A blokk küzd, hogy a tagállamokat kordában tartsa – írja Ralph Schoellhammer, osztrák közgazdász az UnHerd oldalán.
„Úgy tűnik, hogy a gazdák tiltakozása az európai politika új kanárija a szénbányában. Miután márciusban a holland gazdák tiltakoztak az EU nitrogénszabályozása ellen, a blokk most a kelet-európai országokkal áll szemben az ukrán gabonaimport beáramlása miatt” – kezdi a közgazdász.
A cikk leírja, hogy Lengyelország, Magyarország, Románia, Csehország és Szlovákia – az Ukrajnából származó gabona, olajos magvak, tejtermékek és hús behozatalának betiltásáról szóló döntései az egész blokk számára problémát jelentenek. Az egyes EU-tagállamok nem tilthatják be egyszerűen egy harmadik féltől származó termékeket, különösen akkor nem, ha szabadkereskedelmi megállapodás van érvényben, mint Ukrajna esetében. Az Európai Bizottság sietett emlékeztetni Varsót és társait, hogy a kereskedelemről „csak európai szinten lehet döntést hozni. Ezért nem lehetséges az egyoldalú fellépés”. Ezt a nézetet – nem meglepő módon – nem osztják Kelet-Európában, így a gabonalázadók eddig nem engedtek.
„Számítva arra, hogy ez az öt állam nem fog lemondani a javasolt protekcionista intézkedésekről, Brüsszel sürgősségi intézkedést készít elő, hogy júniusig de facto tilalmat rendeljen el az ukrán mezőgazdasági importra a szomszédos tagállamokba. Más szóval, az EU néhány tagállam nyomása alatt összecsuklott – akárcsak a 2007 és 2009 közötti pénzügyi válság idején” – írja Schoellhammer.
A szerző szerint a múltbeli tapasztalatok ellenére azonban úgy tűnik, hogy az EU elkötelezett a helyzet súlyosbítása mellett.
Számtalan szabálya és tágabb struktúrája a béke és nyugalom idején tűnik a legerősebbnek, válság idején azonban könnyen elhajlik. Az Európai Bizottság például jelenleg az LMBTQI+ közösségekkel való bánásmódról szóló 2021-es törvény miatt készül pert indítani Magyarország ellen az Európai Bíróságon.
„Bármi is legyen az ügy érdemi része, Budapesten kétségkívül észrevették, hogy a nyomás mindkét irányba mehet, és Magyarország részvétele az importtilalomban ezt egyértelműen jelzi. A pert az is jellemzi, hogy a közép- és kelet-európai országok, mint Lengyelország, Románia, Szlovákia és Bulgária nem támogatják. Ráadásul nem titok, hogy a lengyel kormány szimpatizál a Magyarország által meghozott jogszabály típusával, és csak hajszál híján úszott meg egy hasonló pert” – írja a cikk.
Ám nemcsak Európa keleti és nyugati része között, hanem e két tömbön belül is megjelennek a megosztottságok. Az, hogy Lengyelország és Magyarország viszonya megromlott az ukrajnai háború rendezésének eltérő megközelítése miatt, egyértelmű; ugyanez igaz a Párizs és Berlin közötti súlyos nézeteltérésekre minden energiaügyben. Míg Németország támogatókat gyűjt atomenergia-ellenes politikájához, addig Franciaország bejelentette, hogy az EU-n belül egy atompárti szövetséget hoz létre.
Emmanuel Macron eltérése Európa Kína-politikájától és az Egyesült Államoktól való nagyobb függetlenség követelése továbbra is fájó pont a kontinensen, mivel ezeket a megközelítéseket sem az EU-val, sem más tagállamokkal nem egyeztették.
„Mindezek a növekvő belső megosztottságok azt mutatják, hogy az EU nem csupán egy olyan projekt, amely a béke előmozdítására irányul, hanem egy olyan projekt, amely a békétől is függ. Történelme során az Uniónak komoly gondot okozott a tagállamok kordában tartása, amikor fegyveres konfliktus fenyegetett a határai közelében” – írja a közgazdász.
A szerző szerint a gyakran hangoztatott állítással ellentétben, miszerint a válságos idők „erősítik az európai egységet”, a történelmi adatok ennek éppen az ellenkezőjét mutatják. Az egység legjelentősebb cselekedetei – mint például az euró bevezetése vagy az új tagállamok nagy számban történő felvétele – az 1990-es években és a 2000-es évek elején a figyelemre méltó béke és stabilitás időszakában történtek. Ez egy olyan időszakban történt, amikor a „történelem vége” tézis népszerűsége csúcsán volt.
„A történelem végének végeztével ugyanez történhet az egyre szorosabb Unió mítoszával is, mivel az európai államok egyre inkább más utat választanak.”
Borítókép: Tüntetnek a lengyel gazdák. EPA
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.