Két héttel a háború kirobbantása után az araboknak kellett könyörögniük a békéért.
1973. október 6-án reggel a sofár hangja többet jelentett, mint a Jom Kippur, a zsidó engesztelés napjának kezdetét. A történelem egyik legdrámaibb konfliktusának kezdetét is jelezte – írja Michael Peck a National Interest oldalán.
Tizenkilenc napon át tombolt a háború, miután Egyiptom és Szíria hatalmas meglepetésszerű támadást indított a felkészületlen Izraeli Védelmi Erők (IDF) ellen.
Az 1973-as Jom Kippur-i háború nem tartott sokáig, de napjainkig tartó, mélyreható következményei vannak.
Peck szerint arra tanít minket a Jom Kippur-i háború, hogy még a legsötétebb órában is lehet háborút nyerni.
Az izraeliek túlzott magabiztossága arra késztette őket, hogy azt higgyék, hogy az arabok soha nem mernek támadni, és hogy az arab hadseregeket szétzúzzák, ha mégis megteszik. Ez az önhittség hamarosan kétségbeesésbe torkollott a háború első napjaiban, amikor az egyiptomiak visszaverték az izraeli ellentámadásokat a Sínai-félszigeten, és a szíriai páncélosok készen álltak arra, hogy kitörjenek a Golán-fennsíkról és Haifa felé törjenek.
Móse Daján ekkoriban a Sínai-félsziget mélyére való visszavonulást, a Golán-fennsík kiürítését, és az izraeli nukleáris fegyverek bevetését fontolgatta.
A National Interest szerzője szerint utólag visszatekintve valószínűtlen, hogy az arab hadseregek 1973-ban teljesen letudták volna győzni Izraelt, de az nagyon is valószínű, hogy Izrael beérte volna egy olyan tűzszünettel, amely után az arab hadseregek győztesnek gondolhatták volna magukat.
„Ehelyett két hét után az araboknak kellett könyörögniük a békéért”
– írja Peck.
Az IDF mélyen Szíriába szorította a szíriai hadsereget, és Damaszkusz az izraeli tüzérség hatótávolságán belülre került. Ami még ennél is fontosabb, a legendás izraeli tábornok, Ariel Sharon kihasználta az egyiptomi vonalakban keletkezett rést, hogy átkeljen a Szuezi-csatornán az egyiptomi oldalra, ezzel bekerítve az egyiptomi seregeket a Sínai-félszigeten.
A szovjet beavatkozás veszélye miatt azonban Izrael végül kénytelen volt beleegyezni a tűzszünetbe.
Politikai szempontból Izrael presztízsén csorba esett, de a kár sokkal nagyobb lett volna, ha a háború az arab hadseregek győzelmével ér véget a csatatéren.
A háború végére Izrael kilábalt a kezdeti kudarcokból, és a csatatéren is legyőzte ellenfeleit. Ugyanez mondható el az amerikai hadseregről a második világháborúban, amely megalázó vereségeket szenvedett a háború első éveiben, hogy aztán 1945-ben győztesen kerüljön ki belőle. De a második világháború döntő amerikai győzelemként vonult be a történelembe, míg 1973-ra legfeljebb döntetlenként emlékeznek, nem pedig izraeli diadalként, szemben az 1967-es hatnapos háborúval.
Izrael azonban nem foglalhatta volna el Kairót vagy Damaszkuszt a harmadik világháború kirobbantása nélkül
– jegyzi meg Peck a cikke végén.
Ezt a cikket szerkesztőségünk az ünnep bejövetele előtt készítette, és előre időzítve jelent meg az oldalon.
