„Az Egyesült Államoknak arra kellene felhasználnia egyedülálló geopolitikai szerepét, hogy arra ösztönözze Zelenszkijt, hogy engedékenyebb legyen a tárgyalóasztalnál” – írja Josh Hammer konzervatív újságíró az Epoch Times oldalán írt véleménycikkében.
Josh Hammer a cikk elején leírja, hogy Amerika hatalmas összegeket küld Ukrajnának azon a 40 milliárd dolláron kívül, amit a Kongresszus megszavazott.
A Newsweek szerkesztője idézi Kissinger davosi megjegyzéseit, amelyben „visszatérést javasolt a status quo ante-hoz”, ami a Krím félsziget és Ukrajna két legkeletibb kistérsége, Luhanszk és Donyeck (amelyek együttesen alkotják a Donbászt) feletti tényleges orosz ellenőrzést jelentené. Hammer szerint Zelenszkij megjegyzése, hogy Kissinger úgy gondolkozik, mint Neville Chamberlain tette nem helytálló.
„Zelenszkijnek minden joga megvan ahhoz, hogy azt mondja és tegye, amit országa érdekének tart. Sőt, pontosan ezt kellene tennie. De ennek a hatalmas amerikai segélycsomagnak az összefolyása – mint oly sok minden másnak Washingtonban, amelyet kapkodva és a szokásos előirányzat-előkészítési folyamaton kívül állítottak össze – és Zelenszkij folyamatos dacossága felvet egy nyilvánvaló kérdést:
Zelenszkij azon törekvésének finanszírozása, hogy visszaszorítsa az orosz erőket a Krímből és a Donbaszból, vajon Amerika érdekeit szolgálja-e?”
– teszi fel a kérdést a szerző, majd meg is válaszolja kijelentve, hogy ez Amerikának egyáltalán nem érdeke.
Hammer szerint az Egyesült Államok nemzeti érdekei szempontjából az lenne a legjobb, ha Ukrajna valóban független ütközőzóna maradna, és nem jutna az északi szomszédja, Fehéroroszország sorsára.
„Az Egyesült Államok nemzeti érdekét – és ami azt illeti, a világ érdekét – az szolgálja a legjobban, ha minden nagyobb háború véget ér, nemhogy egy olyan, amelyben egy atomhatalom is harcoló félként vesz részt.
A második realitás az, hogy Oroszország a múlt hónapban visszavonult Kijevből és környékéről, és az amerikai nemzeti érdekek szempontjából egyszerűen nincs óriási jelentősége annak, hogy a Krím és a Donbász ukrán vagy orosz területi fennhatóság alá tartozik-e.
Egy harmadik, ezzel összefüggő tény, amely részben megmagyarázza az amerikai aggodalom viszonylagos hiányát, az, hogy Putyin, bármennyire is szörnyű, de nem Adolf Hitler” – jelenti ki a szerző.
Hammer szerint a Kelet-Ukrajnában kialakult helyzet nem hasonlítható a második világháború előtti veszélyes európai helyzethez.
A szerző kijelenti, hogy Amerika számára Oroszország 2022-ben ellenséges szereplő, amely rendszeresen szövetkezik az amerikai geopolitikai ellenségekkel, például Kínával és Iránnal, de nem egy náci típusú imperialista hegemón, amely egy egész kontinenst akar leigázni totalitárius és népirtó uralma alá.
„Tekintettel az egyre korlátozottabb tőkére és arra, hogy Kijev egyelőre biztonságban van, és Ukrajna így elkerülte a fehérorosz típusú sorsot, a kérdés az, hogy az amerikai adófizetőknek továbbra is folyamatosan fizetniük kell-e Zelenszkij felfegyverzéséért – amennyiben az amerikai pénz egyáltalán eljut hozzá (…)
Ehelyett az Egyesült Államoknak arra kellene felhasználnia egyedülálló geopolitikai szerepét, hogy arra ösztönözze Zelenszkijt, hogy engedékenyebb legyen a tárgyalóasztalnál – vagy legalábbis ahhoz kellene kötnie Amerika jövőbeli „sürgősségi” segélyét, hogy Zelenszkij ezt tegye.
Az alternatíva az lenne, hogy az amerikai adófizetők megkockáztatják, hogy határozatlan időre a háborús gépezetet táplálják egy revansista és nukleáris fegyverekkel rendelkező Oroszország ellen – mindezt azért, hogy olyan szakadár területeket vitassanak meg, ahol számtalan olyan orosz nemzetiségű ember él, akik inkább hűségesek Moszkvához, mint Kijevhez” – írja Hammer.
A szerző megjegyzi, hogy a nyugatiak jellemzően a tisztán rajzolt térképeket részesítik előnyben, de még mindig számos földrajzilag vitatott terület létezik: Ciszjordánia, Dzsammu és Kasmír, Észak-Ciprus és a Nyugat-Szahara stb. Szerinte amíg Ukrajna független marad, és elkerüli Fehéroroszország sorsát, addig Amerikának nem érdemes belemenni a szakadár területekkel kapcsolatos vitába.
EPA/Yuri Gripas / POOL
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.