A német zöldek a következő évtől kezdve be akarják tiltani a gázzal és olajjal való fűtést. Hogy a zöld terv teljesen irracionális, az a szocdem-zöld-szabaddemokrata kormányban – úgy tűnik – senkit sem zavar. Miért is zavarna, ha a fő céllal, a társadalom hézagtalan ellenőrzésével és a polgárok elleni rablóhadjárattal a kormányban mindenki egyetért.
Robert Habeck, klíma- és gazdasági miniszter az elmúlt héten újabb törvénytervezettel ismertette meg a kormány tagjait, amely – ha megvalósul – radikálisan meg fogja változtatni a németek életmódját, és eddig példátlan mértékben fogja őket az állam önkényének kiszolgáltatni.
A 95 oldalas részletekbe menő tervezet előírja, hogy új olajfűtések beépítését 2024-től kezdve teljesen betiltják, gázfűtéseket csak akkor engedélyeznek, ha úgynevezett „zöld gázzal” üzemelnek. Zöld gáznak számít a biometángáz és a „zöld hidrogénből” előállított gáz. Vagyis a gázfűtéseket is betiltják mindaddig, míg valamilyen csoda folytán rendelkezésre nem állna az, amit a zöldek ugyan megálmodtak, de a valóságban nem létezik és előreláthatóan soha nem is fog létezni.
A tervezet szerint 2024-től kezdve csak olyan fűtéseket szabad beépíteni, amelyek minimum 65 százalékban megújuló energiákkal működnek, vagyis csak hőszivattyúkat és távfűtést fognak engedélyezni, mert más fűtésmódokkal ez az arány elérhetetlen.
A még működő olaj- és gázfűtések mellé 2034-től kötelező lesz egy hőszivattyút működtetni, majd ezek után 2045-től az olaj- és gázfűtések teljes betiltása következik.
A tradicionális villanyórák helyett „smart meter” készülékekkel kell a lakásokat és házakat ellátni, amelyeken keresztül az áramfelhasználást központilag „szabályoznák”, vagyis a kormány vagy egy helyi bürokrácia döntésére részben vagy teljesen ki lehet kapcsolni a privát háztartásokban a fűtést és a melegvizet. A szövetségi köztársaság történetében eddig soha nem mert egyetlen kormány sem hasonló radikalizmussal beavatkozni a polgárok életébe, mint a jelenlegi szocdem-zöld-szabaddemokrata kormány.
Jelenleg mintegy 16 millió családi és dupla családi ház van Németországban. Nagy többségük nem felel meg a zöld energiatakarékossági előírásoknak. Sok egyszerű vidéki családi ház származik a 20. század 20-as, 30-as éveiből, amikor a munkáltatók a szegényebb dolgozóknak is lehetővé akarták tenni, hogy saját ingatlanjukban lakjanak. Ennek következménye az azokban az években létrejött épületállomány szegényes színvonala. A családi házak egy másik nagy csoportja az 50-es és 60-as években olcsó anyagokból, sokszor a háborús pusztítás által hátrahagyott törmelékhegyek anyagából épült.
Ezeket a házakat szigetelni, új tetővel, modern háromréteges ablakokkal és padlófűtéssel ellátni, csak azért, hogy alkalmasak legyenek a hőszivattyúval történő fűtésre, kidobott pénz.
Sok esetben a modernizálás, amely akár 100 000 eurót is felemészthet, jóval többe kerül, mint amennyit az ingatlan ér.
És akkor még nem beszéltünk a középhegységekben, illetve az Alpokban lévő sok száz településről, ahol hosszú és kemény a tél, a nyár nedves és hűvös, úgy, hogy a hőszivattyú főleg áramot fogyaszt, ahelyett, hogy a környezetből hőt tudna elvonni. Az egész terv csak azt bizonyítja, hogy a berlini luxuslakások kényelméből a világra tekintő politikai dilettánsoknak fogalmuk sincsen a mai német valóságról, arról a valóságról, amelyik kívül esik a nagyvárosok általuk frekventált elegáns zöld negyedein.
De honnan jöjjön az áram, amely e hatalmasan megnövekedett keresletet biztosítsa? Hiszen Habeck atomtörvénye értelmében március 31-én ki kell kapcsolni azt a három maradék atomerőművet is, amely eddig még a német villamosenergia-felhasználás mintegy hat százalékát biztosítja.
A lignittel működő szénerőművek már most is csúcsra járnak, és gondoskodnak arról, hogy Németország – hála a zöldek politikájának – Európában a legtöbb széndioxidot bocsátja ki.
Ami első pillantásra abszurdnak tűnik, mégis logikus cselekvés a kormányzó pártok részéről. A zöld társadalmi mérnökök nyilvánvalóan legfontosabb célja az állami központosítás és ellenőrzés kiterjesztése, bármi áron is. Ezért kell az elektromos autók használatát kikényszeríteni és az individuális közlekedést lehetetlenné tenni, ezért kell még működő olaj- és gázfűtéseket kényszerrel kidobatni, és a polgárokat az áramelosztók és távfűtés-szolgáltatók önkényének alávetni.
A nemzeti vagyon példátlan ütemű megsemmisítése folyik: hibátlanul működő atomerőműveket állítanak le és dobnak a szemétdombra, és most azzal folytatják, hogy ugyanúgy hibátlanul működő fűtések megsemmisítésére akarják kényszeríteni a polgárokat.
A fűtési fordulat egyúttal a privát kézben lévő megtakarítások elleni szintén példátlan rablóhadjárat. Közgazdászok számításai szerint az újabb „fordulat” nemzeti szinten 1 000 milliárd euróba fog kerülni, vagyis személyenként, a csecsemőket is beszámítva 12 500 euróba. Hogy a nagyságrend felfogható legyen: Kelet-Németország újjáépítése a kommunizmus összeomlása után 2 000 milliárd euróba került.
Kétség sem fér ahhoz, hogy itt kemény kényszerről lesz szó. A kéményseprők feladata lesz rendszeresen ellenőrizni, hogy van-e valahol még titokban üzemeltetett illegális fűtés. Az ő kötelességük lesz az is, hogy minden felderített illegálisan üzemeltetett készülék tulajdonosát feljelentsék. Az illegális fűtés bírsága a terv szerint 50 000 euró lesz.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.