A Pozsony melletti Bazinban (Pezinok) született Jicchák Tuvja Weisz rabbi 96 éves korában hunyta le szemeit. A rabbi az egyik legszigorúbb ortodox közösség, a jeruzsálemi Édá Cháredit feje volt közel két évtizeden keresztül – írja a Ynet alapján a zsido.com
Weisz rabbi szombaton kora hajnalban távozott az élők sorából a jeruzsálemi Hádászá – Éjn Kárem kórházban, családtagjaitól és tanítványaitól körülvéve. Utolsó erejével még el tudta mondani a Smá Jiszráelt és a Viduj bűnvallomást. A rabbi már két hete kórházban feküdt, állapota az utóbbi napokban fordult kritikussá.
Weisz rabbi 1926-ban született Bazinban, mely akkor már Csehszlovákiához tartozott.
A holokausztot a Sir Nicholas Winston által szervezett Kindertransport tagjaként élte túl. Az akció során 1939-ben zsidó gyermekek tömegeit menekítették Londonba, ahol befogadó családok várták őket.
Édesapja még tudott küldeni neki egy pár tfilint a bár micvájára a Vörös Kereszt segítségével, ám mire az eljutott fiához, már az egész családot deportálták és meggyilkolták. Fiatal korában a legjobb angliai jesivákban tanult. Mesterei Mose Schneider és Élijáhu Dressler rabbik voltak. 1950-ben megnősült, felesége Esther Fleischmann lett. Amikor Dressler rabbi Izraelbe költözött, ő vette át a helyét a neves Gateshead kolél élén. Később egy londoni jesivát vezetett, majd 1966-ban Antwerpenbe települt át, ahol az Etz Chaim jesivát és a guri háaszidok tanházát vezette, illetve az antwerpeni bét din (vallási bíróság) tagjaként szolgált. Sokat tett a kóser élelmiszer-ellátás fejlesztéséért, illetve a rászoruló családok támogatásáért.
2003-ban, Jiszráel Mose Duschinsky rabbi halála után őt nevezték ki a jeruzsálemi ultraortodox Édá Cháredit közösség vezetőjének. Hivatalos címe a Gáávád volt, mely a Gáon Áv Bét Din, a vallási bíróság tudós vezetője szavak kezdőbetűnek mozaikja.
Ez az 1921-ben Jeruzsálemben alapított csoportosulás több – jelentős részben magyarországi gyökerű -, szigorúan ortodox és meggyőződéses anticionista közösséget tömörít. Legfontosabb tagjai a Toldot Áháron, a Toldot Ávráhám Jicchák, a Szatmári, a Dusinszki, a Szpinke, a Cánz-Csakove, a Miskenot Hároim és a Meá Seárimban élő breszlávi haszid udvar, illetve a litván gyökerű Perusim közösség. A szervezet által kiadott kósersági igazolást sokan a legmegbízhatóbbnak tartják Izraelben. Az Édá Cháredit ismert továbbá a gyakran erőszakba forduló tömegdemonstrációiról, illetve az állammal való következetes szembenállásáról.
Izrael Államot nem fogadják el legitimnek, életüket úgy rendezik be, hogy lehetőleg semmilyen függőségben se legyenek annak intézményeivel.
A tüntetések kiváltó oka általában a szombat szentségének megszegése, a háredi fiatalok katonai szolgálata, ősi sírok megbolygatása, illetve újabban a jeruzsálemi háredi negyedeken áthaladó új villamosvonal építése.
Weisz rabbi sem szakított elődei ideológiájával, ám bizonyos kérdésekben nem egyezett a véleménye a radikálisabb irány követőivel.
Amikor Antwerpenből Izraelbe érkezett és ünnepi delegáció fogadta a repülőtéren, visszautasította, hogy külön autóval, felesége nélkül utazzon Jeruzsálembe, ahogy a szombati asztalánál is mindig helye volt a rebecennek.
Néhány évvel ezelőtt pedig megtiltotta híveinek egy tömegtüntetés megtartását, melyet éppen jom házikáronkor, a háborúban elesett hősök emléknapján tartottak volna, hogy „ne okozzanak fájdalmat a gyászoló családoknak”. Amikor átvette az Édá Cháredit vezetését, a szokásoknak megfelelően ő is hímzett kaftánt és strájmilit kezdett viselni, de felvidéki őseit követve továbbra is ragaszkodott az askenáz szokások megtartásához.
Weiss rabbit vasárnap délelőtt helyezték végső nyugalomra a jeruzsálemi Olajfák-hegyén, hatalmas gyászoló tömeg kíséretében.
