Délelőtt 10 órakor szinte mindenki abbahagyta, amit csinált, beleértve az autósokat is, akik az út közepén állították meg autóikat, megálltak járműveik mellett, és csatlakoztak az elmélkedéshez.
Pontosan 10 órakor a holokauszt emléknapján Izrael országa megállt, hogy a második világháborúban a nácik által meggyilkolt hatmillió zsidó emlékére emlékezzen.
Nem számított, hogy az emberek hol vannak, merre közlekedtek, vagy mit csináltak, mindenki egy pillanatnyi csendben egyesült.
Pontosan ebben a pillanatban és a következő két percben az egész országban megszólaltak a légvédelmi szirénák, és szinte minden izraeli részt vett a kétperces ünnepélyes megemlékezésben.
Tel-Avivban, a virágzó izraeli metropoliszban, ahol a nyüzsgés soha nem áll meg, az emberek mozdulatlanul álltak a tengerparton, az utcákon, a magas irodaházakban, sőt még a buszon is.
Az országszerte hallható sziréna az egész országban a holokauszt emléknapja, más néven jom hasoá, amely előző este a jeruzsálemi Jad Vasem holokausztmúzeum hivatalos nyitórendezvényével kezdődött.
A nap folyamán országszerte, többek között iskolákban, közintézményekben, katonai bázisokon és üzleti vállalkozásoknál is tartanak majd ünnepségeket.
Egy órával a sziréna megszólalása után, helyi idő szerint 11 órakor kezdődik a Knesszetben a „Minden embernek van neve” szertartás, amelyen a törvényhozók felolvassák a holokauszt áldozatainak nevét.
A holokauszt-emléknap egy három izraeli ünnepből álló hét kezdete, amely a megemlékezéstől az ünneplésig tart: jom hasoá, jom hazikaron, az izraeli háborúkban elesett katonák emléknapja, és jom haácmaut, Izrael függetlenségének napja.
