UnHerd: Európa elvesztette az energiaháborút

A jelenlegi kapacitás mellett az EU-nak éppen annyi gáza lenne, hogy november végéig eljusson – figyelmeztet Thomas Fazi.

Európa most az energiatakarékosság új korszakának küszöbén áll? – teszi fel a kérdést cikke elején az újságíró az UnHerd oldalán. Aki egyben emlékeztet: Hannover városa a közelmúltban már nagyon szigorú energiatakarékossági szabályokat vezetett be, amelyek magukban foglalják a melegvíz elzárását a középületekben, uszodákban, sportcsarnokokban és edzőtermekben. Továbbá a város vezetése úgy döntött, hogy betiltják a mobil klímaberendezéseket, fűtőventilátorokat, radiátorokat, kikapcsolják a nyilvános szökőkutakat, és leállítják a főbb épületek, például a városháza éjszakai világítását.

És több másik európai ország is a szigorítások mellett döntött. Ráadásul még drasztikusabb intézkedéseket is fontolgatnak – ideértve az energiaigényes iparágak, például az acélipar és a mezőgazdaság gázszabályozását is. Ezek az intézkedések az egész EU-ra kiterjedő gázigény-csökkentési terv részét képezik, amelynek baljós elnevezése:

„Takarékoskodjunk a gázzal a biztonságos télért”, és célja, hogy a gázfelhasználást sikerüljön 15%-os csökkenteni Európában jövő tavaszig.

Az árak már az egekben

Mindeközben Oroszország drasztikusan csökkentette az Európába áramló földgáz mennyiségét is az elmúlt hónapokban, ami soha nem látott árakat hozott a piacon.

A földgáz piaci ára most 10-szer magasabb, mint két évvel ezelőtt. És ennek megfelelően sok országban az áram értéke is emelkedett.

A megugró energiaárak pedig már most is rekord inflációt gerjesztenek – amely jelenleg közel 9 százalék, és tovább emelkedik az EU-ban –, ami megszorítja az emberek vásárlóerejét, ezreket sodor szegénységbe, állapítja meg Fazi.

Szerinte mindez különösen érinti Németországot, amely szinte teljes mértékben az orosz gázimporttól függ. Valójában az ország ipari termelése több mint három hónapja egyre zsugorodik. A német ipari vállalatok 16 százaléka csökkentette a termelést vagy részben leállította tevékenységét az emelkedő energiaárak miatt. Ez segít megmagyarázni, hogy a múlt hónapban Németország miért lett az első ország, amely a gázellátással kapcsolatos figyelmeztetését „riasztási szintre” emelte.

Fazi szerint tovább rontja a helyzetet, hogy az Európai Központi Bank közelmúltban hozott kamatemelési döntése alig, vagy egyáltalán nem fogja megfékezni – a kínálati oldali tényezők okozta –inflációt, de szinte biztosan tovább fogja csökkenteni a gazdasági aktivitást, megnehezítve ezzel az államok dolgát.

Lehet még rosszabb is

Az újságíró szerint, ha most rossznak nevezhető a helyzet, akkor magától értetődő, hogy az EU gázimportjának még mindig 40 százalékát kitevő orosz gázáramlás további csökkenése – nem beszélve a teljes leállásról – teljesen katasztrofális következményekkel járna. Különösen, ha ez télen történne, amikor a gáz iránti kereslet a legmagasabb.

„Az energia ugyanis szó szerint a gazdaság éltető eleme.”

Ez tartja házainkat kivilágítva és melegen (vagy épp hűvösen), autóinkat, iparágainkat, szupermarketeinket és elektronikus kütyüinket életben. Enélkül a civilizáció szó szerint megáll – hangsúlyozza az UnHerd oldalán.

A világvége forgatókönyvének kivédésére az EU rendeletet fogadott el, amely szerint a tagállamok területén található földalatti gáztárolókat október végéig a kapacitásuk legalább 80 százalékára fel kell tölteni (jelenleg 67 százalék). Ez azonban a következő hónapok stabil áramlásától függ. Sőt, még a 80 százalékos cél elérése sem lenne elég ahhoz, hogy az országok átvészeljék az egész telet folyamatos további gázellátás nélkül.

A jelenlegi kapacitás mellett az EU-nak éppen annyi gáza lenne, hogy november végéig eljusson (feltételezve, hogy október 1-jén kezdődik a tél).

EU-s rövidlátás

Fazi szerint összességében nagyon valószínűtlen, hogy Európa túlélné az orosz gáz teljes leállítását. Így végső soron nincs más választásunk, mint Putyin jóindulatában bízni, ha át akarjuk vészelni a telet. Épp emiatt az atomfegyverrel rendelkező regionális orosz hatalom ellen folytatott „totális gazdasági és pénzügyi háború” aligha tekinthető ésszerű lépésnek, hiszen kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy az európai-orosz gazdasági kapcsolatok elvágása előbbinek sokkal jobban fog fájni, mint utóbbinak –tekintettel Európa orosz gáztól való függőségére.

Az európai vezetők közvetve elismerték ezt, amikor kizárták az orosz olaj- és gázexportot a szankciórendszerből.

De Fazi szerint van valami „kórosan infantilis” az európai vezetők viselkedésében:

miközben élvezik a világszínpadon száguldozást, és grandiózus beszédet mondanak a „demokráciának autokráciával szembeni felállásáról”, úgy tűnik, nincsenek tisztában szavaik valós következményeivel.

Az orosz ellátás kérdése tökéletes példa erre. A konfliktus kezdetén az EU, amely a háború előtt gázának mintegy 40 százalékát Oroszországból szerezte, bejelentette, hogy az év végéig kétharmadára kívánja csökkenteni a gázimportot, és 2027-ig teljesen kivonja az orosz gázt. Valójában az elmúlt hat hónapban az európai vezetők azzal kérkedtek, hogy „leszoktatták” magukat, hogy „ott üssék meg Putyint, ahol a legjobban fáj”.

És ma mégis az inflációról és az emelkedő árakról nyafognak – mire számítottak? –, továbbá pánik és erkölcsi felháborodás kerítette hatalmába őket, amikor a Gazprom bejelentette, hogy csökkenti az Európába irányuló gázszállítását.

„Fegyverként használja Oroszország a gázáramlást az Európával folytatott kötélhúzásában? Persze, hogy igen. De az európaiak kezdték ezt a játékot” – szögezi le Fazi. Aki egyúttal felteszi a kérdést: talán úgy gondolták az európai vezetők, hogy egyoldalú energiaháborút folytathatnak Oroszországgal, a saját tempójuk és feltételeik szerint, ezért kizárták az orosz olaj- és gázexportot a szankciórendszerből), anélkül, hogy a másik fél visszalőne rájuk?

Hogy a helyzet még groteszkebb legyen, a „gázháború” nemcsak hogy nem gyengítette Oroszországot, hanem úgy tűnik, valóban meg is erősítette azáltal, hogy az emelkedő energiaárak hatására hozzásegítette Oroszországot a devizatartalékok jelentős növelésében.

„Putyin háborújának minden barbársága ellenére azt kell mondani, hogy európaiak millióinak megélhetését áldozták már fel az európai vezetők durva alkalmatlanságának oltárán.

És további milliók megélhetése van veszélyben. Egy dologban azonban igazuk van: Európa jövője a demokrácia és az autokrácia – azaz köztünk, az emberek és ők, az autokraták – közötti harctól függ”.

A német gazdaság a szakadék szélén

Herbert Stein közgazdász egyszer azt írta, hogy ha valami nem mehet örökké, akkor leáll. Úgy tűnik, hogy a német gazdaság eljutott erre pontra.

Neokohn

4 hozzászólás