Gyakran elhangzik, hogy „a modern zsidó államot Bázelben alapították”, abban a városban, ahol az első cionista kongresszus összeült. Azonban 15 évvel korábban a romániai Foksány városában gyűltek össze zsidók, hogy Izrael földjének betelepítését támogassák – olvasható az izraeli nemzeti könyvtár oldalán.
1878-ban Európa nagyhatalmai összeültek a berlini kongresszuson, hogy felosszák az orosz-török háborúban Oroszország és Románia által az Oszmán Birodalom felett aratott győzelem zsákmányát. Románia és Bulgária ezt követően kikiáltotta függetlenségét, és ígéretet tett arra, hogy minden lakosnak állampolgárságot ad.
Románia mindent megtett, hogy meghiúsítsa ezt a lépést. Érvényre juttatta az évekkel korábban hozott törvényeket, amelyek diszkriminálták az ország zsidóit, és tönkretették megélhetésüket. A törvényeket korábban nem hajtották végre.
Ezek az intézkedések arra ösztönözték a zsidókat, hogy támogassák az Izrael földjére való visszatérés gondolatát, amely eszme kezdett elterjedni a régió zsidósága körében.
A cikk leírja, hogy 1880 végén David Gordon, a Hamagid című zsidó újság szerkesztője közzétett egy cikket, amelyben elemezte az Izrael földjére irányuló telepes egyesületek szervezésére irányuló erőfeszítéseket. Következtetése az volt, hogy a kis szervezetek vagy magánszemélyek nem érnék el azt a célt, hogy „népünk számára egy nagy mezőgazdasági települést hozzanak létre őseink földjén”.
Úgy vélte, hogy a francia zsidóság „Alliance” szervezetéhez hasonlóan egy erős központi szervet kellene létrehozni, amely felügyelné a szervezést és a letelepedést.
Az Izrael földjén megújuló zsidó településnek akkoriban mindössze két kolóniája volt, Gei Oni (a későbbi Rosh Pinna) és Petah Tikva, amelyeket 1878-ban hoztak létre azzal a céllal, hogy olyan mezőgazdasági települést hozzanak létre, amely megélhetést biztosít a lakosoknak. Gei Oni lakosainak a mezőgazdasági kudarcok miatt el kellett hagyniuk a települést, míg Petah Tikva lakói a maláriás láz nagyon súlyos járványától szenvedtek. 1880 elejére mindkét kolónia alapítói kénytelenek voltak visszatérni Safedbe és Jeruzsálembe.
Gordon elképzelése egyszerű volt: a szerveződés alapját helyi egyesületek képezték volna, amelyek földet vásároltak volna Palesztinában; minden kolónia bizonyos számú parasztcsaládot (a szultán engedélye szerint legfeljebb 150 háztartást) jelölt volna ki a föld megművelésére, a telepesek pedig a mezőgazdaságból éltek volna.
Gordon úgy vélte, hogy a nagyszámú kolónia végül Izrael földjének a zsidó nép hazájaként és államaként való elismeréséhez vezetne.
1881. március 13-án egy terrorista csoport merényletet követett el II Sándor orosz cár ellen. Tagjai között volt egy zsidó nő is. Az orosz zsidók elleni pogromok következtek, amelyek körülbelül három évig tartottak. A pogromok, amelyeket a zsidók körében „déli viharok” néven ismertek, arra ösztönözték az oroszországi csoportokat, hogy megszervezzék a Palesztinába való bevándorlást. A romániai zsidók, felismerve, hogy az oroszországi események hamarosan elterjednek, szintén fokozták a cionista egyesületek tagságát.
A cikk írója szerint a cionista mozgalom 1881. december 30-án alakult meg a romániai Foksányban, a tényleges „első cionista kongresszuson”, amelyen 32 telepes szervezet 51 küldöttje vett részt, akik a város zsidó iskolájában gyűltek össze.
A konferencia két napig tartott, amelynek során öt tagot választottak meg, akik az „Izrael és Szíria földjének telepítési központi bizottsága” néven működtek. Samuel Pineles romániai cionista aktivistát választották meg a bizottság elnökének és titkárának.
A cikkben olvasható, hogy a foksányi kongresszuson alapított mozgalom, amelyet később Hovevei Zion („Sion szerelmesei”) vagy Hibat Zion („Sion szeretete”) névre kereszteltek át, célul tűzte ki:
„a romániai zsidóság problémájának megoldását Izrael földjére való azonnali bevándorlással, mezőgazdasági letelepedéssel és a telepesek önálló munkájával”.
Így jött létre az első zsidó telepesmozgalom központi bizottsága Izrael földjén. Két kolónia létrehozását finanszírozta és irányította: Zikhron Ya’akovot, amelyet teljes egészében irányított, és Rosh Pinna, amelynek csak segítséget nyújtott.
A bizottság mintegy 120 családot (több mint 600 embert) küldött az oszmán Palesztinába négy hajóúton, amelyek a telepesek első hullámának több mint felét hozták. Azonban 1883 tavaszán az Izrael és Szíria földjének betelepítésével foglalkozó Központi Bizottság csődbe ment. Ugyanezen év szeptemberének végén a bizottság az általa alapított kolónia, Zikhron Ya’akov vagyonát Edmund James de Rothschild báró pártfogásába adta.
1897 augusztusában Bázelben összeült az „első cionista kongresszus”. Ha a számolást a Foksányi kongresszusnál kezdjük, akkor az 1897-es bázeli kongresszus a hetedik összejövetel volt.
