Tuviah Friedman egész életét annak szentelte, hogy felkutassa és elfogja a szökevény nácikat, hogy bíróság elé állítsa őket bűneikért. Ő volt az első, aki hiteles információkat szerzett, amelyek alapján Adolf Eichmannt megtalálták – olvasható a The Librarians – The National Library of Israel oldalán.
A nácik elfogása még a háború hivatalos befejezése előtt kezdődött. Amikor az orosz hadsereg bevonult Friedman szülővárosába, a lengyelországi Radomba, az új megszállók igyekeztek átszervezni a helyi rendőrséget, Friedman pedig kihasználta a lehetőséget, és hamis személyazonossággal jelentkezett.
Munkája részeként náci bűnözőket leplezett le, tartóztatott le és állított bíróság elé.
Egy bizonyos ponton Friedman arra a következtetésre jutott, hogy a jövője nem Lengyelországban van. Kilépett a rendőrségtől, és úgy döntött, hogy Palesztinába emigrál. Az akkori kommunista Lengyelországot illegális úton hagyta el, és útban Palesztina felé Bécsbe érkezett, de aztán a tervei megváltoztak. Bécsben találkozott a Haganah tagjaival, akik részt vettek a zsidó menekültek titkos bevándorlásában Izrael földjére (a Haganah Mossad LeAliyah Bet nevű szervezetéhez tartoztak). Ezek az ügynökök javasolták Friedmannak, hogy alakítson egy csapatot a náci háborús bűnösök felkutatására, és Friedman pontosan ezt tette.
Friedman az osztrák fővárosban telepedett le, és elkezdett információkat gyűjteni, és a bécsi rendőrség segítségével nemcsak a bujkáló SS-tiszteket tudta felkutatni, hanem olyan bizonyítékokat is elő tudott hozni, amelyek segítettek letartóztatásukban, sőt néha még a felelősségre vonásukban is.
Friedman náci aktái még sok náciról tartalmaznak részleteket: Theodor Eicke, a dachaui koncentrációs tábor parancsnoka; Hans Bothmann, a chelmnói megsemmisítő tábor parancsnoka; Bruno Streckenbach, a Birodalmi Biztonsági Minisztérium egyik magas rangú tisztje, akit az Einsatzgruppen műveleteinek irányításával bíztak meg. Ez csak néhány példa Friedman nácikról szóló névjegyzékének több száz kartonjából.
1952-ben Friedman végül Izraelbe emigrált, és miután egy ideig a Yad Vashemnél dolgozott, Haifába költözött, ahol újjáalapította az általa Bécsben alapított szervezetet, amelyet ma a Náci Háborús Bűnök Dokumentációs Intézetének neveznek.
Friedman bírálta, hogy a Yad Vashem a holokauszt áldozatainak és túlélőinek dokumentálására összpontosít, ahelyett, hogy aktívan keresné a felelős náci bűnözőket.
A Dokumentációs Intézet dokumentumai valóban a Yad Vashem archívumának egyfajta ellentéte. Az elpusztultak listái helyett a nácik névsora található, különböző szerepeikről szóló információkkal és a holokauszt során elkövetett tetteik dokumentálásával.
Haifában folytatta munkáját, hogy felkutassa ugyanazokat a náci bűnözőket, de kevesebb erőforrással és segítséggel, mint Ausztriában. Friedman főként annak szentelte idejét, hogy felhívja a média figyelmét arra, hogy a náci rezsim tagjait bíróság elé kell állítani, és fenntartotta a közvélemény érdeklődését elfogásuk iránt akkor is, amikor az ország figyelme már másfelé fordult.
Friedman életművének csúcspontja kétségtelenül az volt, hogy hozzájárult Adolf Eichmann elfogásához és izraeli felelősségre vonásához.
Friedman már bécsi évei alatt elkezdett információkat gyűjteni Eichmannról, az utolsó megoldás végrehajtásáért felelős náci tisztről, és még egy aktuális fényképet is szerzett róla. Továbbra is gyűjtötte az információkat a világ minden tájáról Eichmann aktuális rejtekhelyéről, és a médiát felhasználva lobbizott az elfogásáért.
Még pénzjutalmat is felajánlott az Eichmannról szóló információkért, ami után leveleket kezdett kapni olyan emberektől, akik azt állították, hogy ismerik a tartózkodási helyét. Friedman volt az első, aki olyan tippet kapott, hogy Eichmann Argentínában él, és ezt továbbította a Moszadnak. Friedman volt az, aki meggyőzte a Moszadot, hogy aktívan törekedjenek Eichmann elfogására.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
