Tetszik nem tetszik, a történész szerint egyértelműen egy újabb Trump elnökség irányába halad Amerika.
Ferguson szerint hibás stratégia volt, hogy a törvényt akarják a demokraták Trump ellen fordítani.
„Az ellene indított törvénykezési kampány máris visszafelé sült el. A demokrata stratégák másképp gondolják. Először is, úgy vélik, hogy Biden mindig meg fogja verni Trumpot, még akkor is, ha mostantól kezdve minden elnökválasztáson valahogy szembe kerülnek egymással, amíg a pokol meg nem fagy. Másodszor, úgy vélik, hogy Trump jogi gondok tengerében végül megfullad, mint jelölt. Mindkét nézet a képzelőerő hiányáról árulkodik” – jelenti ki a történész a Spectator magazinban.
Azonban mivel együk ügy sem elég jelentős a szerző szerint a Trump elleni jogi hadjárat azonban máris kezdett visszafelé sülni.
„Ezen nem kellene meglepődnünk. Gondoljunk csak nyolc olyan esetre a közelmúltban világszerte, amikor egy vezető elnökjelöltet vagy valószínűsíthetően miniszterelnököt vád alá helyeztek. Néhányan – a brazil Luiz Inácio Lula da Silva, az olasz Silvio Berlusconi és a malajziai Anwar Ibrahim – politikai visszatérést terveztek, miután egy elítélést vagy börtönbüntetést követően eltiltották őket a politikától. Mások – a dél-afrikai Jacob Zuma és az izraeli Benjamin Netanjahu – az ellenük folyó büntetőeljárások ellenére folytatták politikai sikereiket. (A törvény csak akkor érte utol Zumát, amikor már távozott a hatalomból.) Franciaország kivételként tűnik ki: három elnökjelölt – Dominique Strauss-Kahn, François Fillon volt miniszterelnök és Nicolas Sarkozy volt elnök – vád alá helyezése miatt mindhárom elnökválasztási kampányuknak vége szakadt” – írja Ferguson.
A szerző szerint a brazil baloldali Lula esete tűnik a leginkább párhuzamosnak Trumpéval.
„Ha Lula másfél év börtönből visszatérve győzni tudott, akkor Trumpnak talán nem kell aggódnia, hiszen a legcsekélyebb esély sincs arra, hogy mostantól a jövő évi választások napjáig bezárják.
Sőt, az a megítélés, hogy a demokrata ügynökök politikai célokra használják a jogrendszert, valószínűleg segíteni fog neki szavazatokat nyerni. Ez sokkal jobb történet, mint a korábbi állítása, miszerint a 2020-as választásokat ellopták, ami most szinte mindenkit untat, kivéve magát Trumpot” – írja Ferguson
A történész Ron DeSantisszal kapcsolatosan azt írja, hogy lenne esélye, ha csak Trumppal kellene megküzdenie, és nem egy tucat másik kihívóval. A korai előny ráadásul arra utal, hogy valószínű győzni fog.
„A republikánus előválasztási eljárás a korai előnnyel induló jelölteknek kedvez, mivel a legtöbb államban a „győztes mindent visz” vagy a „győztes a legtöbbet” alapon osztják ki a küldötteket.
A demokrata előválasztásokon ezzel szemben a delegáltakat általában arányosan, az eredmények alapján osztják ki, és a korai éllovas tizenegy versenyből mindössze négyben nyert” – írja Ferguson.
A történész szerint a demokraták túlságosan elbizakodottak Biden Trumppal szembeni esélyeivel kapcsolatosan.
„Biden nem olyan népszerű, mint a világ vezetői. Saját országukban Narendra Modi (India), Andrés Manuel López Obrador (Mexikó), Anthony Albanese (Ausztrália), Lula (Brazília) és Giorgia Meloni (Olaszország) mind népszerűbbek. Ha Biden munkásságának elfogadottságát nézzük a RealClearPolitics átlagát használva, akkor most valamivel népszerűtlenebb (nettó elfogadottsága mínusz 11,6 százalék), mint Trump volt elnöksége ezen szakaszában (mínusz 10,7 százalék).
Trump sem annyira népszerűtlen. Sőt, kevésbé népszerűtlen, mint nyolc évvel ezelőtt ezen a ponton. 2015 júliusában Trump nettó kedvezőtlenségi mutatója mínusz 39,3 százalék volt. Ma ez mínusz 16 százalék. Akkor a választók mindössze 23 százaléka vélekedett róla pozitívan. Most ez 39 százalék. Joe Biden esetében a RealClear adatai 41 százalékot mutatnak, és a nettó kedvezőtlensége mínusz 12 százalék” – írja a cikk.
Ferguson szerint az is nagy kérdés, hogy jön-e a recesszió.
„Joe Biden komoly veszélyben van, hogy Gerald Fordot, Jimmy Cartert és George H.W. Busht követve az „egy ciklusra szóló elnökök” feliratú kukába kerül. Miért? Azon egyszerű oknál fogva, hogy Calvin Coolidge száz évvel ezelőtti elnöksége óta egyetlen elnök sem biztosította újraválasztását, ha a nemzet szavazását megelőző két évben recesszió következett be.
Nem kell, hogy olyan súlyos legyen, mint a nagy gazdasági világválság, amely Herbert Hoover elnökségét tönkretette. Elég egy sima, egyszerű recesszió is”.
A történész szerint a történelem két tanulsága: a vezető republikánus jelölt győz, és a recesszió az elnök bukásához vezet.
„Mindez felveti a kérdést, hogy mit jelentene, ha Trump 2025 januárjában ismét a Fehér Házban ülne. Nyilvánvaló, hogy a levegő tele lenne liberális és progresszív fejek szétrobbanásának hangjával – nem is beszélve a NeverTrump-republikánusok fogcsikorgatásáról és ruhatépkedéséről. De ahogy 2016-ban is, a befektetők csendben bikásabbá válnának az olyan politikai döntéshozók, mint Kevin Hassett és Chris Liddell visszatérésének kilátása miatt, feltéve, hogy hajlandóak lennének újra szolgálatba állni. Annak a bandának az újraalakulása, amely a „deregulációt és a beruházási adók csökkentését” hozta – ami olyan jó gazdasági eredményeket hozott -, olyan lökést adna az amerikai részvényeknek, amelyre addigra nagy szükségük lehet.
Közben Trump újraválasztása jelentősen megváltoztatná az amerikai külpolitika irányát.
Bár az ő elnöksége és Biden elnöksége között volt néhány folytonosság a politikában – nevezetesen a Kínára kivetett vámok folytatása, annak ellenére, hogy azok hatékonysága elhanyagolható -, Trump 2.0 több mint valószínű, hogy jelentős mértékben eltérne Biden nemzetbiztonsági stratégiájától.
Ez különösen akkor lenne így, ha – amint az valószínűnek tűnik – Trump elkerülné, hogy a visszafogott befolyásra tudatosan törekvő katonákkal terhelje magát. Trump a Kínával folytatott kereskedelmi háborút részesíti előnyben, nem pedig a hidegháborút. Nem elkötelezett határozottan Tajvan védelme mellett. Szinte biztosan kompromisszumos békét próbálna erőltetni Ukrajnára, mivel Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt nem éppen tisztelettel tekint, és hírhedt hajlama van arra, hogy Vlagyimir Putyinnal üzleteljen. Trump pedig felhagyna a kudarcba fulladt közel-keleti politikával, amely az Iránnal kötött, megszűnt atomalku felélesztésére törekszik, és Szaúd-Arábiával kerül szembe” – fejti ki Ferguson.
A történész megjegyzi, hogy előfordulhat, hogy nem így történik, hiszen mindössze egy elnök jött vissza egy elvesztett választás után. Másrészt mégis úgy látja, hogy egyre nagyobb az esélye, hogy Trump újra elnök lesz.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.