A költő gyakran szerelembe esett, érzelmeinek egyik tárgya egy szép zsidó leány volt.
„A zsidók Petőfi hívei, heroldjai, fordítói, terjesztői, apostolai, magyarázói voltak. És ő méltányolta, megbecsülte, szerette őket.” – hangzatos felütéssel kezdte Szabolcsi Lajos (1889–1943) író, lapszerkesztő Petőfi Sándor (1823–1849) költő és a magyar zsidók kapcsolatát boncolgató írását.
1845 nyarán, Petőfi, kinek népszerűsége, akkoriban még csak a delelőn állott Losoncra látogatott, hol Steller Antal ügyvéd házában vendégeskedett (a látogatás tényét egyébként máig emléktábla őrzi az egykori Steller-ház homlokzatán), ahol állítólag egy gyönyörű fiatal leány arcképére lett figyelmes, aki iránt ismeretlenül is nyomban szerelemre gyúlt, s kérte barátját mutassa be a hölgynek – írja a zsido.com
A történet egy másik variációja szerint Petőfi az ügyvéd házának ablakából látta meg a szép leányt, aki szemközt lakott, melyre ugyan szintén nincs konkrét bizonyíték, de a losonciak mai napig ezt vallják. De akárhogyan is pillantotta meg Petőfi a lányt, az bizony szerelem volt első látásra! S hogy ki volt ez a losonci lány? Nem más, mint Záli, a szegény varróleány, polgári nevén Weiss Rozália.
A szerelem végül plátói maradt, de Záli ihlette A varróleány című verset, mely örök emléket állít a költő és a lány találkozásának:
„Szép vagy, de szép orcáidat
Az ember addig nézi csak,
Amíg nem látja sugarát
Lelked dicső villáminak.
Minden szavad egy villám.
Mely szem fényét ölő szikrákat hány;
Nem ismerem még párod
Az elmésségben, szép varróleány,
Erényednek közhíre van,
Elmés vagy, mint az ördög,
S jó, mint az angyal.”
