Kilenc különböző joghallgatói csoport a kaliforniai Berkeley jogi karán úgy kezdte az új tanévet, hogy módosította az alapszabályát, hogy biztosítsa, soha nem hív meg olyan előadókat, akik Izraelt vagy a cionizmust támogatják – számolt be Kenneth L. Marcus, amerikai jogász a JNS oldalán.
Erwin Chemerinsky, a Berkeley jogi karának dékánja, aki progresszív cionista, megjegyezte, hogy e szabvány szerint ő maga is ki lenne tiltva, akárcsak zsidó diákjainak 90%-a.
Már egy évszázada annak, hogy a zsidómentes övezetek először terjedtek el a San Francisco Bay Area-ban. A szerző szerint ez a lépés ijesztő.
A Berkeley joghallgatói nem az elsők, akik kizárják a cionistákat. A New York-i New Paltz-i Állami Egyetemen aktivisták két szexuális erőszak áldozatát űzték ki egy túlélőcsoportból, mert cionisták voltak. A Dél-kaliforniai Egyetemen a zsidó diákönkormányzat alelnökét, Rose Ritchet űzték el hivatalából, azzal fenyegetőzve, hogy „cionista seggét vád alá helyezik”. A Tufts Egyetemen megpróbálták kiszorítani Max Price-t, a hallgatói bírói bizottság tagját a hallgatói önkormányzat bírói bizottságából, mert támogatta Izraelt.
A szerző szerint ezek a kizárások az egyetemi antiszemitizmus változó arcát tükrözik. A legnagyobb visszhangot kiváltó incidensek már nem csak a beszédről szólnak, amely megmérgezi az egyetemi környezetet. Most már a cionistaellenes csoportok közvetlenül az amerikai zsidókat veszik célba – jegyzi meg a cikk.
„A cionizmusellenesség antiszemitizmus. A zsidóellenesség más formáihoz hasonlóan ez is a gyűlölet ideológiája, amely Izraelt „kollektív zsidóként” kezeli, és a zsidó államot hasonló rágalmakkal mocskolja be, mint amilyeneket évszázadokon át használtak az egyes zsidók becsmérlésére.
Ez az ideológia egy konspiratív világképet alakít ki, amely néha a helyettesítési elméletet is magában foglalja, és amely időnként erőszakban, többek között tömeges lövöldözésekben nyilvánul meg. Ráadásul a cionizmus sok zsidó identitásának szerves részét képezi” – olvasható a cikkben.
A nagyobb egyetemek általában megkövetelik a diákcsoportoktól, hogy „minden jelentkezőt” fogadjanak be, függetlenül a „hitbeli státusztól”. Emellett a szövetségi és állami törvényekkel összehangolt szabályokat fogadnak el, amelyek tiltják a különböző besorolások, például faji, etnikai, származás vagy vallás alapján történő megkülönböztetést. Azok, akik ilyen szabályokat fogadnak el, nem zárhatják ki a zsidókat e védelem alól.
Az igazi kérdés itt a diszkrimináció, nem a beszéd – írja a szerző. Azzal, hogy ezek a csoportok zsidóellenes törvényi rendelkezéseket fogadnak el, korlátozzák utódaikat abban, hogy együttműködjenek Izrael-párti felszólalókkal és csoportokkal. Ily módon a kizáró alapszabályok úgy működnek, mint a faji korlátozó szövetségek, amelyek örökre kizárják a kisebbségi részvételt.
„Az egyetemeket nem kellene jogilag kényszeríteni arra, hogy azt tegyék, ami nyilvánvalóan helyes”
– írja Marcus.
„A cionistaellenes politika még akkor is szörnyen erkölcstelen lenne, ha nem lenne törvénytelen. A diákoknak szégyellniük kellene magukat. Ahogyan azoknak a felnőtteknek is, akik csendben végignézik, vagy szelíden mormognak a szólásszabadságról, miközben az egyetemi terek a nácik hírhedt felhívásának, a judenfrei-nak az útjára lépnek”
– zárja a szerző.
Fotó: Unsplash
