A zsidó kalendárium szerinti áv hónap 15-t a szerelem napjának, amolyan zsidó „Valentin-napnak” is szokták említeni. Számos fantasztikus és kedvező dolog történt ekkor, így a jelző aligha túlzó.
- A Talmud elmeséli (Táánit 26b) hogy áv hónap 15-e, Jom Kipur mellett a legnagyobb ünnepnap volt az ókori Izraelben, ekkor volt szüret befejezésének ideje. Jeruzsálem lányai ilyenkor kimentek szőlőskertekbe, tiszta fehér ruhában és táncra perdültek, azt énekelvén: „Fiatalember, emeld fel tekinteted, nézd meg kit választasz magadnak. Ne a szépséget keresd, hanem a jó családot! Mert mondva van: A báj hazug és a szépség hiábavalóság, az Istenfélő lány, az aki dícséretre méltó” (Példabeszédek 31:30). Ez a nap tehát a párválasztás napja is volt, persze a legnagyobb önfegyelemmel és erkölcsös módon.
- Az isteni parancsra a Szentföldet kikémlelő küldöttek, nem hoztak kifejezetten kedvező beszámolót az Ígéret Földjéről, ezért Isten úgy határozott, hogy az Egyiptomból kivonult nemzedék ki kell haljon és nem mehet be a zsidóknak ígért földre (2Móz 13-14). Az átok csak a 20 évnél idősebbeket sújtotta (mint felelős, felnőtt embereket) és mivel a Teremtő nem akarta hogy 60 év alatt bárki is meghaljon, az Ország elfoglalását megelőző sivatagi vándorlás 40 évig tartott. A Talmud elmeséli, hogy ez a nemzedék különleges módon halt meg. Minden évben ilyenkor a 60. életévét betöltött férfiak megásták saját sírjukat, belefeküdtek és úgy haltak meg azok, akiknek meg kellett halniuk abban az évben. Tekintve, hogy az Egyiptomból kivonult nemzedékben 600 000 20 év feletti férfi volt, ez minden évben 15 000 embert jelentett a 40 év alatt. Az utolsó évben amikor az aktuális 15 000 ember befeküdt a sírjába, Isten megkönyörült rajtuk és nem haltak meg. Az emberek innen tudták, hogy véget ért az átok.
- Szintén ehhez a naphoz kötődik annak a törvénynek a megszűnése, amely tiltotta a törzsek (Jákob 12 fiának leszármazottai alkották a 12 törzset) egymás közti házasodását. A tiltás oka abban rejlett, hogy az egyes törzsi családok a Szentföld felosztásakor más-más terültet kaptak osztályrészül és jó ideig ezek a területek így az egyes törzsek kezében maradhattak(4Móz 36. fejezet). A törzsek egymás közti házasodásának tiltásának feloldása a zsidó népen belüli szabad szerelem, a szabad párválasztás szimbólumává is vált.
- Később egy újabb tragikus incidens, a gibea-i parázna nő esete okozott belső forradalmat a zsidó nép körében (Bírák könyve 19-21. fejezet) aminek az lett az eredménye, hogy Benjamin törzsét hosszú időre „kizárták” a zsidó nép köréből. A kizárás többek közt a benjáminitákkal történő házasodás tiltását jelentette. A döntés jó néhány évig érvényben volt és valamikor az ie. 1228-1188 közt a népet vezető Otniel ben Knáz nevű bíró idejében szűnt meg, áv hónap 15-én. Még egy esemény, mely a napot a szabad párválasztáshoz köti.
- Mikor ie. 797-ben, Salamon fiának, Rechabámnak uralkodása idején kettészakadt a zsidó királyság egy déli és egy északi királyságra, ez utóbbi vezetője Jeroboám megtiltotta az országában élőknek, hogy az ünnepek idején a jeruzsálemi Szentélybe zarándokoljanak áldozatok bemutatása céljából. A két ország, a déli Jehuda és az északi Izrael közé szabályos határzárat emelt elkülönítve a kettészakadt zsidó népet egymástól. A határzárat majd 200 évvel később, ie. 574 áv hónap 15-én szüntette meg az északi királyságban akkor uralkodó vezető, Hoseá ben Éla.
- A jeruzsálemi Szentélyhez köthető egyik szimbolikus esemény volt az áldozatok elégetéséhez szükséges faanyag kivágása, melyet minden évben áv hónap 15-ig bezárólag végeztek
- Végül, de nem utolsó sorban egy igen tragikus esemény, a bétári ütközetben (isz. 133), a rómaiak által lemészárolt 580 000 zsidó mártír holttestét is áv hónap 15-én engedték a rómaiak eltemetni 15 évvel később, isz. 148-ban. A rabbinikus irodalom megemlékszik arról a csodáról, mely a mártírok holttesteivel történt, ugyanis ezek, a térségben uralkodó meleg ellenére sem indultak bomlásnak a temetetlen 15 év alatt. Bölcseink erről a csodáról az étkezés után elmondott áldás negyedik szakaszában emlékeznek meg, mely ezért került beszerkesztésre a liturgiába.
Természetesen a nemzetközi kultúra a mai modern Izraelnek is szerves részét képezi, így áv hónap 15-e, egyfajta „zsidó Valentin-napként” tett szert rendkívüli népszerűségre. Jó alkalom ez arra, hogy a szerelmesek, a házastársak kinyilvánítsák egymás iránti elkötelezettségüket.
Hogy milyen morális mondanivalóval bír áv hónap 15-e? Alig egy héttel ezelőtt voltnaptárunk legszomorúbb napja, áv hónap 9. Az, hogy a legszomorúbb napot nem sokkal később a legvidámabb követi, mély üzenettel bír: az ember amikor a földön van, a legnehezebb és legelhagyatottabb pillanatban, akkor se adja fel a reményt. Fel kell kelni és a nehézségekből tanulva és megerősödve tovább menni. Az emberi jellem ekkor fejlődik, hiszen az élettől kapott pofonok után vagyunk képesek a legjobb teljesítményt nyújtani.
Az eredeti írás a Lekvár és JAM blogon jelent meg.
