Több ezer fekete ruhás fasiszta szimpatizáns skandálta Benito Mussolini nevét, miközben a meggyilkolt olasz diktátor kriptájához vonultak, 100 évvel azután, hogy Mussolini bevonult Rómába, és vér nélküli puccsot hajtott végre, amely két évtizedes fasiszta uralmat eredményezett.
A mintegy 2-4 ezer főből álló tömegben sokan fasiszta jelképeket viseltek és Olaszország gyarmati korszakának himnuszait énekelték, nagyobb létszámú volt, mint a közelmúltban, amikor a fasiszták a római bevonulás századik évfordulóját ünnepelték. 1922. október 28-án feketeinges fasiszták vonultak be az olasz fővárosba, puccsot végrehajtva, amely két nappal később azzal tetőzött, amikor az olasz király átadta Mussolininek a felhatalmazást egy új kormány megalakítására.
A szervezők figyelmeztették a Rómából, Belgiumból és az Egyesült Államokból is érkezett résztvevőket, hogy ne mutassanak be a fasiszták által használt „római tisztelgést”, különben büntetőjogi felelősségre vonást kockáztatnak. Amikor a tömeg megállt a temető előtt, ahol Mussolinit nyugalomba helyezték, Mussolini dédunokája, Orsola üdvözölte őket.
„100 év után még mindig itt vagyunk, hogy tisztelegjünk az előtt az ember előtt, akit ez az állam akart, és akinek csodálatát soha nem fogjuk abbahagyni”
– mondta Orsola Mussolini éljenzés közepette.
Orsola felsorolta dédnagyapja „eredményeit”, megemlítve az infrastrukturális fellendülést, amely iskolákat, kórházakat és középületeket épített, a maláriával fertőzött mocsarakat visszahódította a városok számára, és a nyugdíjrendszer kiterjesztését a nem állami alkalmazottakra.
A tömeg végül egy utolsó „Duce, Duce, Duce” kiáltással búcsúztatta Mussolinit.
Ébredeznek, na!
Nem kell az ajvék … :))
„A fasiszta mozgalom maga is aránytalanul zsidó mozgalom volt – tehát a zsidók arányaiban nagyobb részét alkották a pártnak, annak egész történetén keresztül, mint az olasz lakosság. 1938-ra a pártnak 10,215 felnőtt zsidó tagja volt.” (Amikor Olaszország teljes lakosságából körülbelül 47,000 volt zsidó.) „Mussolininek több zsidó munkatársa volt, így a kedvenc és legbefolyásosabb szeretője, Margherita Sarfatti. Róma főrabbija hivatalos áldásában részesítette Mussolinit, aki (olasz támaszponton) segítette a cionista haditengerészet kifejlesztését, mint a brit imperializmus elleni manővert.”
Forrás: Stanley G. Payne: A History of Fascism, 1914-1945, The University of Wisconsin Press, 1995, 240.old.