Nem sok zsidómentő táborparancsnokot tart számon a történetírás – írja a Múlt-kor.
„Vasdényey István rendőrfelügyelő, a magyar rendőrség kistarcsai kisegítő toloncháza volt parancsnoka […] a német megszállás alatt, a legsúlyosabb időkben önzetlenül, a legnagyobb önfeláldozással, saját személyi biztonságát is kockára téve és saját fölöttes hatóságával, valamint a német megszálló hatóságokkal ismételten szembehelyezkedve a legnagyobb erőfeszítéseket tette úgy az őrizetesekkel való bánásmód enyhítése, mint szabályellenes őrzésük megszüntetése, mint végül törvénytelen deportálásuk ellen – olvasható a Gestapo Fogházviseltek Körének 1945. április 3-i ülésének határozatában.
Szekér Nóra: Vasdényey István, a kistarcsai táborparancsnok embermentő tevékenysége című tanulmánya a Betekintő folyóirat 13. évf. 1. számában jelent meg, és erre a linkre kattintva teljes egészében olvasható.
A háború alatti embermentés egy izgalmas, ugyanakkor kevésbé ismert fejezetébe enged betekintést ez a néhány sor. Vasdényey 1942 júniusától 1944 novemberéig volt a kistarcsai kisegítő toloncház parancsnoka.
Ebben a minőségében mindent megtett azért, hogy a német megszállás alatt a táborba internált zsidók a lehető legemberségesebb körülmények között éljenek, sőt azt is megpróbálta megakadályozni, hogy Eichmann különítményesei a tábor lakóit deportálják.
Nem rajta múlott, hogy ez nem sikerült. Vasdényey Istvánt 1969-ben tüntették ki a Jad Vasem – Világ Igaza címmel. Bálint Ákos György, aki édesapjával együtt raboskodott a táborban, egy teljes visszaemlékezés-kötetet szentelt a táborparancsnok emlékének, Sziget a mérgezett tengerben címmel.
Az utolsó találkozás története sokat elárul Vasdényey Istvánról: „1945 tavaszán már barátságos meleg idő volt, amikor Vasdényey István meglátogatta apámat. […] Azzal köszönt be hozzánk, hogy tiszteletét szeretné kifejezni a volt foglyok iránt. Talán két órát beszélgettünk. […] Azt hiszem, hogy ez a látogatás rendkívüli esemény volt.
Nem hallottam, nem tudok hasonló esetről, hogy egy koncentrációs tábor parancsnoka vette volna a fáradságot és a bátorságot, hogy a volt foglyait meglátogassa.”
Valóban, nem sok olyan zsidómentő táborparancsnokot tart számon a történetírás, mint Vasdényey István, aki számára a parancsnoki megbízatás elsősorban az emberek mentésének lehetőségét jelentette.
A teljes cikk itt olvasható.
