„99% mennyország, 1% pokol” — így élnek az izraeliek a gázai határ mentén

A Neokohn szerkesztője

 

Nirim

Milyen az élet egy olyan helyen, ahol az óvoda épülete egyben óvóhely is, és ahová terroristák földalatti alagúton keresztül próbálnak bejutni, hogy álmukban törjenek a lakókra? Helyszíni tudósításunk a gázai határ mellett fekvő Nirimből.

Pálmafák, zöld rétek és virágzó bokrok tárultak a szemünk elé, mikor megérkeztünk Nirimbe. Első látásra a hely maga a béke szigete, azonban az idilli tájat időnként megtörik a házak között felbukkanó beton óvóhelyek.

A kibuc közvetlenül a gázai határ mellett helyezkedik el, ahol a lakóknak mindössze 12 másodpercük van biztonságos helyre menekülni, ha megszólalnak a légvédelmi szirénák.

A település lakói biogazdálkodással foglalkoznak, földimogyorót, édesburgonyát, fehérrépát, sárgarépát, búzát, árpát, avokádót és más zöldségeket termesztenek, és ezeket Európába exportálják.

A kibucba érkező újságírói csoportunkat Adele Raemer vezette körbe, aki öt évtizede költözött Nirimbe. Adele a New-York-i Bronx-ban született, de 1975 óta él a gázai határ mentén. A település Izrael megalapításakor is különleges szerepet játszott, ez volt ugyanis a függetlenségi háborúban az első kibuc, amit megtámadott az egyiptomi hadsereg. A fiatal település akkor szinte teljesen elpusztult, de a védők a végsőkig kitartottak. A háború után mindössze egyetlen fal maradt állva, amire a következőt írták:

„Csak az ember képes felülkerekedni, a tankok nem.”

Ebben a szellemben indították újra a település életét, amelynek lakói ma is rakéták árnyékában élnek.

Adele Raemer (Fotó: GPO)

Támadás alatt

Miután 2005-ben Izrael kivonult Gázából és a Hamász terrorszervezet átvette az uralmat az övezet felett, a határ menti települések rakéták célpontjaivá váltak. A gázai határ közvetlen közelében 21 kibuc és 1 mosav helyezkedik el. Több tízezer ember él itt azzal a tudattal, hogy bármikor támadás érheti az otthonát.

Amikor az első jelentős rakétatámadások érték Nirimet, a településen még nem volt egyetlen óvóhely sem.

Miközben Adele magyarázott a kibuc egyik épületében, az ember szeme önkéntelenül a terem egyik sarkában látható riasztóra tévedt. Idén augusztusban is számtalanszor megszólalhatott ez a riasztó, mikor az Iszlám Dzsihád több, mint ezer rakétát lőtt ki Izraelre.

Miután a legközelebbi településeket a legnehezebb védenie a Vaskupolának, az izraeli kormány a határon található településeken „safe room”-kat, bombabiztos szobákat épített minden házhoz. Joggal merül föl a kérdés, hogy vajon miért a föld felett építik ezeket? Adele elmondta, hogy ennek egyszerű oka van: a földalatti óvóhely sokkal drágább, így azok kiépítésére nincs pénz.

Ennyire közel a határhoz az is problémát okoz, hogy nincs elég idő arra, hogy a lakók az óvóhelyre érjenek. Hivatalosan 12 másodperc van elérni a biztonságos „safe room”-ba, azonban a település idősebb lakosai nem tudnak ilyen gyorsan reagálni.

Ráadásul, ha nincsenek óvóhely közelében az emberek, az egyetlen amit tehetnek, hogy hasra vetik magukat a földön, és várják, hogy felrobbanjanak a rakéták.

Nirim nemcsak a rakétáknak, hanem az aknagránát támadásoknak is ki van téve. Egy ilyen gránát idegenvezetőnk hálószobáját is eltalálta, aki csak azért maradt életben, mert éppen az óvóhelyen tartózkodott, mikor találat érte az otthonát.

Az aknagránát ellen ugyanis a Vaskupola nem véd.

Az IDF katonai drónokkal deríti fel, és semmisíti meg a aknavetők kilövő állásait, mielőtt lőhetnének a Hamász vagy az Iszlám Dzsihád terroristái, azonban nem képesek minden egyes lövést időben megelőzni.

A település leginkább a 2014-es gázai művelet alatti rakétázását szenvedte meg, két lakosuk életét vesztette, amikor a támadások utolsó napján aknagránát találat érte a kibucot. Az egyik áldozat az ötgyermekes Ze’evik Etzion volt, akinek holokauszttúlélő édesapja néhány évvel a fia halála után öngyilkos lett.

Terroristák a kert végében

2013-ban az IDF felfedezett egy terroralagutat, amelyet Nirimtől mindössze néhány száz méterre ástak. Az alagutakat a terroristák abból a célból építik, hogy terrorakciókat hajtsanak végre, embereket raboljanak el és fegyvereket csempésszenek át a határkerítés alatt. Újságírói csoportunk a kibuc előtt ellátogatott az IDF negevi bázisára is, ahol a hadsereg direkt azért ásott egy ilyen alagutat, hogy a katonák gyakorolni tudják a terepen a felszámolását.

Az elmúlt években az izraeli biztonsági erők ilyen alagutak tömegét fedezték és robbantották fel. Végül olyan speciális kerítéseket építettek a határ mentén, amelyeknek felszín alatti része olyan mélyre lenyúlik, hogy a terroristák nem képesek alatta ásni. A Hamásznak egy ilyen alagút átlagosan 3 millió dollárjába került.

Adele elmondta, hogy az alagút felfedezése után sokan nem merték sötétedés után elhagyni az otthonukat attól való félelmükben, hogy beszivárgó terroristákba botlanak.

A mélyre lenyúló kerítés ugyan elhárította a veszélyt, de az IDF még az idén is felfedezett egy alagutat, amely azonban szerencsére nem tudott áthatolni a határkerítés alatt.

Óvóhelyek és pálmafák földje

Miközben végigvezették a csoportot a kibucon a kis pázsitos területeken gyerekek rohantak át, iskolások bicikliztek el mellettünk. Az óvóhelyeket színes festményekkel díszítették, az óvoda pedig egy olyan épületben helyezkedik el, ami maga is óvóhely. Ha az ösvény mentén nem lettek volna pár tízméterenként óvóhelyek elhelyezve, az ember azt hihette volna, hogy egy békés kertvárosban sétálgat.

Elvittek minket az első kerítéshez, amely mögött már átlátni Gázába. A távolban felsejlett egy mecset két tornya. A határtól gyalogosan is húsz perc alatt át lehetne érni az övezetbe, ha szabad lenne az út.

A kerítés mentén időnként elszáguldott egy-egy dzsip, és bár szabad szemmel nem láttuk őket, de a fejünk felett valahol ott köröztek a gázai aknavetők állásait fürkésző drónok.

A határ. Fotó: Neokohn

Csoportunk nézte, amint lemegy a nap Gáza felett. Ha nem látszott volna a kerítés, a táj szinte idilli nyugalmat árasztott volna. Ahogy Adele idézte a kibuc egyik lakóját:

„Nirim 99% mennyország, 1% pokol.”

Adele Raemer olyan szeretettel beszélt erről a helyről, amely magyarázatot adott az emberben motoszkáló kérdésre, hogy vajon mi tartja őt a kibucban öt évtized után.

Miközben az ellenőrző pontnál várakoztunk, egy-egy helyi lakos elhajtott mellettünk, valaki kisétált a háza elé és közönyösen nézte a bámészkodó csoportot. Sötétedés után elhagytuk a települést, de ők itt maradtak a kerítés és a rakéták árnyékában.

A Neokohn szerkesztői az izraeli Government Press Office által szervezett Jewish Media Summit keretében jártak Izraelben.

Borítókép: Egy óvóhely Nirimben/Neokohn

Daniel Pipes: Az izraeli-palesztin konfliktus megoldása Izrael győzelme

Az amerikai történész a Neokohnnak beszélt arról, hogy valóban megváltozott-e Szaúd-Arábia és hogy szerinte hogyan lehetne megoldani az izraeli-palesztin konfliktust.