a partokat, lenullázva ezzel hosszú hónapok hírszerzési es felderítési erőfeszítését.
Vándorló aknák
Az aknamezők telepítése során igen nagy gondot kell fordítani minden egyes akna helyének a pontos dokumentálására, hogy szükség eseten az aknamező gyorsan és hatékonyan felszedhető legyen. Ennek hiányában az aknamezők számottevő akadályt jelentenek barátnak és ellenségnek egyaránt. Egy hirtelen jött áradás elmozdíthatja az aknákat a helyükről, szélsőséges esetekben egész aknamezőket sodorva el. Az amúgy is igen nehezen felfedezhető és semlegesíthető modern aknák elszabadult hajóágyúként működve lezárhatnak olyan területeket, amik aknamentesként szerepelnek a műveletei térképeken. Huzamosabb ideig víz alá merülve az aknák rendszerei instabillá válhatnak, tovább nehezítve az aknaszedők dolgát.
Csendes „gátrobbantás”
Mivel a gátak igen masszív építmények, amelyeknek az alapja néha több száz méter széles, az általános elképzelés az, hogy katasztrofális gátszakadást csupán hatalmas mennyiségű hagyományos robbanóanyaggal vagy pedig taktikai nukleáris töltetekkel lehet csak elérni. Ha egy gátat teljes egészében meg akarunk semmisíteni, akkor valószínűleg ez így is van. Ha viszont a gát átvágását tervezők fizikailag ellenőrzik a gátat és annak a közvetlen környezetét, akkor lehetőségük van csendes rombolóeszközök alkalmazására. Ezekkel az eszközökkel igen rövid idő alatt számottevő réseket lehet vágni a gátak legsebezhetőbb pontjain anélkül, hogy egy hatalmas robbanás döreje figyelmeztetné az ellenséget a közelgő veszélyre.
Elektromos fegyverek
A modern technológiának sikerült igen jelentős mértékben eloszlatnia a „harcmező ködét”. A mindenütt jelenlevő érzékelők elől látszólag nincs menekvés. Az erdőségekben megbúvó gyalogság azon kevés fegyvernemek közé tartozik, amelyek képesek „eltűnni” a térképről, megteremtve ezzel a taktikai-műveleti meglepetés lehetőségét. Egy gátszakítás okozta hirtelen áradás a folyam-menti erdőket megbízható menedékből, nagy kiterjedésű halálos csapdákká változtathatja. Az irak-iráni háborúból ismert 1983-as Mocsarak csatájában az irakiak elárasztották a Baszra melletti alacsonyan fekvő területeket és a sekély vízbe áramot vezetve pusztítottak a támadásra készülő iráni gyalogságot. A mocsárvidék ideális felvonulási területből halálos kelepcévé vált.
Mindezeken túl, a gátak lerombolásának a legnagyobb attraktivitása abban rejlik, hogy ha korlátozott időre is, de számottevően át tudja alakítani azt, amit a háború embere általában megváltoztathatatlannak tart – a terepet. A megváltozhatatlan megváltoztatása pedig lehetőséget teremt a műveleti kreativitás kibontakoztatásának.
