Mitch McConnell szenátusi republikánus vezetővel egymás mellett állva a Cincinnati és Észak-Kentucky államot összekötő híd közelében bizonyos szempontból megmutatta, miért kellene Joe Biden elnöknek 2024-ben indulnia a második ciklusáért. És azt is, hogy miért nem – írja véleménycikkében Barbara Joanna Lucas író, politikai blogger az 19fortyfive.com hasábjain.
A hidat a kétpárti 1 milliárd dolláros infrastruktúra-törvénytervezetből finanszírozták, amelynek elfogadásán a demokrata Biden régi szenátusi haverjával, a republikánus McConnell-lel együtt dolgozott. Ez egy szimbolikus híd, amolyan, a pártok közötti szakadékon átívelő, de ami ennél is fontosabb, Biden megtette azt, amiről Barack Obama és Donald Trump csak beszélt: aláírta a hatalmas infrastrukturális törvényjavaslatot.
Joe Biden 2022-ben George W. Bush 2002-es elnöksége óta a legjobb félidős eredményt érte el, Bill Clinton 1998-as elnöksége óta pedig a legjobbat minden demokrata elnök közül. Miért ne indulna tehát újra?
Ám az összehasonlítás a Kentucky állambeli Covingtonban tartott rendezvényről a 80 éves elnök és a 80 éves republikánus szenátusi vezető között nem hízelgő az elnök számára.
McConnell teljes mondatokban beszél anélkül, hogy elfelejtené hol van, és soha nem tűnt úgy, mint aki egy beszéd felolvasása után elveszett, nem felejti el rutinszerűen a méltóságok nevét, nem tűnik úgy, mint aki a levegőnek rázza a kezét, és nem kell indexkártyákról felolvasnia egy sajtótájékoztató során.
Ez persze alacsony mérce, de ennek még a 82 éves Nancy Pelosi, a képviselőház korábbi elnöke is megfelel. A 82 éves Dr. Anthony Fauci, a 82 éves Bernie Sanders szenátor, a 89 éves Charles Grassley szenátor is átmegy hasonló teszten.
De Joe Biden nem.
Alelnökként vagy korábban szenátorként sem volt a legélesebb szerszám a fészerben, de ez akkor csak bakikra korlátozódott. Az elnökségét már nyilvánvaló zavarodottság jellemezte.
Félreértés ne essék: nem a koráról van szó. Hanem arról, hogy az Egyesült Államok elnöke eszénél van-e.
A kognitív problémákat az egész világ láthatja. Mivel Kamala Harris alelnökre rendszeresen „Harris elnökként” hivatkozik, elgondolkodhatunk azon, hogy vajon tényleg ez a terve 2025-re?
Minden inkompetencia, infláció, recesszió és gyengeség ellenére, ami a Biden-elnökséget jellemzi, az alelnöke 2024-ben kevésbé lenne megválasztható, ha egyetlen ciklussal megelégedve félreállna.
Talán az a terv, hogy a republikánusok ismét Donald Trump volt elnököt jelölik, és Joe Bidennek már csak egy választás van hátra, hogy átrántsa a demokratákat a célvonalon, majd nem sokkal hivatalba lépése után ténylegesen visszavonul a politikától, és Harrist teszi meg elnöknek.
A közvélemény érti, hogy ez probléma.
Biden mentális fittségét illetően a legjobb eredményt akkor érte el, amikor a Morning Consult felmérésében 48%-os többség azt mondta, hogy mentálisan nem alkalmas arra, hogy elnök legyen. Más felmérések szerint egyértelmű többségnek vannak aggályai.
A Washington Post-ABC News 2022. februári közvélemény-kutatása szerint 54 százalék szerint Biden mentálisan nem alkalmas az elnöki tisztség betöltésére, egy júliusi Harvard-felmérés szerint azt ezt gondoló amerikaiak aránya 60 százalék.
De talán Biden és a demokraták arra játszanak, hogy a közvélemény beletörődik ezekbe az aggályokba, és adhat még négy évet a kedves öregúrnak, csak hogy távol tartsa Trumpot az Ovális Irodától.
Ez többről szól, mint a politikáról. Elnöknek lenni nehéz feladat, amely még a fiatal, fitt és szellemileg legélesebb idegzetű ember számára is megterhelő lenne. Csak Biden, az orvosai és a hozzá legközelebb állók tudják, hogy valójában milyen állapotban van.
A közvéleményt vagy meg kell nyugtatni, hogy aggodalmaik butaságok, vagy meg kell ismertetni a kíméletlen igazsággal. Nem Bidenről van szó. Hanem Amerikáról. Végül is ő a végrehajtó hatalom választott vezetője, aki a hadseregnek és minden belföldi ügynökségnek parancsol.
Márpedig a jog szerint sem a munkatársai, sem a családtagjai nem rendelkeznek alkotmányos felhatalmazással arra, hogy egy általa hozott döntést visszavonjanak.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.