Az UnHerd oldalán jelent meg véleménycikke Harald Malmgren geopolitikai stratégának, aki John F. Kennedy, Lyndon B. Johnson, Richard Nixon és Gerald Ford elnököknek is a tanácsadója volt.
Malmgren szerint száz nappal ezelőtt Putyin azt tette, amit mindig is tenni akart: megnyomta a piros gombot Oroszország ukrajnai inváziója kapcsán. Miközben az amerikai és a brit hírszerzés figyelmeztetett a közelgő támadásra, a világ nagy részét sokkolta a hirtelen, kegyetlen erőszak, amikor az orosz katonai erők északról, keletről, délről és a Fekete-tenger felől megindultak.
Az egykori elnöki tanácsadó megjegyezte, hogy míg a nyugati média az orosz támadást teljes meglepetésként mutatta be, addig a valóság az, hogy Putyin már a Krím 2014-es elfoglalása óta tervezte azt. Akkoriban szinte közvetlenül az annektálás után világossá is tette meggyőződését, hogy többet kellett volna tennie. Sajnálta, hogy nem sikerült több kikötőt biztosítania, és nyíltan spekulált arról, hogy szárazföldi hozzáférésre lenne szükség nyugatra Odessza felé, Transznisztriába és azon túlra.
Malmgren úgy véli, hogy amikor Putyin február 24-én elindította a mostani invázióját, kétségtelenül Ukrajnán túli terveket szövögetett a fejében.
Számára a mostani offenzíva csak egy befejezetlen ügy volt.
„Az elmúlt három hónapban sok hosszú estét töltöttem azzal, hogy átgondoltam a Putyinnal folytatott beszélgetéseimet, hét évvel azelőtt, hogy az új Oroszország elnöke lett. A szentpétervári találkozók során felidézte gyermekkorát, amikor a közeli Észtországban kempingezett és vadászott. Emlékszem, arra gondoltam, hogy bizonyára elolvasta a KGB tájékoztatóját arról, hogy nemrégiben egy észt nővel kötöttem házasságot. Elmondta, hogy tudta, hogy a feleségemmel 1988-ban jártunk az országban, közvetlenül azután, hogy Gromiko szovjet elnök vendége voltam az ENSZ által szponzorált volt kormányfői találkozó keretében”
– emlékezett vissza Malmgren.
„Azt is tudta, hogy találkoztam az Észt Köztársaság tisztviselőivel a szovjet megszállás alatt, majd később az újonnan felszabadult észt nemzet tisztviselőivel. Erős személyes vágyát fejezte ki, hogy megtalálja a módját annak, hogy Észtországot visszacsatolják az anyaoroszországhoz”
– írta Malmgren a Putyinnal való találkozójáról.
Az egykori amerikai elnöki tanácsadó megosztotta, hogy Putyin hosszasan beszélt a Szovjetunió összeomlásának történelmi tragédiájáról, amihez azt is hozzátette, hogy a szovjet blokk rossz modell volt arra, amire Oroszországnak szüksége lett volna.
Putyin akkor úgy gondolta, hogy Oroszországnak valójában egy új Nagy Péterre van szüksége.
Azzal érvelt, hogy a Szovjetunió teljes összeomlása után szükségessé vált egy Nagy-Oroszország újjáépítése egy új Nagy Péter vezetésével.
„Péter elindította Oroszország Nagy Katalin által befejezett csodálatos megerősödését: a Novorosszija, vagyis a cári Oroszország létrehozását, amely átfogja az egész Balti-tengert, az északi országokat és Lengyelországot, valamint a nyugatra és délre, az Azovig és a Fekete-tengerig terjedő népeket és nemzeteket”
– mondta Putyin akkoriban.
„Moszkvában Jevgenyij Primakovot, Jelcin miniszterelnökét évek óta úgy ismerték, mint „a Szovjetunió Kissingerét”. A nyolcvanas évek óta ismertem őt. Ő volt az, aki 1992-ben először bemutatta nekem Putyint, mint olyan embert, aki valószínűleg fontos lehet Oroszország jövője szempontjából. Primakov kezdetben az FSZB élére nevezte ki Putyint, de nem sokkal később felkérte, hogy vállalja el az Állambiztonsági Tanács titkárának szerepét, és ezzel gyakorlatilag az új Orosz Köztársaság külpolitikájának kialakításáért felelt. Akkoriban azt mondták, hogy Primakov javaslata érezhető eksztázissal töltötte el Putyint, hogy
a sors megajándékozta őt azzal a lehetőséggel, hogy megélje álmát, az orosz történelem átformálását”
– elevenítette fel emlékeit Malmgren.
Szerinte Putyin soha nem riadt vissza a lehetőség elől, és belemerült Oroszország világban betöltött szerepének minden aspektusába. Különös figyelmet fordított más nemzetek nukleáris fegyverekkel való megfélemlítésének lehetőségére. Új doktrínát tett közzé a nukleáris fenyegetésekről, amely az „Eszkaláció a deeszkaláció érdekében” vált ismertté. E doktrína nyilvános megszellőztetése azt volt hivatott megmutatni, hogy komolyan fontolgatja a nukleáris fegyverek szelektív alkalmazását nemcsak Ukrajnán belül, hanem a balti-tengeri szomszédokkal való jövőbeli konfliktusok során is.
Malmgren úgy véli, hogy a hatalomba való felemelkedés rendkívüli volt Putyin számára, aki a cári Oroszországhoz való visszatérésről álmodott, és emiatt úgy érezhette, hogy a sors őt választotta ki Nagy Péter második megtestesülésének – egy 21. századi cárnak.
„Így szemlélve úgy tűnik, hogy a jelenlegi ukrajnai katonai művelet csak egy korai szakasza Putyin hosszabb távú terveinek, amely Nagy-Oroszország újjáépítésére és megnövelésére irányul”
– osztotta meg aggodalmait az amerikai stratéga.
Malmgren szerint Putyin számára a következő lépések nyilvánvalónak tűnnek: egyoldalúan tűzszünetet hirdetni, akadályozni a további nemzetközi támogatást Ukrajnának, és időt biztosítani az átcsoportosításra és felkészülésre egy újabb, talán jövőre esedékes, Odesszán keresztül nyugatra, Moldovába és Dnyeszteren túli területre történő behatolásra. Ha tűzszünetet hirdetnek, a világ megkönnyebbülten felsóhajt, a tőzsdék fellendülnek, a világ élelmiszerhiánya miatti aggodalmak csökkennek, a diplomaták pedig visszaalszanak.
„De a háború csak hibernált állapotban kerül és egy későbbi időpontban folytatódik. A 100 napos háború után az Ukrajnáért folytatott harc csak most kezdődik”
– zárta gondolatait Malmgren.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.