Óvatosan a „szakértői” jóslatokkal?

A Tajvani-szoros 2025-ös konfliktusát előrejelző kiszivárgott feljegyzés vitát váltott ki a „fegyelmezetlen” megjegyzésekről – számolt be a Guardian. 

Egy amerikai tábornok kiszivárgott feljegyzése, amely szerint a „megérzése” azt súgta neki, hogy az USA 2025-ben háborúban áll majd Kínával, figyelmeztetést váltott ki a Tajvani-szoros konfliktusra vonatkozó „fegyelmezetlen” előrejelzések veszélyére.

Mike Minihan tábornoknak a feljegyzése volt a legújabb előrejelzés Tajvan kínai katonai inváziójáról, amely 2022-től 2049-ig terjedt. Ez vitát váltott ki az USA felkészültségéről, a háborúskodás vádját, és aggodalmakat váltott ki az emberek érzéketlenné válása miatt az invázió valós kockázatával szemben.

Kína kormánya Tajvanra tartományként tart igényt, és tekintélyelvű vezetője, Hszi Csin-ping az általa „újraegyesítésnek” nevezett célt tűzte ki, szükség esetén erőszakkal. Ezt a kilátást Tajvan kormánya és népe hevesen elutasítja. E holtpont körül a feszültség egyre fokozódik.

„Remélem, hogy tévedek. A megérzésem azt súgja, hogy 2025-ben harcolni fogunk” – írta Minihan. „Hszi csapata, az ész és a lehetőség mind együtt van 2025-re”.

Minihan kilencpontos terve meghatározta „felkészülését a következő harcra”. Február 1-jei dátummal, de már napokkal korábban kiszivárgott a közösségi médiában, az AMC és a közös erők fokozott kiképzését és integrációját rendelte el, hogy „elrettentse, és ha szükséges, legyőzze Kínát”.

Az évtizeden belüli határidők általában Kína képességéről szólnak. Tajvan nemzetbiztonsági hivatalának főigazgatója és védelmi minisztere szerint Kína 2023-ra, illetve 2025-re éri el a teljes inváziós képességet. A későbbi időpontok gyakran Kína szándékán alapulnak, a Kínai Kommunista Párt (KKP) számára szimbolikus jelentőségű éveket választva.

De ez nem mindig egyértelmű. Az amerikai külügyminiszter, Antony Blinken tavaly azt mondta, hogy Kína eltökélt abban, hogy „sokkal gyorsabb ütemezéssel” annektálja Tajvant, de dátumot nem mondott.

Minihan feljegyzését sok elemző úgy írta le, hogy az „ösztönös” és durva értékelésén túlmenően semmi bizonyítékot nem szolgáltatott, miszerint a 2024-es amerikai és tajvani választások jó időzítést jelentenek egy invázióhoz.

„Minihan megjegyzéseinek legjótékonyabb értelmezése az volt, hogy a saját szervezetét célozta meg, hogy változást idézzen elő” – mondta Blake Herzinger, az American Enterprise Institute think-tank nem rezidens munkatársa. „Az a rész, aminek nincs értelme, hogy egy ilyen gyújtó hangvételű feljegyzést kiadnak, titkosítás nélkül, ami gyakorlatilag garantálja, hogy kiszivárog.

„Nem tudom elképzelni, hogy a kormányzat örömmel látta volna.”

Michael O’Hanlon, a Brookings Institution kutatócsoport külpolitikai kutatási igazgatója az Amerika Hangja című műsorszolgáltatónak azt mondta, hogy a feljegyzés „potenciálisan veszélyes, mert önbeteljesítő prófécia lehet belőle”.

Egyes elemzők azzal vádolták a katonai személyiségeket, hogy rövid határidőket szabtak meg, hogy több finanszírozásért lobbizhassanak.

Az amerikai haditengerészeti műveletek főparancsnoka, Michael Gilday admirális által októberben felajánlott 2022-23-as ablak például szintén sürgette a kormányt, hogy ne „fukarkodjon” az amerikai katonai felkészültség finanszírozásával.

James Palmer, a Foreign Policy magazin helyettes szerkesztője szerint az ilyen, a következő néhány évre vonatkozó háborús előrejelzéseket „nagyrészt egy olyan katonai-biztonsági intézmény generálja, amely Pekinget elkerülhetetlen következő ellenfélnek és saját költségvetési ambícióinak hasznos eszközének tekinti”.

A Wall Street Journal szerkesztősége azok közé tartozott, akik megvédték a feljegyzést, mondván, hogy az a retorikán kívül egy fontos pontot kínál: azt, hogy az USA nem áll készen a konfliktusra, és az embereknek jobban kellene aggódniuk emiatt.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

Borítókép: EPA/RITCHIE B. TONGO

„Egy amerikai tábornok azt mondta nekem, hogy Kína meg fogja támadni Tajvant”

Tim Marshall, A földrajz fogságában szerzője interjút adott a Neokohnnak, melyben beszélt az orosz-ukrán konfliktusról, Iránról és a Kína-Tajvan feszültségről. Interjú.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.