Franz Kafka a jiddis színház híve volt, beleszeretett héber tanárnőjébe, és egyszer Jom Kipurkor a zsinagógában találkozott egy általa látogatott bordélyház tulajdonosával.
Kafka életrajzának nagy vonalakban már régóta ismertek a történészek előtt, de az író teljes és rövidítetlen naplóinak új angol fordítása a lehető legteljesebb képet nyújtja az olvasóknak a zsidósághoz fűződő összetett és ellentmondásos kapcsolatáról. A leginkább a magány, az elidegenedés és a hajthatatlan bürokrácia ábrázolásáról híres szerző számára Kafka gyakran látta a judaizmusban a közös közösség megteremtésének lehetőségét – írja a JTA.
„A judaizmusban lévő gyönyörű, erős elkülönülések” – dicséri egy helyen, a naplóira jellemző szétszórt stílusban. „Az ember teret kap. Az ember jobban látja magát, jobban megítéli magát”.
Később, amikor egy általa különösen megindítónak talált jiddis színdarabról ír, Kafka arról elmélkedik, hogy az „olyan embereket ábrázol, akik különösen tiszta formában zsidók, mert csak a vallásban élnek, de erőfeszítés, megértés és nyomorúság nélkül élnek benne”.
Több helyi cionista szervezetben is részt vett, és élete vége felé beleszeretett Dora Diamantba, egy ortodox rabbi lányába, aki héberre tanította őt (bár a naplókban alig esik róla szó).
A Ross Benjamin által lefordított és a héten a Penguin Random House kiadónál megjelent „Franz Kafka naplói” című kötet az író személyes naplóinak minden bejegyzését összegyűjti, amely az 1908-tól 1923-ig, a 41 éves korában tuberkulózisban bekövetkezett halála előtti évig terjed.
Bár Kafka naplóinak változatai már korábban is megjelentek zsidó barátja és irodalmi végrehajtója, Max Brod erőfeszítéseinek köszönhetően (Hannah Arendt fordítási segítségével), azokat erősen átdolgozták, és számos részt töröltek belőlük, köztük néhányat abból, amit Kafka a zsidóságról alkotott saját felfogásáról írt. A naplók rövidítetlen német nyelvű kiadása 1990-ben jelent meg.
A „Metamorfózis”, „A per” és „A kastély” szerzőjét nem vallásos apa nevelte Prágában, és gyűlölte azt a kevés zsidó kultúrát, amellyel fiatal korában találkozott, beleértve saját bár micvóját is.
Ráadásul a város nagyrészt asszimilálódott, németül beszélő zsidó lakossága hajlamos volt lenézni a szegényebb, jiddisül beszélő kelet-európai zsidókat.
Kafka naplóiból azonban az is kiderül, hogy fiatal felnőttkorában egyre jobban vonzódott a zsidó kultúrához, különösen egy lengyelországi jiddis színtársulathoz, amelyet közel két tucatszor látott fellépni. Szoros kapcsolatot alakított ki a társulat vezető színészével, Jizchak Löwyvel, és olyan szavalóesteket rendezett, ahol Löwy lehetőséget adott neki, hogy a varsói zsidó életről szóló történeteket adjon elő.
Kafka maga is írt és tartott egy jiddis nyelvű bevezetőt ezekhez az előadásokhoz.
Saját apja is tanúja volt annak, hogy előítéleteket táplált új barátjával, Löwyvel szemben: „Apám róla: Aki kutyákkal fekszik le az ágyba, bogarakkal kel fel.”
Benjamin bevezetője szerint a naplókhoz írt Benjamin bevezetője szerint Kafka néhány kétértelműbb megjegyzését zsidó testvéreiről Brod korábban eltávolította. Egy alkalommal, amikor Löwyvel lóg, Kafka antiszemita sztereotípiákat idéz a zsidó tisztátalanságról: „A hajam hozzáért az övéhez, amikor a fejéhez hajoltam, megijedtem, legalábbis a tetvek lehetősége miatt”. Benjamin megjegyzi: „Kafka itt szembesül saját nyugat-európai zsidó szorongásával kelet-európai zsidó társának higiéniájával kapcsolatban”.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.