II. Erzsébet platina jubileuma egy korszak végét jelzi, nemcsak a britek, hanem Európa számára is. Hogy mi jön utána, azt egyelőre senki nem szeretné tudni.
Mikor Viktória királynő 1897-ben a gyémánt jubileumát, vagyis uralkodásának hatvanadik évfordulóját ünnepelte, a Brit Birodalom nagyságának és gazdagságának csúcspontján volt. Viktória 450 millió ember felett uralkodott és a birodalom hatalmasabb volt, mint akár Nagy Sándor vagy a cézárok birodalmai. A hatvanadik évforduló ünnepségein részt vettek Európa nagyjai, hercegek és távoli országok uralkodói vonultak fel a királynő tiszteletére. Az ünnepségen az Osztrák-Magyar Monarchiát az a Ferenc Ferdinánd képviselte, akinek 17 évvel későbbi halála elindította az első világháborút. Londonban az egyhetes ünnepségek egy erősnek és biztosnak tűnő világot ünnepeltek. Azonban még húsz év sem kellett, hogy lángba boruljon Európa.
Viktória négy évvel később 1901-ben hunyt el. 121 év telt el azóta és ma már a Brit Birodalom nem létezik. Az elmúlt évszázadban akár egy hatalmas fa ágait, úgy törték le egymás után az egykori gyarmatokat a birodalom törzséről.
Több korábbi gyarmat megtartotta az alkotmányos monarchiát, azonban az elmúlt években egyre több döntött a köztársaság mellett, legutóbb például Barbados vezetése döntött az államforma megváltoztatása mellett.
Az Egyesült Királyság a hétvégén ünnepelte Viktória ükunokájának II. Erzsébet királynőnek a megkoronázásának 69. évfordulóját, és uralkodásának 70-ik évét. A nagy és színpompás ünnepségeken ezúttal nem európai uralkodók, hanem hírességek vonultak fel, és a két éven át járvány intézkedések korlátjai között élő angolok ezrével vonultak ki London utcáira ünnepelni. Mindent beborítottak a brit lobogók, országszerte utcabálokat és ünnepi ebédeket tartottak a királynő tiszteletére. Az idős királynő nem tudott megjelenni a tiszteletére rendezett hálaadó istentiszteleten, és több más szervezett programokon sem, azonban családtagjaival kétszer is kiállt a Buckingham Palota erkélyére, ahol vasárnap ezrek énekelték el neki az Egyesült Királyság himnuszát az Isten áldja a királynőt.
A királynő iránti nosztalgia rendkívüli magasságokat ért el ezen a hétvégén. Az ünneplés mértékét az is magyarázhatja, hogy az elmúlt években egyedül a sport és a királynő volt az, amely kapcsán a nemzeti büszkeség megengedett volt a szigetországban. A brit büszkeség az elmúlt években nem mert megnyilvánulni, vagy hamis dolgokat tett büszkeségének tárgyává. Ezt jól illusztrálta David Cameron brit miniszterelnök 2014-es cikke a Magna Charta évfordulójára, amelyben a brit értékek között nem sorolta fel például a zsidó-keresztény értékrendet, amely oly nagy mértékben meghatározta az országot, ellenben a britség meghatározójának nevezte a halat és a sültkrumplit.
Ez a fajta kettősség a mostani ünnepségen is megnyilvánult, hiszen az ünnepnek legalább annyira részei voltak a buszokon parádézó hírességek és a koncertet adó sztárok, mint az országot hét évtizede szolgáló királynő.
Mivel Erzsébet már 96 esztendős érezhetően búcsú jellege volt a tiszteletadásnak. A királynő megnyugtató állandóság, és egyben élő kapocs ahhoz az időszakhoz, mikor az ország miniszterelnöke Winston Churchill volt, mikor a britek utolsó nagy dicsőségüket élték át, vagyis a nácizmus legyőzését. Anglia akárcsak Németország a második világháború árnyékában élt, azzal a különbséggel, hogy míg a német vezetők mindig minél távolabb akartak kerülni egy hitleri típusú vezetéstől, addig minden brit miniszterelnök a maga Churchill pillanatát kereste. Boris Johnson ukrajnai hozzáállásától kezdve (Johnson még könyvet is írt Churchillről), Tony Blair iraki katasztrófáján át Margarat Thatcher Falkland-i háborújáig, minden miniszterelnök Churchillhez próbált visszanyúlni kisebb-nagyobb sikerrel. Közben a kultúrharc következtében maga Churchill is nem-kívánatos személy lett, akinek szobrát egy nagy fémdoboz mögé kellett rejteni 2020 nyarán, nehogy ledöntsék vagy ráfirkáljanak a BLM tüntetők.
Azonban a kultúrharcot szerencsésen kihagyták az ünnepségekből, bár a bolygóért aggódó Vilmos herceg beszéde miatt kapott némi kritikát, amit azonban elnyomott a herceg felesége és gyerekei iránti általános szimpátia. Károly herceg is kapott némi pozitív média reakciót a hétvégén, bár az idős herceg legalább annyira egy korábbi időszak maradványának tűnik, mint arisztokratikus akcentusa.
A hatalmas ünnepségek és utcabálok láttán az emberben akaratlanul is feldereng a belsazári lakoma képe, hiszen Anglia gazdasági előrejelzései nem kecsegtetőek, az árak emelkednek, ők pedig milliókat költöttek az ünnepségekre.
Ráadásul az Egyesült Királyság elkötelezte magát az ukrajnai háborúban, hogy jelentős segítséget nyújt az ukránoknak, amely szintén kihívást jelenthet a brit gazdaságnak.
Az ünnepségekre némi árnyékot vetett a skót függetlenségi törekvés is, amely a Brexit óta megerősödött, mivel a skótok a maradás mellett szavaztak. Nicola Sturgeon némi felháborodás keltett a skót nacionalisták körében, miután megjelent a jubileumi ünnepségeken, és meleg szavakkal dicsérte a királynőt. Ha a skótok kilépnek, a megszokott brit lobogóból kikerülhet a kék háttér.
A platina jubileum feltűnően mentes volt a botrányoktól, az Epstein-ügybe keveredő András herceget pozitív Covid-tesztre hivatkozva távol tartották az eseménytől. Az amerikai diaszpórában élő Harry herceg és felesége Meghan mindössze egy csöndes nyilvános szereplést vállaltak, és ezúttal semmi „közeli barát” nem vallott a sajtónak a fogadtatásukról, amely valószínűleg része volt a királynővel való megállapodásuknak. A celeb életet választó herceg jelenleg önéletrajzán dolgozik, amely különösen negatívan érintheti édesapját, így valószínűleg a botránymentesség csak átmeneti volt, és elsősorban a királynő iránti tisztelet jele.
Bár a hétvégén sok lelkes angol cikk jelent meg, amely a monarchiát éltette, az utcákra kivonult tömeg lelkesedése megtévesztő, hiszen elsősorban a királynő személyére irányult. Ha Károly fejére kerül a korona, és zöld ügyeit előtérbe helyezi, hirtelen a köztársaság intézménye is szebbnek fog tűnni az angolok szemében. A név sem jelent jó óment, hiszen I. Károly volt az egyetlen brit uralkodó, akit lefejeztek. Károly azért annyira talán nem népszerűtlen, mint ezen szerencsétlen elődje, és talán Vilmos herceg népszerűsége és az édesanyja iránti általános tisztelet segíthet a népszerűségi mutatóinak javításán.
A mindig összeszedett királynő láthatóan meghatódott, mikor vasárnap az erkélyen állva hallgatta a rá áldást kívánó tömegeket. Talán benne is felderengett, hogy életének közel 100 éve egy korszak is volt egyben. Az angolok szeretik a királyaikról elnevezni a történelmük időszakait. I. Erzsébet alatt Anglia nagyhatalommá vált, míg névrokona alatt ez a birodalom szétesett. A királynő alatt azonban Európában hosszú ideig béke volt, és talán nem véletlen a személyébe való kapaszkodás. Sokan érzik a korszakváltás szelét, a világrend átalakulását, azonban míg a királynő él fennáll az illúzió, hogy ez még nem egy új világrend, hogy az Egyesült Királyság meghatározó hatalom, hogy van kapocs a múlttal. Azonban hetven év után lassan végéhez ér egy korszak, és lassan végleg elbúcsúzik a királynő is.
Borítókép: MTI/AP/Pool PA/Jonathan Brady
