Az erőszak, és az erőszak iránti teljes közöny betegsége pusztít az Egyesült Államokban – írja az UnHerd oldalán publikált véleménycikkében az ismert amerikai publicista.
Bari Weiss cikke elején elmondja, hogy nővére tanárként dolgozik, és általános lett az amerikai iskolákban, hogy a gyerekeket fel kell készíteni egy esetleges iskolai lövöldözésre. A publicista felteszi a kérdést, hogy vajon a texasi iskolában a gyerekeknek volt-e ideje a teljesen hasztalan protokollt felidézni, mielőtt lelőtték őket? Weiss megjegyzi, hogy idén nem a texasi az első tömeggyilkosság, hiszen alig 10 nappal korábban Buffalóban egy bevásárlóközpontban történt lövöldözés.
„Hogyan normalizáltuk azt a tényt, hogy Amerikában ártatlan emberek léphetnek be egy metrókocsiba, vagy mehetnek egy élelmiszerboltba, zsinagógába, templomba, koncertre, baseball-meccsre, partira, autókiállításra vagy munkába, és talán éppen akkor lövik le őket? Hogyan szoktunk hozzá a – nevezzük nevén – gyermekáldozathoz?”
– teszi fel a kérdést a publicista.
Az újságíró szerint azonban mindez túlmutat a politikán, és az esetleges politikai megoldásokon.
„Valami mélyen megbúvó betegség rejtőzik ebben az országban. Ez túlmutat a fegyverek iránti függőségünkön.
Ez egy antiszociális, emberellenes betegség, amely megragadta társadalmunkat és politikánkat. Ennek a betegségnek nagy része az, hogy mennyire közömbössé váltunk az erőszak iránt. Az ország az elmúlt évtizedek legnagyobb bűnözési hullámát éli meg.
A fegyveres rablások száma megnőtt. Nőtt a bolti lopások száma. Növekszik a közúti halálesetek száma. Egyes városokban annyira gyakoriak az autófeltörések, hogy az emberek az ablakokon cetliket hagynak a tolvajoknak, hogy nincs benne semmi” – sorolja a szerző.
Weiss rámutat, hogy a legsúlyosabb növekedés a gyilkosságok területén tapasztalható. Leírja, hogy 2020-ban volt a legnagyobb egyéves növekedés a gyilkosságok számában. A 2021-es évben pedig ismét emelkedett.
Az újságíró arra is rámutat, hogy a tömeggyilkosok nem szoríthatóak bele ugyanabba a dobozba, ugyanis nagyon különböznek egymástól. A buffalói 18 éves gyilkos rasszista indítatásból gyilkolt feketéket, a másnapi kaliforniai lövöldöző tajvani templomot vett célba és kínai volt. Dallasban egy gyógyfürdőben egy fekete férfi lövöldözött, az uvaldei tömeggyilkos pedig spanyolajkú volt.
A cikk azt is megjegyzi, hogy az új bűnözési hullám áldozatai szintén nem illeszkednek egyetlen profilba sem. Köztük van egy fiatal philadelphiai cserkész is. Egy 24 éves UCLA végzős hallgató, akit egy bútorboltban végzett munka közben késeltek halálra. Egy afgán menekült, aki tolmácsként dolgozott az amerikai hadseregnek, és akit agyonlőttek, miközben az Uber-műszakok között az autójában pihent. A 70 éves ápolónő, akit a buszmegállóban gyilkoltak meg munkába menet. A 19 éves Burger King pénztáros, akit fegyverrel fenyegetve kiraboltak – majd megöltek, miután átadta a pénzt. A nyolcéves kisfiú, akit Chicago külvárosában lőttek le. A terhes nő, akit agyonlőttek, miután hazaért a babaváró buliról – sorolja az elmúlt hónapok gyilkossági áldozatait Weiss.
Az újságíró leírja, hogy a gyilkossági statisztikák annyira magasak, hogy Washington DC-ben több 50 év alatti embert lőttek agyon, mint ahányan Covidban haltak meg.
„Nem kell elmondani, amit már úgyis tud minden olvasó: hogy az, hogy mentálisan beteg emberek ilyen könnyen fegyverhez jutnak, hogy tömeggyilkosságot kövessenek el, az zavart és helytelen. Nincs szüksége senkinek egy újabb íróra, aki rámutat arra, hogy ez máshol nem igazán történik meg, és talán az a tény, hogy Amerikában több fegyver van, mint bármely más nemzetnél a Földön, valamilyen összefüggésben van ezzel. (…). Egyszerűen nincs az a világ, amelyben az alapítóink a belvárosi fegyveres erőszakra és ezekre a beteg tinédzserekre a külvárosi iskolákban azt mondanák, hogy ez volt a szándékuk” – jelenti ki Bari Weiss.
Weiss szerint annyiban igaza van a fegyverpártiaknak, hogy a probléma mélyebb, mint a fegyverek könnyen elérhetősége.
„Az Amerikát elöntő társadalmi rothadás, a nihilizmus és az egymás iránti gyűlölet itt is az okok között van. Társadalmi kötelékeink felbomlása – és ezzel együtt a tényleges közösség által megkövetelt elszámoltathatóság és felelősségvállalás – lehetővé tette, hogy az őrület észrevétlenül elhatalmasodjon. A lezárások felgyorsították az elszigeteltséget, a céltalanságot, az értelmetlenséget, amely már eleve eluralkodott rajtunk”
– írja Weiss.
„Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy ezt a lövöldözést valamilyen elszigetelt probléma vagy erőszakfajta részének tekintsük, akkor nem értjük a lényeget. A lényeg az, hogy az országot felemészti az, amit Philip Roth „az őslakos amerikai őrületnek”-nek nevezett. Ez sok évtizedre, vagy még régebbre nyúlik vissza, és évszázadokon át figyelmen kívül lehetett hagyni vagy elszigetelni. Most a törés mindenhol ott van, ahová csak nézünk – és lehetetlen nem észrevenni” – zárja Weiss.
Fotó: EPA/TANNEN MAURY
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.