Emily Rotenberg úgy döntött, hogy mielőtt hazautazik az Egyesült Államokba, meglátogatja a jeruzsálemi a Cion Barátai múzeumot, és megdöbbent, amikor a kiállításon néhai nagyapja képét vélte felfedezni.
Sigmund Rotenberg nyolcéves kisfiú volt, amikor elkezdődött a holokauszt. A kisfiút belga papok mentették meg az akkoriban teljes erővel működő náci megsemmisítő gépezet elől.
A háború befejeztével Floridába költözött, és saját családot alapított. 2018-ben hunyt el.
Unokája, Emily nemrég Izraelbe jött barátja rokonának esküvőjére. Mielőtt hazautazott volna Amerikába, úgy döntött, hogy meglátogatja a jeruzsálemi Cion Barátai Múzeumot.
Úgy volt, hogy ez egy tipikus múzeumlátogatás lesz. Megnézni néhány kiállítási tárgyat, meghallgatni néhány magyarázatot, elsajátítani egy kis tudást, és hazamenni. De ami történt, az olyan érzelmeket váltott ki belőle, amilyeneket még soha nem tapasztalt.
A „Fények a sötétben” című részhez érve a látogatókat arra kérték, hogy nézzék meg huszonhárom zsidó személy fényképét, akiket nem zsidók mentettek meg a második világháború alatt.
Emily ekkor vette észre, hogy néhai nagyapja, Sigmund volt az egyik képen, akivel nagyon közel álltak egymáshoz. Emily amikor felismerte nagyapja arcát, és azonnal könnyekben tört ki.
„Soha nem gondoltam volna, hogy ott látom a nagyapámat”
– mondta. „Úgy éreztem, mintha valami láthatatlan erő irányított volna aznap abba a múzeumba, hogy ő köszönthessen. Négy évvel ezelőtt halt meg rákban. Nagyon közel álltunk egymáshoz, és nagyon hiányzik”.
„Ez egy felfoghatatlan véletlen egybeesés volt. Ez egy csoda. Nem vagyok híve a túlvilági dolgoknak, de bárki beláthatja, hogy mennyire egyedülálló volt ez a véletlen”.
Emily elmesélte, hogy 1980-ban a Jad Vasem Világ Igazaként ismerte el azokat a belga papokat – Joseph, Louie és Hubert Salis-t – akik megmentették a nagyapját.
„Három testvér voltak, akik évekig bújtatták őket, és olyanok lettek számára, mintha a családja lettek volna.”
