A háború elkerülhetetlen végeredmény egy kompromisszum lehet – olvasható a Telegraph elemzésében.
A háború elkerülhetetlen kimenetele nem egy olyan groteszk kompromisszum, amely megőrzi az ukrán szuverenitást, de Oroszországnak átenged némi területet? És ha igen, nem kellene-e a Nyugatnak nyomást gyakorolnia Kijevre, hogy fogadja el ezt a valóságot, mielőtt még több emberéletet veszítene? Ezt az érvet fogalmazta meg a New York Times egyik vezércikke – ami Kijevben felháborodást váltott ki, miközben egyre nagyobb félelmet keltett az Egyesült Államok és Európa elitjének elszántságát illetően, hogy végigvigyék a konfliktust.
A lap szerkesztőségének betudható írás azt állította, hogy Oroszország túl erős ahhoz, hogy Ukrajna döntő győzelmet arasson a csatatéren; hogy a háború reális kimenetele Ukrajna területi engedményekkel jár majd; és hogy Joe Biden elnöknek inkább előbb, mint utóbb világossá kellene tennie ezt Volodimir Zelenszkij számára – többek között a Kijevnek nyújtott amerikai támogatás egyértelmű korlátozásával.
Ukrajna Kijev és Harkiv körüli elképesztő sikerei ellenére „Ukrajna döntő katonai győzelme Oroszország felett, amelyben Ukrajna visszaszerzi az összes területet, amelyet Oroszország 2014 óta elfoglalt, nem reális cél” – írta a lap.
Végső soron azt írta: „az ukrán vezetőknek kell majd meghozniuk azokat a fájdalmas területi döntéseket, amelyeket bármilyen kompromisszum megkövetel”.
A kijevi tisztviselők nem titkolt dühvel reagáltak – írja a cikk.
A vezércikkben kifejtett érvek azt a vitát tükrözik, amely a háborút megelőzően tombolt washingtoni külpolitikai körökben.
Akkor a legtöbb szakértő azt feltételezte, hogy Ukrajna még nyugati katonai segítséggel is biztosan veszíteni fog.
Az életeket mentő diplomáciai megoldás kikényszerítése ezért előnyösebb lenne, mint az Egyesült Államok és Oroszország katonai konfrontációjának megkockáztatása – még akkor is, ha ez azt jelentené, hogy az ukránokat kénytelenek lennének kellemetlen engedményeket tenni a megrekedt minszki békemegállapodásokkal kapcsolatban, érveltek egyesek. Ez a nézet Washingtonban is megállta a helyét.
A Telegraph leírja, hogy úgy tűnik Joe Biden az ukrán győzelem korábban elképzelhetetlen célja mögé állt – hatalmas pénzügyi támogatási törvényjavaslatok keresztülvitelével és egyre nagyobb teljesítményű fegyverek szállításának zöld utat adva.
Ezt a célt a szövetségesek, köztük Nagy-Britannia és Lengyelország is támogatják.
A New York Times cikke azonban azt mutatja, hogy az amerikai intézményrendszer egyes elemei még mindig nincsenek meggyőződve. És nincsenek egyedül.
A hónap elején Zelenszkij némi ingerültséggel utalt arra, hogy Emmanuel Macron francia elnök arra kérte őt, hogy a béke fejében adjon át földet.
Mario Draghi, az olasz miniszterelnök és Olaf Scholz, Németország kancellárja szintén arról beszélt a közelmúltban, hogy „tűzszünetre” törekednének, ami az orosz csapatokat ukrán területen hagyná, és növelné annak esélyét, hogy Putyin a béketárgyalások során megtartja az elfoglalt területeket.
Zelenszkij elismerte, hogy a háború végül a tárgyalásokkal érhet véget – de azt mondja, hogy előbb ki akarja vonni az oroszokat Ukrajnából, és kizárta a területi engedményeket.
A brit lap rámutat, hogy nem csak az ukránokat riasztja el a kompromisszum gondolata.
A New York Times cikkére reagáló egyik orosz nacionalista háborús kommentátor arra figyelmeztetett, hogy a javasolt megegyezés csupán lehetővé tenné a Nyugat és Ukrajna számára, hogy később újra felfegyverkezzenek egy újabb háborúra. Most nem lehet megállni, sürgette: a háborúnak folytatódnia kell.
Az ukrán katonai hírszerzés vezetője pedig nyilvánosan azt állította, hogy a nyár folyamán megfordul a háború menetrendje, és Ukrajna visszaveszi elvesztett területeit.
Ennek ellenére a cikk szerint a háborút szinte biztosan egy kompromisszumos megoldás fogja lezárni.
Fotó: MTI/AP/Bernat Armangue
nem lesz itt semmiféle kompromisszum. oroszok harcolnak oroszok ellen. betonfejűek betonfejűek ellen
az oroszok kizárólag a verésből értenek, nem a szavakból
Én is erre tippelek, a nyers erőt ismerik elsősorban, meg a „nekünk jó kompromisszumot”. . .
Szerintem sem kompromisszum lesz, de így fogják hívni. Háborúban az diktál, akinek tovább tart a muníció. Az meg végül (mármint a pénz) előbb-utóbb elfogy.
Lásd Berlin 1945…..betonfejűek.
Eddig USA, és a NATO sehonnan nem vonult ki békésen. Ahonnan kivonultak, onnan kiverték őket. Ellenben az oroszok 10 országból is kivonultak, – békében, sőt kártérítést is fizettek.
Usá-nka nem engedheti hogy vége legyen a háborúnak, hisz jó befektetés nagyot kaszál rajta minden téren. És ha már évekig generálta akkor szerinte hadd húzódjon csak el.
Ha Kínára vagy Izrel-Iráni konfliktusra kell összpontosítani, úgy elengedik Ukrajnát mint egy kivert kutyát. . . Ismerős? 56 és a szuezi válság. . .
Igen..Szíriáról is Irán miatt mondtak le.
Nem kaszál..sokba van..most épp egy kisvállalkozói csomagot nem szavaztak meg szintén 40 milliárd dolláros nagyságrendben és Biden végül nem engedi el úgy tűnik a diákhiteleket sem, pedig ezzel kampányolt a választáskor nem emelkedő árakkal a benzinkutaknál…Az SP 30%-os eséllyel amerikai recessziót vár, amit nagyon nehéz összehozni petrol dollár mellett. Külön művészet…ahogy ők adósodnak még úgy is, hogy energiából alig szorulnak importra…és jön a midterm választás..az ukrajnai konfliktus egyre kevésbé tartja lázban az amerikai választót…de kudarcként sem adhatják el..át kell csomagolniuk. A demokratákat nem érdekli annyira a gazdaság, versenyképesség, inkább ideológia fókuszúak.
Azért kétségkívül a nyugati agytrösztöket olvasva (ISW), Oroszország folyamatosan veszít, rengeteg támadást visszavertek az ukránok, szinte győzelemre állnak az ukránok……etc….Ha ránézek a térképre, nem ezt látom. Hitelességi válságban a sajtó?
„amerikai és európai vezetők akarják, hogy Ukrajna engedjen át területeket..”
Beijedtek a russzkiktól.