Thomas Fazi az UnHerd újságírója szerint a blokk nem képes kezelni a saját maga által okozott válságot.
Hónapokig tartó huzavona után az uniós energiaügyi miniszterek végül jóváhagyták a gázárakra vonatkozó első plafont, amely a tervek szerint februárban lép hatályba. Az intézkedés célja, hogy megfékezze azt a válságot, amely az elmúlt évben a gáz- és energiaárak soha nem látott magasságokba szökött emelkedése miatt rázta meg Európát.
„Ahhoz, hogy megértsük, hogyan működik a plafon, fontos megérteni, hogy mi okozza az energiaválságot. Általános vélekedés szerint a gázárak megugrása annak a következménye, hogy Vlagyimir Putyin az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatás miatt megtorlásul megemelte a számlákat. De az energiapiacok nem így működnek”
– írja szerző.
Ma már nem az olajárhoz kötött, hosszú távú, félig rögzített szerződések határozzák meg az európai gáz árát – ahogyan az egy évtizeddel ezelőttig jellemző volt -, és az exportőrök szeszélyei alapján sem lehet azt egyik napról a másikra egyoldalúan megváltoztatni. Inkább ahhoz az árhoz kapcsolódik, amelyen a gázt a virtuális kereskedelmi piacokon vagy spotpiacokon – például az amszterdami TTF-en (az EU-ban) vagy az egyesült királyságbeli NBP-n – eladják, ahol naponta több száz energiakereskedő és pénzügyi szereplő vásárol és ad el nagy mennyiségű gázt.
Ez azt jelenti, hogy a gáz ára alapvetően a pénzügyi piacok ingadozásaitól függ
– írja Fazi.
Az olajindexált szerződésekről az azonnali piaci árképzésre való áttérés a 2000-es évek eleje óta az Európai Bizottság kedvenc projektje, összhangban az európai technokratáknak a gazdasági liberalizáció és a piacosítás erényeibe vetett hitével: azzal az elképzeléssel, hogy a piaci erők, ha magukra hagyják őket, mindig az optimális eredményt – és az optimális árat – fogják produkálni. Ennek eredményeképpen az elmúlt évtizedben az azonnali árképzés vált Európa-szerte normává.
„Mint kiderült, nagyon rossz ötlet volt megengedni, hogy a pénzügyi piacok – amelyek különösen hajlamosak az irracionális viselkedésre, a spekulációra és az ármanipulációra – határozzák meg egy gazdaság legfontosabb árucikkének, az energiának az árát” – írja a szerző.
Ez 2021 elején, egy évvel az ukrajnai háború kitörése előtt vált nyilvánvalóvá, amikor a TTF-en – amelyhez a legtöbb uniós gázszerződés kapcsolódik – kereskedett gáz ára jelentősen emelkedni kezdett.
Az év végére az európai gáz ára elérte a 100 €/MWh-t, ami a valaha mért legmagasabb ár, és elképesztő, 1000%-os emelkedés az év elejéhez képest, amikor az ár 10 €/MWh körül volt.
Ilyen drasztikus emelkedést semmilyen gazdasági alap nem indokolta – írja Fazi.
„Az energiakereslet megélénkült, mivel a gazdaságok a zárlat után újra nyitni kezdtek, de a globális olaj- és gáztermelés is nőtt az előző évhez képest. És igen, az EU-ba irányuló orosz gázellátás – amely 2021-ben a blokk teljes ellátásának mintegy felét tette ki – az év második felében némileg csökkent. A kínálat és a kereslet közötti eltérés mértékében azonban ez nem volt elegendő ahhoz, hogy tízszeres áremelkedést indokoljon.
A szerző leírja, hogy a TTF-gáz árának megugrását elsősorban a spekuláció okozta (amit aztán tovább súlyosbított az ukrajnai háború és a szankciók okozta tényleges kínálatcsökkenés).
Most lép be az újonnan jóváhagyott uniós felső határ, amely a TTF-en kereskedhető gáz maximális árát 180 EUR/MWh-ban határozza meg.
Ez nem az orosz (vagy bárki más) árdrágítás felső határa, hanem a spekulatív kereskedési rendszer felső határa, amelyet az EU szándékosan erőltetett az energiapiacaira.
„Más szóval, ez egy újabb eset, amikor a szervezet megpróbálja megoldani a saját maga által okozott problémát.
Ami még rosszabb, hogy valószínűleg kudarcot fog vallani: nemcsak hogy ez az ár (és még a jelenlegi 100 €/MWh-s ár is) még mindig hatalmas emelkedést jelent a 2021 előtti árakhoz képest, hanem fennáll a veszélye annak is, hogy az intézkedés a gázellátás csökkenéséhez vezet. És a tél még csak most kezdődött” – zárja Thomas Fazi.
