A Demokrata című kiadvány főszerkesztőjének állításaival ellentétben, a Magyar Honvédség katonái Koszovóban a „jó oldalon” állnak. Vélemény.
Az egész országot megdöbbentették a brutális zvecsáni összecsapásokról készült képsorok, amelyekben olasz és magyar békefenntartók tucatjai sérültek meg a szerb zavargók kezei által. A magyar kontingens több mint 20 katonája (közülük 7-en súlyosan) sebesült meg, miközben a kötelességét teljesítette. Az egyik fiatal tisztért még egy héttel az incidens után is irányított véradásra felhívó Facebook-kampány zajlik.
A KFOR közleménye szerint a szerb provokátorok és huligánok a magyar katonákra „rögtönzött robbanószerkezeteket” dobtak, három honvéd pedig „lőfegyverhasználat következtében sebesült meg”.
Koszovóban tehát magyar BÉKEFENNTARTÓKRA támadtak azzal a szándékkal, hogy MEGSEBEZZÉK vagy MEGÖLJÉK őket.
A Hír TV Sajtóklub című műsorában (11:35-től) Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője elmondta, hogy mennyire sajnálja, ami a honvédekkel történt, majd azt kezdte magyarázni, hogy Koszovóban „a magyar katonák jelen pillanatban a rossz oldalon állnak”, ahol „többekkel együttműködve, egy rossz ügyért állnak ki” és „egy rossz, gonosz, pusztító érdeket segítenek érvényre jutni”, s most emiatt szenvednek. Bencsik szerint párszor már megtörtént a magyar történelemben, hogy kényszerből Magyarország „egy rossz ügy” mellé állt oda, mivel „az erősebb hatalom” belesodorta.
„Van-e módja Magyarországnak azt mondani, hogy ebben a disznóságban nem veszünk részt?”
– tette fel végül a kérdést Bencsik.
Bencsik András vagy tényleg nem tudja, vagy csak úgy tesz, mintha nem tudná, hogy mit csinálnak a magyar katonák Koszovóban. A KFOR békefenntartói nem állnak egyik oldalra sem az albánok és szerbek vitájában, ellenben a jelenlétükkel segítenek fenntartani a békét és védelmet nyújtanak mindkét közösségnek.
Fontos megjegyezni továbbá azt is, hogy ezzel a magyar honvédek jelen pillanatban a magyar érdekeket szolgálják lent a Balkánon.
Ha kell, a saját vérükkel.
És ezt nem én mondom, hanem olyan, a budapesti stúdiók kényelmes foteljeiben ülő véleményformálók számára talán kevésbé érdekfeszítő olvasmánynak tekintett hivatalos dokumentumok, mint a magyar kormány által kiadott 2020-as Nemzeti Biztonsági Stratégia és a 2021-es Nemzeti Katonai Stratégia.
Na de mit is mond ki ez a két, gondosan szerkesztett papírtömeg Koszovó és a Nyugat-Balkán tekintetében?
Például azt, hogy
- „Magyarország kitettsége a nyugat-balkáni kihívásoknak alapvetően meghaladja a legtöbb európai országét, ezért felelősségünk is rendkívül nagy a nyugat-balkáni stabilizációs törekvések sikeressége vonatkozásában”
- Alapvető érdekünk a stabilitás kivetítése közvetlen szomszédságunkra, kiemelten a nyugat-balkáni térségre”
- „A nyugat-balkáni térség euroatlanti integrációja kulcsfontosságú a régiót érintő problémák megoldásában”
- „A tranzitországok tekintetében fokozott figyelmet szükséges szentelni a Nyugat-Balkán térségének, mivel hazánkat elsősorban ezen a földrajzi útvonalon érheti el a tömeges migráció”
- „Jelenleg és a belátható jövőben a legnagyobb valószínűséggel az illegális migráció tömeges mértékű, a kormányzati rendszerek és rendvédelmi erők túlterhelésével járó növekedésére lehet számítani főként a nyugat-balkáni, de más, hazánkat érintő útvonalak irányából is. Egy ilyen jellegű „modern kori népvándorlás” súlyos következményekkel jár Európa, így Magyarország biztonságára és stabilitására nézve”.
Mi is tehát a magyar nemzeti érdek Koszovóban és a Nyugat-Balkánon?
A stabilitás.
Bencsik úr szerencséjére a Nemzeti Biztonsági Stratégia világosan fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy Magyarország, miként igyekszik ezt elérni:
„Magyarország nemzetközi szervezetek (NATO, EU, ENSZ, EBESZ) keretében vagy alkalmi koalíció tagjaként, nemzeti érdekeivel összhangban a jövőben is fel fog lépni a nyugat-balkáni, a közel-keleti, az afrikai, a közép-ázsiai és más, biztonságunkra hatást gyakorló térségekben kialakult válságok kezelése és kiváltó okainak megszüntetése érdekében, valamint részt vállalunk a konfliktusok utáni stabilizációs és újjáépítési erőfeszítésekből”
– olvasható a magyar kormány által jegyzett stratégiai dokumentumban.
De ha ez nem lenne elég, akkor talán szerepeljen itt egy márciusi idézet a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárától:
„A nyugat-balkáni béke Magyarország egyik legfontosabb biztonságpolitikai érdeke, hiszen ez az európai béke egyik záloga is egyben”.
Vagy ott van Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter véleménye, aki szerint „a magyar nemzeti érdek szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy a Balkánon magyar katonák vannak”.
Nem utolsó sorban pedig érdemes talán meghallgatni, hogy mit mondott Novák Katalin – aki köztársasági elnökként a Magyar Honvédség főparancsnoka is egyben – a tavaly szeptemberi koszovói látogatása alkalmával.
„Magyarország a béke oldalán áll. A nyugat-balkáni térség stabilitásának megbillenése hatással lehet Európára is”
– mondta a KFOR-ban szolgálatot teljesítő magyar katonák előtt.
Ezek fényében még aggasztóbb, hogy Bencsik András szerint a magyar katonák a „rossz oldalon állnak”. A béke oldala lenne a „rossz oldal”?
Netalántán a főszerkesztő úr úgy véli, hogy a magyar katonák után már a köztársasági elnök és a kormány is a „rossz oldalon” áll?
Bencsik úr szerint a békére és stabilitásra való törekvés „egy rossz, gonosz és pusztító érdek” kiszolgálása? Vagy mégis mi az a „disznóság” amibe Magyarországot „belesodorták”?
Mielőtt azonban választ adna ezekre a kérdésekre, lehet érdemes lenne talán bocsánatot kérnie azoktól a bátor honvédektől, akik minden magyar ember, így a főszerkesztő úr biztonságának is a megőrzése érdekében tették kockára az életüket távol a hazájuktól.
