„Az ilyen jellegű felfedezések megadják a választ mindazoknak, akik kétségbe vonják a környéken és egész Izraelben való jelenlétünk jogosságát” – mondta Jiszráel Ganz, az izraeli Binjámin megye megyei önkormányzatának vezetője – írja a zsido.com.
A négyezer éves település romjaira a Tel Tivnában, más néven Tel Timnában folytatott ásatásokon bukkantak rá és abból az időszakból származó maradványokat is találtak, amikor a zsidó törzsek – mintegy 3300 évvel ezelőtt – bevonultak Izrael Földjére.
A Binjámin Megye Önkormányzata és a Bár Ilán Egyetem munkatársai által folytatott feltárás során számos leletre bukkantak a településen, mely jóval később, a második Szentély idejében a körzet központjaként szolgált. Az ásatásokat a Bár Ilán Egyetem részéről dr. Dvir Ráviv vezeti. Az 1980-as évek óta ez az egyik első komoly ásatás Júdea és Somron területén.
A helyszínen végzett felmérések és a történelmi említések alapján tudjuk, hogy a korai bronzkortól fogva egészen az ottomán korszakig fontos város volt itt, mely hosszú történelme során gyakran szolgált regionális adminisztratív központként és komoly hadászati jelentőséggel is bírt.
A szakemberek szerint itt állt az ókori Timnát Szerách, melyet Jehosua (Józsué) könyve is említ:
Történt e dolgok után, meghalt Jehosua, Nun fia, az Örökkévaló szolgája, száztíz éves korában. És eltemették őt birtoka határában, Timnát-Széráchban, mely Efrájim hegységében van, Gáás hegyétől északra. (Jehosua 24:29-30)
Később a Timnát-Heresz nevet viselte és hellenisztikus-hasmóneus erőd állt itt, mely a római és a bizánci korban a térség fővárosa volt.
Az ásatások során felszínre került egy nagy méretű közösségi mikve, vagyis rituális fürdő, számos kerámiaedény, pénzérmék és csontok is.
A pénzérmék közül a legértékesebb a rómaiak elleni „nagy felkelés” idejéből, a polgári időszámítás szerinti 70 körüli időszakból származó darab, melyen a „Cion szabadságának második évében” felirat szerepel. Hasonló feliratú pénzérmét nemrégiben a szintén dr. Dvir Ráviv által vezetett, a Tel Tivnához közeli Hirbet Dzsibitben folytatott ásatáson találtak.
A megtalált kerámiatöredékek arról tanúskodnak, hogy a település folyamatosan lakott volt. A leletben összesen 18 darab pénzérme szerepel, ezek közül négyet sikerült azonosítani. Egyikük a polgári időszámítás szerinti 58-59-ből származó román pénzdarab, egy másik pedig egy XIII. századi, a mamelukok korából származó ezüstpénz. Ez utóbbin egy oroszlán látható, Baibarsz mameluk szultán jelképe. A leletek között szerepel továbbá egy rendkívül jól megőrzött, kissé meghajlott hegyű római lándzsahegy a második századból.
Tel Tivna meglehetősen nagy lelőhely stratégiai fekvésű helyen, Jeruzsálem és a somroni hegyvidék között, egy termékeny, forrásokban gazdag völgy közelében. Feltárása mindez idáig mégis váratott magára. A hatnapos háború előtt a helyszínen jordániai katonai bázis volt, az általuk használt árkok a mai napig megtalálhatók.
A tel, vagyis a domb öt hektáron terül el és két fő részre oszlik: az egyik a domb teteje, a másik pedig a déli és nyugati lejtő. A leletekből úgy tűnik, hogy előbbi a bronzkor és a római kor között volt lakott, míg az utóbbi a hellenisztikus és a római korszaktól fogva egészen a késő arab periódusig.
A dombtól délre hatalmas nekropolisz terül el, ahol két díszes homlokzatú síremlék is állt egészen a XX. század elejéig. Ezek a második Szentély idejéből származtak.
A sírok mellett hatalmas, a második Szentély korára visszavezethető mikve található, melyet feltehetőleg a város lakói és a Jeruzsálem felé haladó zarándokok használtak.
Jiszráel Ganz, Binjámin megye önkormányzatának vezetője kijelentette, hogy „Binjámin közepén, az ország középpontjában régi zsidó települést találtak, mely a Jeruzsálem felé vezető úton fekvő központ volt egykor. Rendkívül izgalmas megérinteni a sírokat és a leleteket és ezzel összekapcsolódni a gyökereinkkel és az örökségünkkel. Kiérdemeltük, hogy ott éljünk, ahol egykor őseink. Az ilyen jellegű felfedezések megadják a választ mindazoknak, akik kétségbe vonják a környéken és egész Izraelben való jelenlétünk jogosságát”.
