Az Egyesült Államok Haditengerészeti Intézete arról számolt be, hogy az orosz haditengerészet valódi delfineket használ a hadihajók védelmére a fekete-tengeri Szevasztopol kikötőjében – írja az NBC News.
Bár a katonai innovációk nagyrészt elavulttá tették az elefántokat, lovakat és galambokat a csatatéren, még mindig vannak olyan dolgok, amelyeket az állatok jobban tudnak csinálni, mint az emberek vagy a robotok.
Az oroszokhoz hasonlóan az amerikai hadsereg is delfineket és más állatokat használ tevékenységei során.
Kutyák szimatolják ki a robbanóanyagokat és a kábítószereket, öszvérek szállítják a felszerelést Afganisztánban, és az 1980-as években territoriális, dudáló „libaőrök” védték az amerikai katonai létesítményeket Nyugat-Németországban a hidegháborús betolakodóktól.
A delfinek figyelemre méltóan intelligens állatok, és a kutyákhoz hasonlóan képesek kiképzésre. A kutyákkal ellentétben azonban a delfinek képesek echolokációra (vagyis a visszavert hanghullámok segítségével tárgyakat találni), és
nemcsak a sötét vizekben élő tintahalakat, hanem a sekély vizekben elrejtett robbanóanyagokat is fel tudják fedezni, amelyekről az elektronikus szonár nem tud lemaradni. Az emberekkel ellentétben pedig több száz méter mélyre is le tudnak merülni a felszín alá anélkül, hogy dekompressziós betegség érné őket.
Az amerikai haditengerészet tengeri emlősprogramja 1959 óta működik, és miután számos tengeri emlősfajjal (és nem emlősökkel, például cápákkal, tengeri teknősökkel és madarakkal) végeztek kísérleteket, ma már palackorrú delfineket és kaliforniai oroszlánfókákat használnak a víz alatti aknák felderítésére, a felszerelések mentésére, sőt, a tengerészeket a víz alatti szabotőrökre is figyelmeztetik.
A Perzsa-öbölben bevetett delfinek aknákat távolítottak el és védték a koalíciós hajókat.
A Szovjetunió nem volt hajlandó átengedni a cetfélék fölényét az USA-nak, ezért megpróbált egy katonai tengeri emlősprogramot létrehozni támadó és védekező akciókhoz egyaránt. A szovjet program állítólag olyan delfineket használt, amelyeket arra képeztek ki, hogy felszerelt szigonyokkal támadjanak, valamint olyan robbanóanyaggal felszerelt „kamikaze delfineket”, amelyek öngyilkos csapások során ellenséges hajókat bombázhattak. Nem világos, hogy a Szovjetunió támadó delfinjei valaha is harcba kerültek-e, de ha igen, akkor sem valószínű, hogy nagyon sikeresek voltak.
A Szovjetunió bukása után a program egy része Ukrajnába került, és az USNI jelentése szerint a következő évtizedekben „alig maradt nyitva”, egyes jelentések szerint 2000-ben bezárták, amikor a delfineket eladták Iránnak, hogy aztán 2012-ben újraindítsák.
Oroszország 2014-ben annektálta a Krím félszigetet, az ott lévő delfinek felett is átvette az ellenőrzést. Azóta Oroszország kiterjesztette saját katonai tengeri emlősprogramját, bár az Ukrajnától lefoglalt delfinek többsége elpusztult, az NBC News megjegyzi, hogy egy ukrán kormánytisztviselő bizarr módon azt állította, hogy „hazafiasan” haltak meg éhségsztrájk közben.
Oroszország programja most már egy fekete-tengeri delfin egységet és egy sarkvidéki programot is magában foglal, amelyet egy orosz hírszerző ügynökség vezet, és amely fókákat és beluga bálnákat használ, az USNI szerint. Az egyik ilyen beluga bálnát 2019-ben Norvégia partjainál látták halászok, amint egy kamerának vagy fegyvernek alkalmas hámot viselt.
A szovjet és az orosz programmal ellentétben az amerikai haditengerészet nyíltan kijelenti, hogy a delfineket és a tengeri oroszlánokat csak támogató funkcióban használják (és még túrákat is kínál a kiképző létesítményében). Az Egyesült Államok 2012-ben megpróbálta könnyen gyártható robotokkal helyettesíteni a katonai tengeri emlősprogramját, de több év és több mint 90 millió dollár után is megállapította, hogy a delfinek még mindig jobban megtalálják a robbanóanyagokat, mint a robotok.
