A zöld politikák megnyomorították Európát, a háború csak rátett egy lapáttal – írja Emmet Penney a Spectator World oldalán.
„Az ukrajnai háború és az általa kiváltott szankciók kezdete óta az energiaárak az egekbe szöktek. Joe Biden elnök az idei magas energiaárakat „Putyin árdrágításának” nevezte. Liz Truss brit miniszterelnök azt mondta a háztartásoknak, hogy a magas energiaszámlák méltányos árat fizetnek az Ukrajnával való szolidaritásért. Margrethe Vestager, az Európai Bizottság alelnöke arra biztatta az európaiakat, hogy az energiatakarékosság érdekében rövid, hideg zuhanyokat vegyenek. „Amikor elzárjátok a vizet, mondjátok: „Ezt kapd ki, Putyin!”” – buzdított” – kezdi a cikk.
A szerző szerint azonban nem ennyire egyszerű a helyzet, de a politikusoknak könnyebb Putyinra hárítani.
„A Nyugat döntött úgy, hogy elzárkózik az orosz fosszilis energiahordozóktól, amelyekre támaszkodott. Ráadásul a szankciók kudarcot vallottak – az orosz vállalati profit 25 százalékkal ugrott meg a szankciók bevezetése és augusztus vége között”
– írja Penney.
A szerző rámutat, hogy az energiaválság tavaly év végén kezdett beérni. A Covid utáni keresletnövekedés, az európai szárazság és a kontinens fosszilis tüzelőanyag-tárolóinak kimerülése együttesen komoly nyomást gyakorolt a világ ipari rendszereire. Ha ehhez hozzávesszük a megbízhatatlan megújuló energiaforrásokba való hosszú ideje tartó túlzott beruházást, a fukusimai katasztrófa nyomán világszerte leállított atomerőműveket, valamint az olaj- és gázipari beruházások 2014 és tavaly közötti több mint 50 százalékos globális visszaesését – 700 milliárd dollárról 300 milliárd dollárra -, akkor minden adott a globális energiaválsághoz – írja Penney hozzátéve, hogy a háború csak tovább rontott a helyzeten.
„Amikor a politikusok Putyint hibáztatják, saját kudarcaikról terelik el a figyelmet. Az EU-ban az alumíniumkohóknak, műtrágyagyáraknak, üveggyáraknak és számos más gyártónak be kellett zárnia a működését. Németország, a kontinens legnagyobb gazdasága, a magas energiaárak miatt elveszíteni készül gyártóbázisának nagy részét.
Ipari és szakszervezeti vezetők már hónapok óta kongatják a vészharangot, arra figyelmeztetve, hogy elegendő energia nélkül Németország feldolgozóipara összeomolhat.
És még az sem egyértelmű, hogy Németország vártnál jobb tárolási számai elegendőek ahhoz, hogy Oroszországból érkező áramlás nélkül átvészeljék a telet” – írja a cikk.
Megjegyzi, hogy mindeközben az Egyesült Királyságban március és augusztus között hárommillióról közel 11 millióra nőtt a közüzemi számlákkal elmaradók száma. A brit lakosság tizenegy százaléka – közel 6 millió ember – már az élelmiszerről is lemond, hogy az energiaszámlákat fizethesse.
Penney szerint Amerika sem immunis a válsággal szemben. Ugyanis szerinte hiába a végtelennek tűnő erőforrások az európai irányba halad Amerika.
„Az elmúlt néhány évben Amerika idő előtt leállította az atomerőműveket, köztük a michigani Palisades-t és a New York-i Indian Pointot. A fosszilis tüzelőanyag-ipar nem akarja kockáztatni a bővítésre szánt tőkét, amikor a demokraták továbbra is a tönkretételéről kardoskodnak. Truman óta nem volt elnök, aki ilyen kevés szövetségi földet adott bérbe az olaj- és gáziparnak. A helyzetet tovább rontja, hogy a hálózathoz hozzáadott új kapacitások nagy része időszakos és megbízhatatlan szél- és napenergia” – sorolja a szerző.
A cikk szerint még nem késő korrigálni az irányt.
„Az 1970-es évek energiaválságai idején Amory Lovins, a megújuló energia ideológiájának keresztapja szintén két energiaút közötti választásra hivatkozott: a nagy erőművek „kemény” útjára vagy a szél, a napenergia és a biomassza „lágy” útjára. Vízióját Robert Frost „A nem járt út” című versének félreértelmezésére alapozta. A versben az utak között nincs valódi különbség. Csak utólag, utólagos racionalizálásként jelenik meg a választás illúziója. A vers beszélője azzal hízeleg magának, hogy úgy tesz, mintha „a kevésbé járt utat választotta volna”. Lovins rosszul olvasott és rosszul gondolkodott – ő volt a német Energiewende, a megújuló, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatermelésre való „fordulat” tanácsadója is. Az európai, majd később az amerikai vezetők a puha utat választották, és maguknak okozták a katasztrófát” – írja Penney.
A teljes írás itt olvasható.
Ezt a cikket szerkesztőségünk az ünnep beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Fotó: Unsplash
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.