Gyász: Elhunyt Mose Stern, az askenáz zsidó világ egyik kiemelkedő kántora

Mose Stern vagyis Stern Mózes az askenáz zsidó világ egyik kiemelkedő kántora 87 éves korában visszaadta lelkét az Örökkévalónak – adta hírül a Zsido.com.

Erős hangjával ezrek tiszteletét vívta ki. Budapesten látta meg a napvilágot, ahol apjától leste el a kántor mesterség fortélyait a „cházán”-ság lényegét. A második világháborút túlélve elhagyta Magyarországot és a Szentföldre költözött, Rehovot nagyzsinagógájának kántora lett, majd működött a jeruzsálemi Héjchál Slomó zsinagógában, Dél-Afrikában és a New York-i Beth-El közösségben is. 1977-ben költözött vissza Erec Jiszráélbe és Jeruzsálemben a Hár Nof negyedben telepedett le, ahol haláláig élt.

Temetése csütörtök délután 3 órakor lesz Jeruzsálemben. Emlékéből fakadjon áldás!

Stern Mózes testvére Stern László (Benjámin, 1915–1978) a Budapesti Izraelita Hitközség főkántora volt, aki szerte a fővárosban és az országban funkcionált különböző alkalmakkor, egyébként pedig a Nagyfuvaros utcai zsinagógában imádkozott.

A budapesti zsidó múlt egy szép emléke, amikor 1965 februárjában Stern László 50. születésnapját ünnepelték és erre az alkalomra öccse, Stern Mózes, akkor éppen johannesburgi főkántor is szülővárosába látogatott.

A zsúfolásig megtelt Nagyfuvaros utcai zsinagóga ünnepségéről beszámoló cikk megemlíti a kántordinasztia testvéreit is, akikről a következőket tudhatjuk meg:

A családi hagyományok is erre a pályára predesztinálták [Stern Lászlót – szerk.]. Apja is kántor volt és 11 testvére közül 7 fiú is kántornak készült. A legidősebbet már 5–6 éves korában csodagyermekként tartották számon, sajnos élete virágjában 27 éves korában elhunyt; másik két fiútestvére pedig a háború áldozata lett. Legfiatalabb öccse, aki ma 29 éves és johannesburgi főkántor, elindult azon az úton, mely a világhírnévhez vezet. Jelenleg világkörüli turnéja alkalmából időt szakított arra, hogy bátyja jubileumán részt vegyen. Stern László a jelen – az öccse a jövő.” („Stern László kettős jubileuma”, Uj Élet, 1965. 21. évf. 5. szám, 2. old.)

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg hirdetéseket.