Miután Ukrajna visszafoglalta az oroszok által régóta megszállt várost, egyes zsidó vezetők a büntetőjogi felelősségre vonástól tartanak.
Az orosz invázió ellenére a stratégiai fontosságú déli kikötővárosban, Herszonban Yosef Itzhak Wolff rabbi úgy döntött, hogy a helyén marad.
Wolff a maradás mellett döntött, összhangban közössége, a Chábád-Lubavics mozgalom filozófiájával, amelynek rabbijai jellemzően elkötelezik magukat azon városok mellett, ahol laknak.
A The New York Times szerint azonban Wolff Németországba volt kénytelen menekülni, és aggódik, mert egyesek Herszonban azzal vádolják, hogy együttműködött az orosz erőkkel.
Eközben zsidó közösségének egyik tagja a Times beszámolója szerint életfogytiglani börtönbüntetésre számíthat.
Oroszország március 2-án foglalta el Herszon városát, és hónapokon keresztül brutális megszállásnak volt kitéve, amelynek következtében több százan meghaltak, és több százan „eltűntek” vagy megkínozták őket.
A megszállt városban élők között volt Wolff, egy izraeli születésű rabbi is, aki közel 30 évvel ezelőtt érkezett Ukrajnába, közvetlenül a Szovjetunió bukása után. Az elmúlt 13 évben ő vezette a háború előtt 8 ezer fősre becsült herszoni zsidó közösséget.
A háború első napjaiban nagy nyilvánosságot kapott Wolff azon igyekezete, hogy élelemmel, gyógyszerekkel és legalább az örömteli purim látszatával lássa el közösségét.
A Times of Israel beszámolója szerint az egyik útja során többször rálőttek, amikor a Krím határáról – ahol a testvére él, aki szintén rabbi – szállított vissza élelmiszert a városba. Egy másik alkalommal a Chabad.org szerint még akkor úton volt ételt szállítani, amikor már orosz tankok gurultak át a városon.
„A Herszon utcáin zajló súlyos harcok ellenére Yosef Wolff rabbi egy pillanatra sem hagyta el közösségét, mindvégig a háború sújtotta városban maradt, és szolgálta a helyi lakosságot”
– mondta Motti Seligson rabbi, a Chábád mozgalom szóvivője a Jewish Telegraphic Agency-nek. Wolffot továbbá „a zsidó nép és a jó lelkiismeretű emberek igazi hősének nevezte”.
Az év nagy részében nem volt világos, hogy Ukrajna visszanyeri-e a város feletti ellenőrzést, vagy a Krímhez hasonlóan orosz megszállás alatt marad. A múlt hónapban azonban Ukrajna felszabadította Herszon városát – aminek következtében gyanúba keveredett mindenki, akit az orosz hadsereggel együttműködőnek véltek.
Ennek a gyanúnak egy része Wolffot érte, aki megengedte, hogy orosz katonák imádkozzanak a zsinagógájában.
„A katonák zsidó tisztek voltak, akik fegyveres kísérettel érkeztek”
– mesélte az esetről Wolff a The New York Timesnak.
A felszabadulás utáni napokban Wolff elhagyta Herszont és Ukrajnát, és Németországba távozott. Most, amikor a kollaboránsok megbüntetésére irányuló ukrán erőfeszítések folyamatosak, a lapnak elmondta, hogy nem tudja, hogy mikor térhet vissza.
Azok között, akik Herszonban maradtak, volt a zsidó közösség egyik másik prominens tagja Illia Karamalikov is.
Karamalikov egy helyi klub tulajdonosa és a herszoni városi tanács tagja volt, aki közel állt Wolffhoz, és gyakran engedélyezte a Chábádnak, hogy klubjának helyiségeit rendezvényekre használja-
A megszállás első napjaiban Herszon a törvénytelenség állapotába süllyedt. Az ukrán polgári közigazgatás elmenekült az orosz erők elől, és miután Oroszország különösebb ellenállás nélkül elfoglalta a várost.
A fosztogatások elharapództak, és az áramtól is elvágott városban maradt több ezer embernek az éhhalál valós veszélyével kellett szembenéznie.
A helyieknek végül sikerült helyreállítaniuk a rend látszatát.
Karamalikov segített megszervezni egy 1200 fős „polgárőrséget”, amelynek feladata a kijárási tilalom betartatására és a fosztogatók felkutatása volt a feladata.
A New York Times beszámolója szerint ebben a szerepkörben találkozott egy orosz pilótával, akit az emberei fogságba ejtettek. Karamalikov egy éjszakán át tartotta fogva az orosz pilótát az otthonában, mielőtt végül úgy döntött, hogy sértetlenül visszaadja az oroszoknak.
Ennek köszönhetően, a felszabadítás után egy 12 oldalas vádirat várta őt az ukrajnai igazságszolgáltatástól, mivel szerintük megsértette az ukrán törvényeket, amelyek kimondják, hogy „az agresszor állammal, annak fegyveres alakulatával vagy megszálló közigazgatásával való együttműködés” kollaborációnak számít és büntetendő cselekménynek minősül.
A The New York Timesnak nyilatkozók közül sokan azt mondták, hogy az ukrán törvények nem veszik figyelembe az orosz megszállás alatt élők nehéz helyzetét.
„Mindazok az emberek, akik elmenekültek, elítélnek minket”
– mondta Wolff a lapnak. „Kegyetlen idők járnak”.
A katona visszaszolgáltatásával Karamalikov a vádirat szerint állítólag „hozzájárult egy orosz katona további részvételéhez az Ukrajna elleni agresszióban”.
„Később elgondolkodtunk: meg kellett volna ölnünk a katonát, és titokban tartani?” – mesélte a Timesnak Karamalikov egyik polgárőre, Andrij Szkvorcov.
„Amit tett, az volt a leghumánusabb döntés, amit csak hozhatott”
– tette hozzá Wolff.
