Sara Guralnick Shapiro úgy élte túl a holokausztot, hogy kereszténynek álcázta magát, és egy ukrán földműves családnál dolgozott. A háború után hosszú és virágzó életet élt a detroiti zsidó közösség tagjaként.
Története önmagában is hihetetlen, és aligha meglepő, hogy valaki egyszer majd filmet akar készíteni róla. A „My Name Is Sara„, az USC Shoah Foundation legújabb drámai produkciója három évvel az elkészülte után amerikaszerte bemutatásra kerül.
A „My Name is Sara” a fiatal Sara (akit az elsőfilmes lengyel színésznő, Zuzanna Surowy játszik) történetét követi nyomon, amint ő és testvére, Moishe 1942-ben elmenekülnek a nácik elől, miközben családjuk többi tagját lemészárolják. Moishe javaslatára szétválnak, és Sara álnéven egy földműves házaspárnál talál menedéket.
Azzal hárítja el a gyanút, hogy zsidó, hogy keresztet vet, miközben az első étkezés alkalmával, lelkesen megeszik egy tányér sertéshúst.
A csel hamar sikerrel jár, de Sara és az ő története hamar a háttérbe szorul, miközben a gazdák (Michalina Olszanska és Eryk Lubos alakításában) családi drámája kerül a középpontba. A házassági problémák mellett a megélhetésért is küzdenek, miközben mind a szovjet „felszabadítók”, mind a zsidó partizánok zaklatják és megfélemlítik őket, és időnként nácik is a körmükre néznek.
Sarat egy alkalommal a család arra kényszeríti, hogy az ünnepi partira „zsidónak” öltözzön, és antiszemita kampós orrú maszkot vegyen fel, miközben a többiek táncolnak és énekelnek körülötte.
Sara a filmben később találkozik egy másik zsidó lánnyal, és megtanítja neki, hogyan kell elmondani az Üdvözlégy Máriát, hogy elkerülje a lelepleződést.
A film végén Sara visszakapja az eredeti nevét és felvállalja zsidóságát is – az övé azon kevés holokauszt-történetek egyike, amelyek happy enddel végződnek.
