A régészek nemrégiben 2200 éves ezüstpénzek rejtekhelyét tárták fel a Holt-tenger közelében, amely szerintük az első tárgyi bizonyíték arra, hogy a zsidók a hanukai rosszfiú, IV. Antiochus Epifánész uralkodása alatti felfordulás és üldözés idején a Júdeai-sivatagba menekültek.
Az ezüstpénzek – két havi átlagfizetés – lelőhelye a híres hanukai felkelést megelőző véres üldözést dokumentálják, amikor a zsidók a sivatagba menekültek. Amint az I. Makkabeusok 2:29-ben olvasható, a makkabeus felkelést megelőző időszakban a tradíciókhoz hű embereket arra kényszerítették, hogy mindenüket maguk mögött hagyva meneküljenek a sivatagba.
„Abban az időben sokan, akik az igazságosságot és az igazságosságot keresték, elmentek a pusztába élni”.
Ezt követően, miközben betartották a sábát törvényeit, a király seregei lemészárolták őket.
Az ásatások során a Darageh-patak természetvédelmi terület egyik barlangjában egy kis, hihetetlenül jó állapotban fennmaradt fadobozt fedeztek fel, amelyben 15 ezüst tetradrachma érme volt. Az érméket VI. Ptolemaiosz egyiptomi fáraó verette, és i. e. 170-ből származnak, vagyis közvetlenül azelőttről, hogy IV. Antiochus Epiphanész szeleukida király kemény intézkedéseket kezdett hozni a zsidók vallásszabadsága ellen.
Dr. Eitan Klein, az Izraeli Régiségügyi Hatóság munkatársa szerint a kincses ládikát egy menekülő zsidó rejtette el, aki feltehetően később meghalt a Makkabeus felkelést megelőző erőszakos cselekményekben.
„Általában, amikor egy pénzérmékből álló rejtekhelyet találunk, azok egy háborús történetet mesélnek el nekünk, máskülönben az emberek nem menekülnek el, és nem rejtik el a megtakarításaikat”
– mondta Klein, az izraeli régészeti hatóság lopásmegelőzési részlegének igazgatóhelyettese.
Megjegyezte, hogy mai viszonylatban az érmék mai értéken körülbelül kéthavi átlagos átlagbérnek, 30 ezer sékelnek (háromés félmillió forint) felelnek meg.
Az újonnan felfedezett kerek fadoboz szinte újszerű állapotban került elő. Belsejében volt a 15 ezüstpénz, valamint egy darab lilára festett szövet és némi gyapjútöltelék. A száraz sivatagi klíma, valamint a barlang védett légköre kiváló állapotban őrizte meg ezeket a szerves anyagokat.
„Nem lehet tudni, honnan menekült az illető. Valahonnan Júdából, talán Jeruzsálemből… Minden alkalommal, amikor háború vagy traumatikus esemény történt, az emberek a sivatagba menekültek, és barlangokba bújtak, amelyek „biztonsági helyiségek” voltak. Elhagyták az otthonaikat, és csak a fontos dolgaikat vitték magukkal”
– mondta Klein.
A Muraba’at-barlangokat évezredeken át menedékként használták. A Nahal Dargában található, a makkabeus korszakban a legközelebbi zsidó település egy-két napi járóföldre lehetett.
A zsidók saját hagyományaik védelmében, s a hellenisztikus befolyás ellen felkelést indítottak, mely i.e 160-167 között tartott, de hivatalosan csak i.e. 134-ben ért véget. Ekkor a Makkabeus család vezetésével a helyi zsidó lakosság elnyerte függetlenségét Nagy Sándor meggyengült hellenisztikus utódállamaitól.
A makkabeus lázadásra, a Szeleukida birodalmat vezető görögök feletti győzelemre emlékeznek minden évben a Hanuka ünnepen. A zsidó legenda szerint a jeruzsálemi szentély megtisztításakor és újraavatásakor csoda történt, mert nyolc napig égett az alig egy napra elégséges szent olaj.
