Az Egyesült Államok több milliárd dollár értékben küld katonai felszerelést Ukrajnának, többek között nehéztüzérségi fegyvereket, drónokat és páncéltörő rakétákat. Míg az ilyen típusú segítség széles körben ismert, az amerikaiak sokkal óvatosabbak, amikor egy olyan jellegű segítségről van szó, ami legalább ennyire hozzájárul Ukrajna háborús sikeréhez: az orosz hadseregről szóló hírszerzési információról.
Az orosz erők helyzetéről és mozgásáról szóló információk valós időben áramlanak Ukrajnába, és ezek közé tartoznak a műholdképek és az amerikai forrásokból származó jelentések is – állítják amerikai és ukrán tisztviselők, akik névtelenségük megőrzése mellett nyilatkoztak az együttműködésről a The Washington Postnak.
Az Egyesült Államok nem áll háborúban Oroszországgal, és az általa nyújtott segítség célja Ukrajna védelme egy illegális invázióval szemben – hangsúlyozták a Biden kormány részéről. Gyakorlatilag azonban az amerikai tisztviselőknek csak korlátozottan van ráhatása, hogy az ukránok hogyan használják fel a katonai felszerelést és a hírszerzést.
Ez azzal a kockázattal jár, hogy a Kremlt az Egyesült Államok és szövetségesei elleni megtorlásra provokálja, és növeli a két atomhatalom közötti közvetlen konfliktus veszélyét.
A munkaszinten dolgozó hírszerző személyzetnek adott iránymutatás két tilalmat fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok milyen típusú információkat oszthat meg Ukrajnával – mondták el tisztviselők.
Először is, az Egyesült Államok nem adhat át olyan információkat, amelyek segítenék Ukrajnát az orosz vezetők, például a legmagasabb rangú katonatisztek vagy miniszterek megölésében. Valerij Geraszimov, a fegyveres erők vezérkari főnöke és Szergej Sojgu védelmi miniszter például ebbe a kategóriába tartozik.
Ez a tilalom nem terjed ki az orosz katonatisztekre, beleértve a tábornokokat is, akik közül többen meghaltak a harctéren. Egy magas rangú védelmi tisztviselő azonban azt mondta, hogy bár az amerikai kormány „papíron önkorlátozó a stratégiai vezetőkre vonatkozóan”, de a tábornokok esetében is úgy döntött, hogy nem adja meg Ukrajna tartózkodási helyére vonatkozó információkat.
A tiltott hírszerzési információk megosztásának második kategóriája minden olyan információ, amely segítene Ukrajnának az ország határain kívüli orosz célpontok megtámadásában.
Ez a szabály részben azt a célt szolgálja, hogy az Egyesült Államok ne legyen részese olyan támadásoknak, amelyeket Ukrajna esetleg Oroszországon belül indítana. Ezen aggályok miatt a kormányzat leállította a Lengyelország által szállított vadászrepülőgépek biztosítására vonatkozó korábbi terveket, amelyeket Ukrajna orosz földön történő támadások indítására használhatott volna.
Ugyanakkor szakértők szerint az Egyesült Államok olyan hírszerzési információkat szolgáltatott, amelyek segítettek Ukrajnának elsüllyeszteni a Moszkva nevű orosz hadihajót, hiszen az Egyesült Államok nem tántorította el Ukrajnát attól, hogy saját maga hajtson végre ilyen műveleteket.
Ukrajnának „mindent meg kell tennie, ami szükséges az orosz agresszió elleni védekezéshez” – mondta Antony Blinken külügyminiszter a múlt hónapban egy kongresszusi testületnek. Hozzátette, hogy „ennek taktikája az ő döntésük”.
Amerika ugyan katonai vezetők hollétéről nem oszt meg közvetlen információt, ugyanakkor a parancsnoki és irányítási létesítmények helyéről – ahol gyakran találhatók orosz magas rangú tisztek – igenis beszámolhat, mivel ez segíthet Ukrajnának a saját védelmében. Ha az ukrán parancsnokok úgy döntenének, hogy lecsapnak a létesítményre, az az ő döntésük lenne, és ha a támadásban egy orosz tábornok halna meg, az Egyesült Államok végül is nem őt vette volna célba – mondták a tisztviselők.
Jogi szakértők azonban azt mondták, hogy a célzás definíciója jogi és politikai iránymutatást nyújt, amely segíthet az Egyesült Államoknak bizonyítani, hogy nem részese a konfliktusnak, még akkor is, ha katonai felszerelést küld Ukrajnába vagy hírszerzési információt oszt meg.
„Ha az Egyesült Államok olyan információt szolgáltatna egy külföldi félnek, amely egy adott személy likvidálását segítené és szorosan részt venne az ilyen irányú döntésekben, akkor mi irányítanánk azokat az erőket, és helyettünk járnának el” – mondta Scott R. Anderson, a Külügyminisztérium volt tisztviselője, aki az Egyesült Államok bagdadi nagykövetségének jogi tanácsadója volt.
„Ezt úgy tekinthetnénk, mintha közel kerülnénk a tényleges oroszországi támadás határvonalához, és ezen a ponton Oroszország jogszerűen válaszolhatna.”
„A célzott hírszerzés éppen ezért különbözik az egyéb hírszerzői információ megosztásától” – tette hozzá Anderson, a Brookings Institution munkatársa.
Az Egyesült Államok gyakran oszt meg Ukrajnával információt a Fekete-tengeren tartózkodó orosz hajókról, amelyek rakétákat lőttek ki Ukrajnára, és amelyekkel az olyan városok elleni támadást támogathatnák, mint Odessza – magyarázta egy magas rangú védelmi tisztviselő. De ez a hírszerzés nem „konkrét és célzott információ a hajókról”.
Az információ célja, hogy segítsék Ukrajnát a védelem kiépítésében. Az ukrán tisztviselők dönthettek úgy, hogy a Moszkva-hajó elleni támadás helyett inkább lépéseket tesznek az Odessza körüli védművek megerősítésére vagy a civilek evakuálására.
Egy nappal azután, hogy a The Washington Post és más hírügynökségek nyilvánosságra hozták az Egyesült Államok szerepét a Moszkva nevű hajó elleni csapásban, Biden elnök telefonon beszélt William J. Burns CIA-igazgatóval, Avril Haines nemzeti hírszerzési igazgatóval és Lloyd Austin védelmi miniszterrel. Az elnök állítólag világossá tette, hogy nem örül a kiszivárogtatásoknak, és figyelmeztetett, hogy azok aláássák az Egyesült Államok azon célját, hogy segítsenek Ukrajnának.
