Elszámították magukat a demonstrálók – csütörtökön váratlan fordulatot vettek az események Bnéj-Brákban. A kormányellenes baloldali tüntetők azt remélték, hogy tovább gerjeszthetik a hangulatot a háredi közösség ellen, ám ezúttal hoppon maradtak — írja a zsido.com.
Az anarchista felhangokat sem nélkülöző, hetek óta folyó tüntetések keretein belül több százan vonultak fel Bnéj Brák utcáin csütörtök este, amikor a háredi lakosok többsége javában szombatra készülődik és sokan ilyenkor intézik a heti bevásárlásukat is.
A demonstrálók megafonokkal, dobokkal, üvöltözéssel és nem szűnő dudálással akadályozták a helyieket ügyeik intézésében, és azon igyekeztek, hogy sikerüljön erőszakos választ kiprovokálni az ultraortodox lakosokból, amit aztán videóra vehetnek és propagandacélokra is felhasználhatnak. A tüntetők közül többen sisakkal is felszerelkeztek az esetleges tojászápor kivédésére. Azonban se tojásdobálásra, se más atrocitásra nem került sor, a lakosok ugyanis rendkívül fegyelmezetten tűrték a provokációt. Ennek előzménye az volt, hogy a zsidóság litván ágának egyik vezetője, Gerson Edelstein rabbi három neves kollégájával együtt felhívást intézett követőihez és a város minden lakosához, hogy ne álljanak le vitatkozni azokkal, akiknek egyetlen célja a provokáció.
Voltak azonban olyanok, akik ennél is továbbmentek, és nemcsak ignorálták az erőszakra éhes tüntetőket, hanem kedvességgel, mosollyal, dalokkal, itallal és frissen készült sólettel viszonozták a provokációt.
A hatás minden várakozást felülmúlt: a felvételeken tóratekerccsel táncoló tüntetők láthatók, tüntetők, akik háredi honfitársaikkal együtt énekelik a Sálom áléchem – béke veletek című dalt és egy idős demonstráló, akit annyira meghatott a látvány, hogy sírva fakadt.
Ahogy haladt előre az este, egyre többen csatlakoztak a jó hangulatú csoporthoz, és a kiabálás, fütyülés és dobolás helyét átvette a beszélgetés, az ismerkedés, a nyitás a másik közösség felé. A baloldali tüntetők közül sokak számára talán ez volt az első alkalom, hogy ultraortodox zsidókkal beszéltek. A hetek óta tartó demonstrációk mindeddig csak a „másik oldal” elhallgattatásáról és kiszorításáról szóltak, vagyis minden olyan csoport ellen nagy hangon és átgondolatlanul gyűlölködve ágáltak, akikkel a szervezők nem értettek egyet.
Most azonban az átlagpolgár belső hangja győzött: a zaj elült, a cheszed, a jótétemény megérintette a demonstrálók lelkét és megkezdődött a párbeszéd. Ez a kis epizód nagyszerű ígéretet hordoz magában: ha elhallgat a gyűlölködés, ha hagyják az embereket gondolkodni, ha megindulhat a párbeszéd, akkor az anarchisták veszítenek és a zsidó nép nyer. Kol jiszráel áchim – minden zsidó testvér.
