A klímaaktivizmust pénzelő elitnek esze ágában sincs feladni az életmódját, vagy valódi megoldást keresni a problémákra.
„A kapitalizmus bukása nem az elszegényedett munkásosztály lázadásából, hanem az unatkozó felső osztály szabotázsából fog következni. Ez volt Joseph Schumpeter osztrák közgazdász véleménye 1942-ben. Schumpeter úgy vélte, hogy egy bizonyos ponton a jövőben a művelt elitnek már nem lesz miért küzdenie, és inkább maga a rendszer ellen kezd el harcolni, amelyben maga is él” – kezdi Ralph Schoellhammer a Newsweek véleményrovatában.
A szerző szerint nagyon úgy tűnik, hogy Schumpeter-nek igaza volt tekintettel a mai klímamozgalomra és annak híveire. A közgazdász szerint a zöld mozgalom nem a bolygó válságát tükrözi, ahogyan azt a médiában és a kultúrában oly sokan szeretik ábrázolni, hanem inkább a jólétben élők válságát az életük értelmét illetően.
Példaként említi Paul Ehrlichhel a CBS 60 Minutes című műsorában készült interjúját. Ehrlich leginkább arról híres, hogy hivatásos világvégehirdető. Első nagy könyve, A népesedési bomba olyan jóslatokkal szolgált, mint hogy az 1980-as évekre több százmillió ember fog éhen halni. Ehrlich azt is állította, hogy 2000-ben Anglia már nem fog létezni – sorolja a téves jóslatokat a szerző.
A szerző megjegyzi, hogy hiába tévedett Ehrlich mindenben mégis továbbra is modern orákulumnak tartják.
„Mindegy, hogy valaki milyen ostobaságokat szajkóz, amíg „erkölcsileg helyes”, addig nem számít, hogy mit mutatnak a tények”
– írja a közgazdász.
„Mint minden vallás prófétája, Ehrlich sem azért van itt, hogy megmagyarázza a világot, hanem hogy megerősítse a felsőosztály kedvenc világképét a közelgő világvégéről, amit csak akkor lehet megakadályozni, ha alapvetően megváltoztatjuk az életmódunkat. Persze a „mi” alatt valójában azt értik, hogy „ti”. Nem a Teslát vezető AOC vagy a magánrepülővel járó Stanford professzor Ehrlich az, aki át fogja alakítani az életmódját, hanem a dolgozó és a középosztály hülyéi, akik állítólag túl sok húst esznek, túl sok kilométert tesznek meg benzinfaló autóikkal, vagy akár csak időnként foglalnak egy repülőjegyet, hogy elmenjenek nyaralni” – írja Schoellhammer.
A cikk szerint tökéletesen megtestesítette ezt a klímacézár és milliomos John Kerry, aki a családja magángépével utazott el egy 2019-es izlandi klímakonferenciára. Újságírói kérdésre, hogy hogyan egyeztethető össze klímaaktivizmusa a magánrepülőgép-használattal, azt válaszolta, hogy „nincs más lehetőség számára”.
„Akárcsak Kerry, Ehrlich és ezek a többi csoport nem igazán érdekeltek az éghajlatváltozás problémájának megoldásában – például az olyan technológiák kutatásának előmozdításában, mint az atomenergia, a szén-dioxid-leválasztási technológiák és az alkalmazkodási eszközök.
Ehelyett a küzdelmüket egy pótvallássá akarják emelni, amely lehetővé teszi számukra, hogy egyszerre élvezzék a vagyonukat és erkölcsi felsőbbrendűségükből kioktassák a világ többi részét” – Schoellhammer.
A szerző szerint az újságírók is vétkesek: a 2018-as „éghajlatvédelmi csúcstalálkozón” például két tucat, milliárdosok által támogatott alapítvány 4 milliárd dollárt ígért az éghajlatváltozás elleni lobbizásra. Néhányan közülük, mint például a Hewlett Alapítvány, közvetlenül az Associated Press újságíróit finanszírozzák „éghajlati tudósítások” készítésére, míg a Packard és a Rockefeller családhoz köthető alapítványok a „Covering Climate Now” újságírói törekvést támogatják, amely több száz médiumot finanszíroz.
A közgazdász szerint a klímaszélsőségesek nem veszik figyelembe, hogy az általuk megteremteni kívánt világ pusztító lenne a bolygó legszegényebb emberei számára.
„A szegénység felszámolása és az életkörülmények javítása csak az energia minden formájához való hozzáférés és a fosszilis tüzelőanyagok által lehetővé tett petrolkémiai folyamatok – az élelmiszerekhez szükséges műtrágya és az orvosi berendezésekhez szükséges műanyagok előállítása – révén lehetséges”
– írja Schoellhammer.
„Csak az olaj megállítása” nem állítaná meg olyan gyorsan az éghajlatváltozást, mint az emberi életet. Súlyosbítja a helyzetet, hogy úgy tűnik, hogy ez az aktivizmus egy cseppnyi együttérzést sem tanúsít a kedvenc projektjeik által okozott emberi szenvedés iránt, a kongói kobaltbányákban végzett gyermekmunkától kezdve a chilei lítiumbányászat által okozott környezeti károkig”.
„Ez nem a bolygóról szól. Hanem a burzsoázia unalmáról. És nem érdekli őket, hogy kinek kell fizetnie ennek enyhítéséért”
– zárja Schoellhammer.
Borítókép: John Kerry, az Egyesült Államok klímavédelmi különmegbízottja felszólal egy panelbeszélgetésen a Világgazdasági Fórum találkozóján, Davosban.
MTI/EPA/Keystone/Laurent Gillieron
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.