A visszatérő miniszterelnökre komoly nyomás nehezedik, hogy minisztériumi pozíciókat adjon át a radikális Itámár Ben-Gvirnek és párttársainak, miközben csillapítania kell a szövetségesek, köztük az Egyesült Államok aggodalmait — írja véleménycikkében a Reuters.
Benjamin Netanjahu azzal a megjegyzéssel zárta nemrég megjelent önéletrajzi könyvét, a Bibi: My Story” című kötetet, hogy a 2021-es választási vereség után az ellenzéki padsorokban töltött idő „csak szünet” volt, és nagy feladatok állnak előtte.
A könyv, amely közvetlenül a négy év alatt ötödik izraeli választás előtt jelent meg Netanjahu magabiztosságát mutatta, hogy a másfél évig ellenzékben lévő politikus hamarosan újra elfoglalja a legfelsőbb tisztséget.
Ha az előzetes számítások beigazolódnak, Izrael leghosszabb ideje hivatalban lévő miniszterelnöke, aki több mint egy évtizede uralja az ország politikáját, visszatér, és úgy tűnik, hogy Izrael történetének egyik „legjobboldalibb” kormányát fogja megalakítani.
Netanjahu ígéretet tett arra, hogy épít előző hivatali idejének eredményére, az Egyesült Arab Emírségekkel és Bahreinnel kötött Ábrahám-megállapodásokra, amelyek megnyitották az utat a kapcsolatok lehetséges normalizálása előtt más arab országokkal.
A legtöbb figyelmet azonban a szélsőjobboldali Vallásos Cionizmus párttal és annak társvezetőjével, Itámár Ben-Gvirrel kötött szövetségére összpontosította, akit 2007-ben elítéltek arabok elleni uszításért, és aki egészen a közelmúltig a palesztinok Izraelből való kiűzését szorgalmazta.
A két szempont kiemeli a Netanjahu előtt álló kihívásokat, amikor megkezdi a kormányalakítás előkészületeit, ahol nyomás nehezedik majd rá, hogy Ben-Gvir és partnerei számára magas posztokat adjon, miközben le kell csillapítania a szövetségesek, köztük az Egyesült Államok aggodalmait.
A korrupciós vádak miatt bírósági amúgy bírósági eljárás alatt álló Netanjahu szövetségesei mind vallásos pártok: a már említett Vallásos Cionizmus párt, a Sász, ortodox szefárdi szavazókat megszólító és az Egyesült Tóra Judaizmus, az áskenázi ortodoxokat megszólító párt.
Ezek a pártok mutattak a legnagyobb hajlandóságot arra, hogy félretegyék Netanjahu jogi problémáit, és a kritikusok szerint a szélsőjobboldaliak segítségével Netanjahu radikális igazságügyi reformokra törekedhet, amelyek potenciálisan megmenthetik őt az elítéléstől.
Cserébe valószínűleg át kell adnia koalíciós partnereinek olyan minisztériumokat, amelyek közvetlenül beleszólnak Izrael védelmi és gazdaságpolitikájának meghatározásába.
Netanjahu korábbi kormányai is erősen jobbra húztak, mégis sikerült normalizálnia a kapcsolatokat az Öböl menti arab államokkal, és a szabadpiac élharcosaként lenyűgöző gazdasági növekedést sikerült elérnie az izraeli gazdaságban.
Ugyanakkor a leköszönő Bennett-Lapid kormányhoz képest sokkal konfrontatívabb magatartást tanúsított az Egyesült Államokkal az iráni atomprogram miatt, ami az Obama érában elmérgesítette a kapcsolatokat Washingtonnal.
Önéletrajzának nagy része foglalkozik a Donald Trump volt amerikai elnökkel való, olykor viharos, de alapvetően erős kapcsolatával, ám még minimum két évig egy Joe Biden vezette, szkeptikusabb Fehér Házzal kell szembenéznie.
Talán ezért is lehet, hogy szerdán azt hangoztatta, hogy képes lesz olyan felelős koalíciót építeni, amely elkerüli a „felesleges kalandokat” és „kiterjeszti a béke körét”.
Az, hogy mindezt miként tudja elérni radikális szövetségesével, bizonyára próbára teszi még e dörzsölt politikusnak is minden tehetségét.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.