92 éves korában Hollandiában elhunyt az a második világháborús hősnő, aki ártalmatlan külsejével elnyerte a nácik bizalmát, mielőtt kivégezte volna őket.
Freddie Oversteegen 1925. szeptember 6-án született az Amszterdam melletti Haarlemben, ahol kommunista édesanyja nevelte fel.
Mindössze 14 éves volt, amikor csatlakozott a holland ellenálláshoz.
Idősebb nővérével, Truusszal és barátnőjükkel, Hannie Schafttal együtt hidakat és vasúti síneket robbantott fel, zsidó gyerekeket csempészett ki koncentrációs táborokból, és annyi nácit végzett ki, amennyit csak tudott, a kerékpárja kosarába rejtett lőfegyverrel.
A triónak volt egy rutinja: először bárokban kerestek náci férfiakat, majd miután sikeresen elcsábították őket, megkérdezték, hogy nem akarnak-e „sétálni” egyet az erdőben, ahol – ahogy Freddie maga fogalmazott – „likvidálták” őket.
„Meg kellett tennünk”
– mondta.
„Ez volt a szükséges rossz, megölni azokat, akik elárulták a jó embereket”.
Amikor megkérdezték tőle, hány embert ölt meg, vagy segített megölni, nem válaszolt.
„Egy katonától ilyesmit nem szabad megkérdezni”
– mondta.
Freddie szeptember 5-én halt meg – egy nappal 93. születésnapja előtt. Ő volt az utolsó túlélő tagja Hollandia leghíresebb női ellenállási sejtjének, amely a náci megszállók és a holland „árulók” elleni küzdelemnek szentelte életét Amszterdam mellett.
Freddie a Vice-nak elmondta, hogy a háború traumáit úgy dolgozta fel, hogy „megházasodott és gyerekeket szült”.
Barátjukat, Hannie Schaftot, az egykori joghallgatót, akinek tűzvörös haja volt, azonban a nácik elfogták és kivégezték néhány héttel a háború vége előtt.
A nővérek számára az ellenállásban való részvétel büszkeséget jelentett – amit soha nem bántak meg -, de fájdalmat is.
„Tragikus és nagyon nehéz volt, és utána sírtunk miatta”
– mondta Truus arról az érzésről, amikor megöltek valakit.
„Nem éreztük, hogy ez nekünk való – ez senkinek sem való, hacsak nem igazi bűnözők. Az ember mindent elveszít. Megmérgezi az élet szép dolgait.”
Freddie is hasonlóan érzett.
„Láttam, ahogy elesnek. És mi van bennünk egy ilyen pillanatban? Az ember segíteni akar nekik felállni”
– magyarázta.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
